Ha belegondolunk, nem is lenne olyan rossz. Mert milyen jól megy általában a svédeknek, nem? És milyen jól intézték a járványt is, nem? Sverige a bezzegország! Ahol nem hirdettek szükségállapotot, nem csonkították a polgárok alapvető jogait, nem küldték karanténba az országot, nem csődöltették be a cégeket, nem dobták ki a dolgozókat a munkahelyükről… Igaz, volt némi szépséghibája a módszernek, például az idős svéd polgárok életének védelme terén, de na: mindig vannak áldozatok, mindig a nagy képet kell nézni. (Ahogy például a kommunisták is tették.)
Ehhez képest Románia marcona arcélű álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopot Iohannis szükségállapotot hirdetett, csak úgy záporoztak a katonai rendeletek, tiltások, egymásnak ellentmondó vezéri nyilatkozatok (tudják, amit reggel mondunk, megcáfoljuk délben, amit délben mondunk, este megcáfoljuk), a nyilvános terek megteltek a rend éber őreivel és géppisztolyos katonákkal, a polgárok egyre-másra töltögették a kijárási nyilatkozatokat, ha le kellett menniük a sarki boltba gyufáért, a dübörgő mioritikus gazdaság egy icipicit lelassult, és habként a tortán a sunyi magyarok kihasználták a vesztegzárat és megint el akarták lopni Erdélyt.
Na de amint az már lenni szokott, mindennek (jónak is, rossznak is) vége szakad egyszer. A független, szuverén, egységes és oszthatatlan hazácskában elérkezett a nagy pillanat: véget kell (lehet) vetni a szükségállapotnak. Persze nem ám csak úgy, ukkmukkfukk, kinyitjuk a kapukat és elkezdünk élni. (Ebben, mondjuk, van némi ráció.) Szépen, fokozatosan. Vagyis: a bűvös május 15-i napon berekesztik a szükségállapotot és bevezetik a vészhelyzetet. Magyarán, a Természet mellett kis tiszta levegőhöz jut az ember is. Például: szigorú keretek közt ugyan, de kimehetünk az utcára nyilatkozat-lobogtatás nélkül, újranyithatnak egyes boltok, még vadászhatunk is, ha van mire és mivel. Ehhez kell egy újabb rendelet. Amely meg is van. elvileg.
Igen ám, de akadt egy kis baj. Az Alkotmánybíróság – ez már eleve horrorisztikus, tessék megfogózni – 16 évvel (!!!) a meghozatal után megvizsgálta az ominózus rendeletet és úgy döntött, nem alkotmányellenes, tehát mehet vele a kormány előre, de…
Bármely, a polgárok alapvető jogait korlátozó intézkedés tilos! Vagyis: adminisztratív döntéseket hozhat a (nem mindig) felelős válságkormány (például olyanokat, hogy nem nyithatnak a kocsmák, vendéglők), de a szabad mozgást nem korlátozhatja, csak törvény útján. A törvényt pedig péntekig az Isten se fogja érvényessé változtatni. Mert nem engedik az egyéb román törvények.
Vagyis: május 15-én akkora törvényi űr keletkezik a mioritikus hazácskában, mint a Himalája. Ugyanis minden román állampolgár azt csinál, amit alapvető polgári jogai szerint akar, oda megy, ahova éppen akar, senki meg nem állíthatja. Magyarán: saját magát kormányozza! Még magyarabbul: amíg a törvény érvénybe nem lép, Románia pár napra Svédországgá változik. Akaratán kívül.
És akkor most meg lehet majd nézni, mennyire kemények azok a dák gének.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.