Olvasom, hogy egy kanadai ételaktivista (!!!) arról értekezik, hogy ha azok a szülők, akik arra nevelik gyermekeiket, hogy szépen, késsel-villával étkezzenek, tulajdonképpen rasszista szörnyetegeket termelnek futószalagon. Mert az evőeszközzel történő étkezésre való kényszergetés azokból a csúf emlékű kolonialista időkből származik, amikor a felsőbbrendű evőeszközösök lenézték az alsóbbrendű kezeseket.
De nem is az illető úr személy tézise az, ami igazán lenyűgöz. Hanem a hivatása. Ételaktivista! Ilyenről még nem hallottam, én, szegény inaktivista polgár. Pedig ha az ember szétnéz, látja ám, mennyi soha nem látott, csodálatos aktivistafaj létezik a világon. Olyan lények, akik valamilyen lángoló belső/külső kényszer hatására gyakorlatilag bármit képesek aktivizmussá szublimálni. Klímaaktivisták, faaktivisták, levegőaktivisták, abortuszaktivisták, állataktivisták, ruhaaktivisták, vagina- és péniszaktivisták (harmadik elsődleges nemi szerv még nincs, a harmadiknem-aktivisták au-de-nagy fájdalmára), de ha jobban belegondolunk, Isten és ember és bármely más értelmes/értelmetlen lény minden áldott és áldatlan teremtményéhez hozzárendelhető valami aktivizmus. És hozzá is rendelődik. Csak idő kérdése. Hát nem csodás ez a mi szép új világunk?
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Jogerősen is pert vesztett a legfelsőbb bíróságon Dominic Fritz temesvári polgármester az őt érdekellentéttel vádoló Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) szemben.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.
Kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) a magyarellenes kirohanásairól hírhedtté vált Dan Tanasă, a szélsőjobboldlai Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője.
Péntek délben a napenergia fedezte Románia villamosenergia-fogyasztásának mintegy 70 százalékát, ez azonban nem jelentett olcsóbb áramot a fogyasztóknak – állapította meg elemzésében Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület (AEI) elnöke.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.