Már az elején hadd szögezzem le: nem élünk egy városban. Vagy: a fejünkben (mármint az enyémben és Boc úréban) két teljesen különböző város él. Persze, van egy találkozási pont: én az Emil Boc városában fizetek adót, ő pedig az én városomat szarja le. Elnézést kérek, de pont ilyen primitíven.
És akkor: eltöprengtem azon, mi járhat a Boc úr fejében. És pár nap elteltével sem akadtam a nyomára. Az ugyanis nem elég, hogy Barcelona Katalónia fővárosa, Kolozsvár pedig Erdélyé. Függetlenül attól, hogy a hasonlat erősen sántít: Barcelona tényleg Katalónia fővárosa, Kolozsvár pedig, Erdély pedig... Fel nem foghatom, miért éppen Barcelonához hasonlította Kolozsvárt a derék potentát polgármester. Annyi polisz van a világon, amelyre inkább emlékeztet a kincses város. De lehet, hogy Boc úr nem ismeri őket. Ellentétben Barcelonával, amelyet feltehetően úgy ismer, mint a saját tenyerét, ha flottul azt állítja, hogy Kolozsvár egy ligában van vele.
Először is, ismétlem: Barcelona autonóm tartományi főváros. Katalóniáé. Amely Katalónia a hírek szerint Spanyolország leggazdagabb tartománya. Él Barcelonában vagy 1,2 millió ember. Továbbá jár oda évente átlag 20 millió turista. Van ott minden, ami Kolozsváron nincs. Olyasmi is van, ami Kolozsváron sose lesz, még akkor sem, ha Boc úr a Vízöntő csillagképet is lehazudja az égboltról: tenger. Kell még mondanom valamit, Ildikó?
De nem csak földrajzi, gazdasági, politikai tereptárgyak, pénz és tömegek vannak tömegével Barcelonában (ellentétben Boc úr városával). Van annak a városnak gazdája is. Sőt, gazdái. Városgazdák. Én tényleg szeretném végre Boc úrról elmondani, hogy városgazda, de azt hiszem, hamarabb fog elmenni Bukarestbe (mert megbukni nem tud, egyelőre legalábbis, legfeljebb ha magát buktatja meg), vagy előbb fog intelligens manna hullni az égből. Mondok egy példát. 2015 és 2019 között Barcelona „bennszülött” lakossága 11 százalékkal csökkent. És nem azért, mert elmentek, például Brüsszelbe (pont a katalánok…) Hanem elsősorban az évi átlag 20 millió turista okán. Akik gyakorlatilag szinte egész évben magukba fullasztják a várost. Az otthon maradó helyiek pedig tiltakozni, tüntetni kezdtek. A városgazdák pedig léptek. Mert ezt jelenti városgazdának lenni, többek között. Igen, a turizmus fontos, hiszen hatalmas bevételi forrást jelent, de nem éppen minden áron (lásd még Velence esetét, például).
Boc úrnak a turizmussal nincs gondja. Ahhoz kicsit többet kéne foglalkoznia a turisztikai szempontból vonzó dolgokkal. Csak két apró példa: igazán kíváncsi vagyok, mennyi pénzt dobott be a kalapba Boc úr a Szent Mihály templom restaurálása kapcsán. Az indulási alapköltség 4,7 millió euró volt (európai pénzek, magyar és román kormánypénzek), amely azóta feltehetőleg nőtt. Szóval: 0,5 százaléknyit tett be Boc úr, mint potentát polgármester? Esetleg 1 százalékot? Netán kettőt? Mert, ugye, mégis csak az „ő városában” van az a templom. És ott is marad. Aztán arra még kíváncsibb vagyok, mennyi pénzt dobott be Boc úr a történelmi városközpont homlokzatainak felújításába. Tudtommal semmit (ellentétben például Nagyvárad városgazdájával). Csak büntetőadókkal fenyegette a központ lakóit, ha nem teszik meg, amit meg kell tenniük. Ja, ha tévedek, készséggel megkövetem Boc urat.
És van még valami, ami miatt ha Boc úr lennék, Barcelona nevét még álmomban is elkerülném a hasonlítgatások óráján. Barcelonában (és egész Katalóniában) három hivatalos nyelv van, él, működik (ismétlem, hivatalos!): a katalán, a spanyol és az aráni (utóbbi az okcitán nyelv egy változata). És Kolozsvár hol áll? Hát ott áll például, hogy 2022-ben még mindig álneve van (az állam nyelvén legalábbis), nevezetesen a Nicolae Ceaușescu elvtárs által 1974-ben ököljogon „ajándékba adott” Cluj-Napoca. Címere is álcímer, azt Gheorghe Funar vérugató nackópotentát nackópolgármester intézte el. És ez a mostani potentátnak polgármesternek megfelel. Szerinte a város neve (amelynek ő nem gazdája épp) bagatell, güzü a fejben. Tessék:
Azt is mondja a derék Boc úr, hogy őrültség lenne megváltoztatni a város nevét. Én meg kolozsvári polgárként azt mondom, hogy sajnos őrültség Kolozsvárt Barcelonához hasonlítani, amíg a városnak nincs gazdája (hátha lesz), amíg a város nem egy autonóm tartomány fővárosa (tartok attól, hogy sosem lesz), továbbá amíg a város bagatell urának güzük vannak a fejében.
És végül még annyit: amíg két külön városban élünk (én Kolozsváron, Boc úr pedig Cluj-Napocában), tulajdonképpen nincs miről beszélnünk egymással. Én adót fizetek, ő meg leszar. Ilyen primitíven.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Még a nyáron átadhatják az észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti, 12 kilométeres szakaszát Szilágy megyében – közölte a közlekedési tárca illetékese.
… egy PNL-s főembert elvitt a DNA, az USR elnökére lesújtott Justitia kardja, az RMDSZ-re a botránytévék hányják a gyűlöletet… és tíz román állampolgár egymillió eurónyi drótot lopott Németországban.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt elnöke, Elena Lasconi szombaton felszólította Nicușor Dan államfőt, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, és ismerje el a romániaiak előtt, hogy hibázott.
A képességfelmérő vizsga első napját technikai hibák árnyékolták be: a dolgozatfeltöltő platform többször összeomlott, tanárok ezrei rekedtek órákra az iskolákban. A szakszervezetek szerint a minisztérium alkalmatlansága okozta a káoszt.
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.