Innen a karosszékből (vagy a partvonalról, ahogy tetszik), két középiskolás gyerek apjaként úgy látom, történelmi esélykét kapott a közoktatás azzal, hogy a központ (cséntru) nagy nehezen (és persze, nem magától, a koronajárvány nyomására) belátta, hogy az általános elveken túl a helyi erőkre, sőt, minden egyes iskolára bízza, hogyan, milyen körülmények közt és feltételek mellett nyitja meg a kapuit. Persze, ezzel a nagylelkű gesztussal egyben ki is dobott némi felelősségballasztot a kormány léghajójából. De ez mellékes: itt az alkalom, hogy a „vidék” (köztük a magyar iskolák is) kézbe vegye a sorsát, legalábbis ebben a kényes pillanatban.
Mit is jelent ez? Hát azt, hogy a helyi erők, vagyis a polgármesterek, városi tanácsok, tanfelügyelők, iskolaigazgatók, a helyi viszonyokat a cséntrunál sokkal jobban ismerő illetékesek összedugják a fejüket, meghányják-vetik a pandémiás iskolakezdés szerteágazó ügyét, aztán felelős döntést hoznak. Elsősorban a diákok érdekében. Aztán a tanárok érdekében. Aztán a szülők, rokonok érdekében. És végül, de nem utolsósorban, a helyi közösség érdekében. Mert vírus ide, ostobaságot ostobaságra halmozó tanügyminiszter oda, tanulni muszáj lesz. Fontos megérteni: most valóban a helyi erők kezébe került a döntés joga és kötelessége. Igaz, hogy a cséntru a minap létrehozott egy újabb kimondhatatlan nevű bizottságot, ahol feltehetőleg csupa Einstein ül, akiknek az a (volna) feladatuk, hogy ismét megmondják a tutit. De ez is mellékes. Mert az iskolák nem a bizottságban nyitják meg a kapuikat. Hanem Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában satöbbi.
Tehát itt a történelmi lehetőségecske: saját kézbe venni a dolgokat. Kösz, koronavírus! Na de akkor nem árt odafigyelni a következő szűk egy hónapban. Mert ha nem figyelünk oda, könnyen iszonyú valósággá válhat (szimbolikusan bár) a jászvásári (ex- és talán leendő) polgármester biblikus méretű és igen találó bakija. Ez az ember a nyilvánosság előtt ezt találta mondani:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=10&v=BOuacpO0YB8&feature=emb_logo
Na, hát Isten óvjon mindannyiunkat attól, hogy a bagatellnek tűnő baki gyászos valósággá váljék. Elsősorban tőletek függ, kedves polgármesterek és helyi erők!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.