Itt az ószer… hol az ószer?

Előrebocsátom: ez egy helyi érdekű írás. Kolozsvárról szól. Miért is szólna más helyekről? Hiszen tudtommal más helyeken nyitva vannak már az ócskapiacok. De ha tévedek, nyugodtan mossák meg a fejem.

Szóval, olyan két hete történt, hogy városunk alpolgármester asszonyának Facebook-oldalán nagyot dobbanó szívvel olvastam a várva várt hírt: augusztus 15-én, szombaton a kolozsvári ószer újra megnyitja kapuit. A megfelelő közegészségügyi intézkedések betartása mellett, persze. Tényleg megörültem a hírnek. És egy pillanatra elfelejtettem, hogy az RMDSZ (mint bármely másik párt) minden ÜGYet felvállal, főleg, ha választások közelednek. Mindegy, hogy a kétnyelvű várostáblák ÜGYéről van szó (amelyet Kolozsváron történetesen a civilek vállaltak fel, az RMDSZ csak átvállalta tőlük, helyesen egyébként) vagy a kolozsvári magyar nyelvű bábszínház ÜGYéről, amely évtizedek óta porosodik a sok egyéb ügy közt a polcon, de lám, az idei helyhatósági választások előtt váratlanul leporoltatott, nagybetűssé tétetett és felvállaltatott.

Szóval, mindezt feledtem és felhőtlenül örültem a hírnek: végre újra kimehetek az ószerre, kajtathatok a kacatok közt, vehetek magamnak pólót 3 lejért, lángost öt lejért (ha már az idei Kolozsvári Magyar Napokon nem volt tízért), beszélgethetek picit az árusokkal, szembejövő ismerősökkel, szóval öt hónapi elzárást követően újra élhetem az ószerjárók életét. Persze, maszkban, távolságtartva, ahogy kell.

Azonban alig telt el két nap és az alpolgármester asszony újabb Facebook-bejegyzéssel lepett meg: hogy van egy rossz híre az ószerjárók számára. Bizony, mégsem nyitják meg a kapukat augusztus 15-én. Mert a közegészségügyi illetékesek rátenyereltek az engedélyre. Nevettem egy jót. Mekkora lehet az átláthatatlanság egy város polgármesteri hivatalában, ha az alpolgármesternek fogalma sincs, hogy valami, aminek a megtörténését alaposan kidolgozták, be is harangozták mégsem történik meg. Aztán, némi keserű ízzel a számban, legyintettem egyet. Az élet is. Persze, azért reménykedtem, ugyanis a bejegyzésben az állt, hogy augusztus 15-én nem nyitnak. Tehát...

Eltelt egy hét, jött megint a szombat. Kicsit fájt ugyan a kételkedő bal kislábujjam, de azt mondtam, egye fene, kimegyek. És kimentem. És persze, hogy zárt kapukat találtam. Meg egy közlékeny kapust. Aki elmesélte, milyen hangyaszorgalommal dolgoztak az illetékesek, hogy előkészítsék a terepet a nagy nyitásra. És valóban, a rácsokon át láttam a fertőtlenítős tartályokat meg a felfestett jeleket, hogy merre kell menni és merre nem.

Lényegében ennyi a történet. És elképzelhetőnek tartom, hogy a városvezetés illetékesei komolyan gondolták az ószernyitást, csak a mogorva közegészségügyisek keresztülhúzták a terveket. Jóhiszeműen nézve a dolgot, másképp minek költöttek volna közpénzt a helyszín előkészítésére? Márpedig én szeretek jóhiszeműen gondolkodni. Ez esetben az történt, hogy az alpolgármester asszony (is) jóhiszeműen árnyékra vetődött. Vagyis előre ivott az ószeres medve bőrére. Kívánom neki, hogy más, fontosabb eseteben nem fog így tenni. Ha viszont nem így történt, akkor hej, olyan jó lenne inkább hallgatni, mondjuk ahelyett, hogy itt a piros, hol a piros játékot játsszanak mindenféle ÜGY kapcsán.

Ja, és hogy mikor nyit a kolozsvári ószer? Azt csak a jóisten tudja jelen pillanatban. Lehet, hogy mégis Rá kéne szavazni?