Égnek a kórházak, mint a gyertya, erre az egészségügyi miniszter mit csinál? Alkalmaz egy betegnavigátort

Lángokban áll az ország a bukaresti Matei Balș kórházban bekövetkezett horrortűzvész kapcsán. És nem csak, hiszen nem ez volt az egyetlen kórháztűz a kies hazában: a hírhedt 2010-es giulești-i tűzvész (amikor is öt csecsemő halt meg) óta egymást követik a kisebb-nagyobb tragédiák, egészen máig. Nem mellesleg, az a kórház, ahol a halottak száma már elérte a hetet (és miközben ezt a szöveget írom, jön a hír, hogy meghalt a nyolcadik áldozat), az egyik legkorszerűbb az országban. Nyilván nem csak a jelenlegi döntéshozók felelősek a helyzetért. Minden hanyag, gyáva, érdekvezérelt, dilettáns, ostoba politikus, funkcionárius, kész-pina-meleg-máléra leső opportunista felelős. Azt is mondhatnám, strukturális egészségügy-leszarásról van szó. Magyarán: a mindig és mindenütt létező kivételektől értelemszerűen eltekintve gyakorlatilag mindenki leszarta a hazai egészségügyet. És akkor most itt állunk. Kezünkben az egészségünkkel. Legszívesebben betenném egy galambba, a galambot egy nyúlba, a nyulat egy őzbe, az őzet pedig elvinném a meseországi nagyerdőbe, hátha így elrejthetem a román egészségügy tüzes szemei elől. Na de vissza a forró valóságba: függetlenül attól, hogy az elmúlt 30 évben kik, hol és hányszor szartak a hazai egészségügyre, itt és most van egy önmagát felelősnek nevező kormányunk, melynek tagja egy önmagát felelősnek nevező egészségügyi miniszter. Neve is van, ami a mostani tűzvész kapcsán beleégett az emberek agyába: Vlad Voiculescu (pártja az USR-PLUS). Aki pontosan tudhatta, mit vesz gondjaiba ismét, hiszen a Dacian Cioloș-féle technokrata kormány idején egyszer már belehuppant a szaktárca bársonyszékébe. Igaz, csak rövid időre, és az is igaz, hogy 2016-ban nem volt pandémia. Nem mintha ez bármit is levonna a miniszter felelősségéből. Tudta, tudnia kellett, milyen állapotú rendszert vesz át. Feltételeztem volna, hogy elképzelése is van, milyen lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy a lebénult egészségügyi rendszer felkeljen és bár bicegve járjon. És akkor olvasom, hogy a miniszter úr csapatot alakít, bővít, államtitkárokat nevez ki. Nagyon helyes, ezt a helyzetet egyedül kezelni nehezebb, mint a robogó gyorsvonatot megállítani. Na és most jön a meredek: a derék miniszter felvett maga mellé egy betegnavigátort. Nos, én orvosi egyetemet végeztem, dolgoztam kórházban, de ilyen istenteremtményével életemben nem találkoztam. Oké, hát nagyot haladt az orvostudomány azóta, gondoltam magamban, hadd nézzek utána, mi fán terem a betegnavigátort. És rátaláltam erre. Egy számítógépes program. A miniszter úr betegnavigátora azonban hús-vér nő. És hopp, történetesen egy olyan egyesület igazgatója volt, amelyet annak idején a miniszter úr alapított. A hölgy jól képzett: a hírek szerint papírja van arról, hogy… teológiát és angol nyelvet végzett. Könyörgöm, mi köze ezeknek a tiszteletre méltó tudományoknak a rothadó egészségügyi rendszerhez? Hopp, van itt azért még valami: a hölgy férje a belügyminisztérium korrupció-ellenes igazgatósága alvezére. Ja, és a hölgy Voiculescu úr korábbi mandátuma idején is ott sertepertélt már a csapatban. Igaz, akkor még nem betegnavigátornak nevezték. Egyszerű ügyfélszolgálatot teljesített. És akkor kérdem: mi a jóistent fog csinálni ez a hölgy a lángoló kórházerdőben? Megfogja az égő testekből kiröppenő lelkek kezét és elnavigálja őket a mennybe vagy épp a pokolba, érdemeik szerint? Itt kellene befejeznem, már csak a felgyülemlő keserűség és düh okán is, de nem tudom kihagyni a derék miniszter egy mondatát, amely sok mindent megmagyaráz. Egy interjúban Voiculescu úr ezt mondta: „Nézzék Kolozsvárt, a megyei kórház… szégyen. Brassó – kriminális, ami ott történik. Tehát, ezeknek a dolgoknak működniük kell.” Ennyi. Értik? Legszívesebben én is adnék egy betegnavigátort a miniszter mellé. Meg az összes gazember mellé, akik felelősek a haldokló egészségügyi rendszerért. Navigálja el őket jó messzire, ha lehet, Héraklész oszlopain túlra.