Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés a kárpátaljai magyarságnak

A Főtér olvasói már ismerhetik a Kárpátaljával kapcsolatos elfogultságomat, amelynek a nyomát itt közölt riportjaim, a kárpátaljai magyarok sorsával foglalkozó cikkeim őrzik. Szeretünk mi panaszkodni, néha joggal, hogy milyen rosszul megy a sorunk Romániában, de Ukrajnához képest ez mégis csak maga a Nyugat, a kárpátaljai magyarság pedig vitathatatlanul a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő magyar közösség a Kárpát-medencében. Ezért is nagyszerű a hír, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének Ukrajnáról szóló nyilatkozatába bekerült a kisebbségi jogok ügye, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pedig a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel való tegnapi találkozóján felhívta a figyelmet a kárpátaljai magyarok problémáira, és arra kérte az ukrán államfőt, hogy a kisebbségek védelmének terén maradéktalanul tartsa be a Velencei Bizottság ajánlásait. Elmondása szerint a NATO valamennyi tagállama osztja ezen a téren a magyar álláspontot: a kárpátaljai magyarok jogai melletti kiállást ugyanis magyar nyomásra fogadták el, Magyarország másként nem volt hajlandó aláírni a közös nyilatkozatot. Ettől még nem lesz fenékig tejfel a kárpátaljai magyarok élete, de ilyen magas szintű támogatást eddig senkitől nem kaptak. És nem tudok nem arra gondolni, hányszor hallottuk azt, hogy Magyarországnak nem szabad konfrontatív külpolitikát folytatnia, hogy mindig a konszenzusos álláspontot kell követni, hogy nem ajánlatos a „nagyokkal” szembemenni, hogy jobb csendben maradni, úgysem rajunk múlnak az igazán komoly dolgok. Ahogyan mondjuk a szintén jelentős ukrajnai kisebbségi közösséggel rendelkező Románia teszi.