A Temesvár szívében található Opera tér (mai nevén Victoriei tér) a kommunizmus bukásához vezető 1989-es forradalom egyik jelképes helyszíne, a golyó-ütötte épületekkel övezett tér tulajdonképpen a város lelke. Más városokban alig kezdtek el mozgolódni, itt már lőtték az embereket. A Tőkés László temesvári református lelkipásztor melletti kiállás december 20-ig népfelkeléssé nőtte ki magát, a téren ezen a napon már százezres tömeg demonstrált. Mindez kellett ahhoz, hogy Temesvár – az előző napi komoly áldozatok árán –
Erre emlékeztetett 32 éven át egy szimbolikus gesztus: 1990 óta minden év december 20-án, déli 12-kor az egész városban megszólaltak három percre a légvédelmi szirénák. Idén viszont hiába gyűltek össze páran emlékezni az Opera téren, a sziréna néma maradt. „Szégyelljétek magatokat” – reagált a csendre néhány egykori forradalmár az Opera erkélyén, pontosan ott, ahol 32 évvel ezelőtt szabadságért kiáltottak.
reggel tízkor még működött az Opera téri légvédelmi riasztó, mely az egyik legrégebbi a városban, délre azonban beadta a kulcsot. A városban egyébként 11 másik sziréna szólt, nem tűnik tehát nagy dolognak, hogy éppen az Opera téri maradt néma.
Mégis, van ebben a véletlenben valami, ami a reményteljesen indult rendszerváltás kudarcára és az elmaradt igazságtételre emlékeztet, konkrétan arra, hogy a vérontásért felelős személyeket ennyi idő elteltével sem vonták felelősségre. Az önkormányzat legalább bocsánatot kért a meghibásodásért azoktól, akik emlékezni gyűltek össze az Opera téren,
A kolozsvári Széchenyi téren van egy óra, mely ugyan nem hibásodott meg, de 33 éve 12 óra 7 percet mutat. Egy kolozsvári magyar villanyszerelő állította meg annak az örömteli pillanatnak a hevében, amikor Nicolae és Elena Ceauşescu 1989. december 22-én helikopterrel elmenekült Bukarestből.
A Széchenyi tér, akárcsak az Opera tér némán őrzi a forradalom nagy pillanatait, mintha hirtelen megszakadt volna egy film. A tér, az idő és csend dacol egy ország lelkiismeretével, miközben lassan a jelképes gesztusok is kikopnak az emlékezés kultúrájából.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.