Artúr, a medve, Barna, a miniszter, az osztrák–magyar összeesküvés és a román dezinfomáció

Meglőttek egy medvét. Jött egy Ausztriában élő liechtensteini herceg és lelőtte Artúrt, akit Románia legnagyobb élő medvéjeként emlegettek, amíg élt. Hatalmas cirkusz, botrány lett belőle, természetesen. Sok mindent nem tudunk még az ügy részleteiből, nem is biztos, hogy valaha is megtudjuk, de borítékolni lehet, hogy pénzek, érdekek, kapcsolatok, korrupció, mocsok van benne bőven. De most nem is ez a lényege ennek az ügynek.

Hanem az, hogy a manipulátorok rögtön rácsatlakoztak. Ahogy mindig rácsatlakoznak az ügyekre, ha abban magyarok érintettek, még ha igen áttételesen is. A manipulátorok ma is erőteljesen jelen vannak az ország sorsának alakításában, a közvélemény mesteri alakításában, a hangulatkeltésben, az amúgy is csökevényes, kezdetleges és durva romániai nyilvánosság és nyilvános beszéd rendszeres eltérítésében.

Mi, akiknek a munkája része a napi történések, hírek követése, régóta pontosan látjuk, mikor kezdenek a manipulátorok bekapcsolódni egy egy téma nyilvánosságbeli sorsának alakításába. A magyar ügyek és témák természetesen kiemelten fontosak ebben a tekintetben.

Artúr medve ügyében két magyar kapcsolódási pont is van, aminek segítségével el lehet indítani a dezinformációt. Az egyik az ozsdolai terület, ahol a medvét meglőtték, a magyar többségű Kovászna megyében van, a másik pedig a magyar nemzetiségű környezetvédelmi miniszter, Tánczos Barna személye.

A medveügybe a dezinformációs szál akkor jött be, amikor egy obskurus hírportál mindenféle bizonyíték nélkül tényként állította, hogy az ozsdolai vadászegyesület vezetője a miniszter nagybátyja. Az „értesülést” aztán több, szintén obskurus portál átvette, vélhetően ez is volt a cél: minél több forrásból alapanyagot biztosítani a Facebook népének az álhír terjesztéséhez és a magyarellenes hangulatkeltéshez. Mert hogy a hír álhír, a miniszter cáfolta, hogy bármilyen rokonsági viszonyban lenne a vadászegyesületi elnökkel. És éppen ez a taktika: az álhír cáfolása az álhírt terjesztők körében nem egyéb, mint magyarázkodás a nyilvánosság előtt, mivel az érintett arra kényszerül, hogy mindent tagadjon, holott „tudjuk mi”… Régi, bevált recept ez, számtalanszor láttuk megvalósulni március 15-ék, székely menetelések, csíksomlyói búcsúk vagy egyéb magyar történések környékén.

És így megy ez hosszú évek óta, és semmi jele annak, hogy a jövőben változzon. Ami nagy baj, mivel éppen ezek a manipulátorok tartják fenn (a társadalom jóval szélesebb rétegeiben, mind ahogy látszik) a magyar ellenségképet, azt, hogy mindent, ami Romániában magyar, meg kell szüntetni, mert testidegen.

Ők azok, akik végső soron alakítják a dolgokat, bárhogyan is nevezzük őket: manipulátorok, dezinfomátorok, szekusok, mély állam, ahogy tetszik.