A hétköznapi észjárás szerint úgy, hogy elutazik a meccs színhelyére és… kábé ennyi, lapozzunk.
Lapoznánk is, ha csak ennyiről lenne szó. Először is, tisztázzuk a földrajzi paramétereket. A Konferencia Liga egyik csütörtök esti mérkőzését Sepsiszentgyörgyön játszották, vagyis a Székelyföldön. A főszereplők: a Sepsi OSK, illetve a szlovén Olimpija Ljubljana. A székely csapat nyert (3:1), éljen, ilyen kerek a labda. Igen ám, de ezúttal a lelátókon legalább akkora szenzáció zajlott, mint a pályán. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ugyanis ott ült a lelátón. Jó kérdés, akkor is ott ült volna, ha történetesen épp nincs Tusványos. Valószínűleg nem. De (például) én sem néztem volna meg a budapesti Bosch-kiállítást, ha éppen nem lettem volna ott, egyéb okokból kifolyólag.
Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a meccs után a tévéstúdiókban összegyűltek a mindenféle szakértők és jól kielemezték a játékot. Ez esetben viszont a figyelem fénye a magyar miniszterelnöki jelenlétre is rávetült. Az egyik stúdióban ott ült Florin Răducioiu, volt válogatott focista, aki a következőket találta mondani:
Na és akkor itt álljunk meg pár szóra. Răducioiu úrnak igaza van. Valóban nem fordulhat elő, hogy például Nicolae Ciucă miniszterelnök elmenjen egy magyarországi klubcsapat mérkőzésére… amely klubcsapat a magyarországi románokat képviselné, konkrétan vagy éppen szimbolikusan (ugye, a Sepsi OSK csütörtök esti legénységében is csak egy székely volt). Hogy miért? A válasz véresen egyszerű. Mert Magyarország nem kapott ajándékba egy kisebb országnyi területet az I. világháború után, tokkal-vonóval, többek közt milliónyi román emberrel. Hát ezért nem fordulhat elő, hogy például Ciucă miniszterelnök úr valamelyik magyarországi stadionon csápoljon. Amely stadiont ráadásul az ő kormánya támogatásával építettek volna.
Mert biza, vannak ezek a csúnya, technikai vonatkozások is. Hogy a magyar kormány támogatja az erdélyi magyar sportot. Vagyis: a magyar kormánynak van egy víziója az erdélyi magyar sportra vonatkozóan. Ellentétben a román kormányok hosszú sorával.
De kérdezek mást: vajon Ciucă miniszterelnök úr miért nem utazik a Moldovai Köztársaságba, hogy ott egy helyi csapatnak szurkoljon? Hiszen időről időre a román kormányok is úgy tesznek, mintha lenne víziójuk: arról szónokolnak, hogy a Pruton túliak testvérek, románok, akiken segíteni kell. Persze, csak amolyan fanarióta, azúrködös módon, hogy a kecske is, meg a káposzta is. Tenni viszont nemigen tesznek semmit, például a moldovai sportélet támogatása érdekében. Vagyis: a román kormányoknak nincsenek vízióik. Na, hát ezért nem látjuk a román miniszterelnököket a moldovai lelátókon. Sem.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.