Hogyan válik a mioritikus hazácska pár napra Svédországgá, akaratán kívül?

Ha belegondolunk, nem is lenne olyan rossz. Mert milyen jól megy általában a svédeknek, nem? És milyen jól intézték a járványt is, nem? Sverige a bezzegország! Ahol nem hirdettek szükségállapotot, nem csonkították a polgárok alapvető jogait, nem küldték karanténba az országot, nem csődöltették be a cégeket, nem dobták ki a dolgozókat a munkahelyükről… Igaz, volt némi szépséghibája a módszernek, például az idős svéd polgárok életének védelme terén, de na: mindig vannak áldozatok, mindig a nagy képet kell nézni. (Ahogy például a kommunisták is tették.)

Ehhez képest Románia marcona arcélű álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopot Iohannis szükségállapotot hirdetett, csak úgy záporoztak a katonai rendeletek, tiltások, egymásnak ellentmondó vezéri nyilatkozatok (tudják, amit reggel mondunk, megcáfoljuk délben, amit délben mondunk, este megcáfoljuk), a nyilvános terek megteltek a rend éber őreivel és géppisztolyos katonákkal, a polgárok egyre-másra töltögették a kijárási nyilatkozatokat, ha le kellett menniük a sarki boltba gyufáért, a dübörgő mioritikus gazdaság egy icipicit lelassult, és habként a tortán a sunyi magyarok kihasználták a vesztegzárat és megint el akarták lopni Erdélyt.

Na de amint az már lenni szokott, mindennek (jónak is, rossznak is) vége szakad egyszer. A független, szuverén, egységes és oszthatatlan hazácskában elérkezett a nagy pillanat: véget kell (lehet) vetni a szükségállapotnak. Persze nem ám csak úgy, ukkmukkfukk, kinyitjuk a kapukat és elkezdünk élni. (Ebben, mondjuk, van némi ráció.) Szépen, fokozatosan. Vagyis: a bűvös május 15-i napon berekesztik a szükségállapotot és bevezetik a vészhelyzetet. Magyarán, a Természet mellett kis tiszta levegőhöz jut az ember is. Például: szigorú keretek közt ugyan, de kimehetünk az utcára nyilatkozat-lobogtatás nélkül, újranyithatnak egyes boltok, még vadászhatunk is, ha van mire és mivel. Ehhez kell egy újabb rendelet. Amely meg is van. elvileg.

Igen ám, de akadt egy kis baj. Az Alkotmánybíróság – ez már eleve horrorisztikus, tessék megfogózni – 16 évvel (!!!) a meghozatal után megvizsgálta az ominózus rendeletet és úgy döntött, nem alkotmányellenes, tehát mehet vele a kormány előre, de…

Bármely, a polgárok alapvető jogait korlátozó intézkedés tilos! Vagyis: adminisztratív döntéseket hozhat a (nem mindig) felelős válságkormány (például olyanokat, hogy nem nyithatnak a kocsmák, vendéglők), de a szabad mozgást nem korlátozhatja, csak törvény útján. A törvényt pedig péntekig az Isten se fogja érvényessé változtatni. Mert nem engedik az egyéb román törvények.

Vagyis: május 15-én akkora törvényi űr keletkezik a mioritikus hazácskában, mint a Himalája. Ugyanis minden román állampolgár azt csinál, amit alapvető polgári jogai szerint akar, oda megy, ahova éppen akar, senki meg nem állíthatja. Magyarán: saját magát kormányozza! Még magyarabbul: amíg a törvény érvénybe nem lép, Románia pár napra Svédországgá változik. Akaratán kívül.

És akkor most meg lehet majd nézni, mennyire kemények azok a dák gének.