Ezzel a mondattal jellemezhető a képviseleti demokrácia központi szerve Isten anyjának független, szuverén, egységes és oszthatatlan mioritikus virágoskertjében.
Hogy miért? Tessék:
A szerdai szent napon a román képviselőház percek alatt megszavazta azt a peszedés törvénytervezetet, amely ünnepnappá nyilvánítja június 4-ét, a gyászos – vagy örömös, attól függően, a határ melyik oldaláról nézzük – emlékű trianoni szerződés napját. Nem volt ott téblábolás, kétség, balfaszkodás, vita, ellentmondás, évekig elnyúló politikai huzavona. A patrióta honatyák példásan hadrendbe álltak és odacsaptak a szavazatukkal, hogy csak úgy porzott.
Arról viszont sem az alsó-, sem a felsőháznak, sem a felelős válságkormánynak, de még a vérugató maszkot öltött Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek sincs halvány fingja sem, mi lesz a drága jó egységes-oszthatatlan-satöbbi Romániában csütörtök éjfél után, mondjuk egy perccel. Mert arra képtelen volt a nemzetvédő elit, hogy áttekintse a harminc év alatt (a kurrens vezetés és klientúrája óhaja szerint) összekutyult törvényi káoszt és végeredményben saját hülyesége miatt ne kerüljön váratlan törvényi és hatalmi űrbe a szükségállapot és a vészhelyzet határán. Amikor a pontosság, az odafigyelés, a tisztánlátás, a helyesen meghozott szabályok tényleg életeket menthetnek.
Persze, most acélos arcéllel hirdetik, hogy megoldják, bármi áron, harcolnak, minden fegyvert bevetnek. De a füstfüggöny mögött ez van: ennek a balfasz országvezetésnek sikerült a csoda. Konkrétan: senki, de senki nem tudja, mit hoz a holnap. Az viszont megnyugtató, hogy pontosan tudják, mi volt száz évvel ezelőtt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.