Jean St'AyA hazai elit esete egy bűnözőről szóló bestseller-könyvvel
Románia olyan hely, ahol jó ideje minden év vége felé megjön a lehangoló statisztika, miszerint az ország az olvasás terén is sereghajtó Európában. Mert az istenverte istenadta nép nem és nem és nem akar olvasni. Biza, szomorú dolog ez, nyájas Olvasó! Persze, szerteágazó okai vannak a jelenségnek, de ebbe most nem mennék bele.
Idén is befutott a könyvmolyos gyászjelentés, utána viszont történt valami, ami felrobbantotta a román irodalmi (és nem csak) közvéleményt. Megjelent egy könyv, bizonyos Codin Maticiuc tollából. A címe: Nuțu Cămătaru élete – Az oroszlán- és lúzerszelídítő. Amint a cím is mutatja, az influenszerként, bloggerként, színészként, producerként (lásd, Miami Bici) elhíresült szerző egy híres-hírhedt alvilági vezérről írt könyvet és bumm, be is jött neki: az ominózus kötet első kiadása, 15 000 darab két nap alatt elkelt, darabonként 49 kemény lejes áron, plusz szállítási költségek.
Ebben első ránézésre nincs semmi irtó különös. Nekünk, magyaroknak is van hasonló sztárunk, úgy hívják, hogy Ambrus Attila (vagy a Viszkis, ahogy tetszik), akinek az életét, tetteit több könyvben, sőt, egy filmben is feldolgozták. És gondolom, azok a könyvek is elfogytak, a filmet is megnézték az emberek. Aztán ennyi.
A román irodalmi (és nem csak) közvélemény viszont rettenetesen kiakadt az alvilági főember történetének sikere okán. Hogy hát hiába, ilyenek a románok, nem olvasnak, évi három eurót (se) költenek könyvekre, egy gengszterről szóló alkotást bezzeg azonnal felzabálnak. Irodalmárok, pszichológusok estek neki a jelenség (nem a szöveg) elemzésének. Nyilván van igazság abban, hogy ha valaki (jelen esetben a szerző) jó marketinges (hiszen otthonosan mozog a szociális hálók labirintusában), szélesebb közönséget tud megszólítani (magyarán, jobban el tudja adni magát), mint az egyetemi kampuszok és elit körök tájékán kedvelt, műveiket 500–1000 példányban közreadó írók, költők.
Másrészt abban is van igazság, hogy a bűnözők romantizálása – például Robin Hoodtól Jesse Jamesen és Sobri Jóskán át egészen Al Caponéig vagy épp Nuțu Cămătaruig – mindig is kifizetődő volt, ha jól megcsinálta (és/vagy jól eladta) valaki az ominózus alkotást. Az is érthető, hogy Robin Hoodtól manapság már kevesen borulnak ki, hiszen eljárt fölötte a mitikus ködökkel terhes idő. Cămătaru úr (civilben Ion Balint) viszont most is köztünk jár, annak idején igazán „monumentálisan” hagyta el a börtönt (videó
" target="_blank" rel="noopener">itt)… és az áldozatai is élnek (jó esetben).
Ezen túl azonban nem igazán értem a nagy kiborulást, főleg olyan, önmagukat az elit Grál-lovagjainak tartó értelmiségiek részéről, akik a tévén kívül sose látták az illető gengsztert, akiket semmivel nem károsított meg a lúzerszelídítő, sőt, akik abban a rossz hírű fővárosi negyedbe (Ferentari) se tették be életükben a lábukat, ahol a gengszter korábban akciózott. Szóval nehezen tudom lenyelni, hogy ezek a háborgó értelmiségiek pocskondiázzák a könyvet és a könyv kapcsán az ostoba olvasókat, hiszen nem csak Cămătaruhoz és világához, de úgy általában, a körúton túli román valósághoz kábé annyi közük van, mint ama nevezetes tyúknak az ábécéhez.
A fentiek alapján azt ajánlanám a hörgő-morgó elitnek, olvassák buzgón a kötetet, amikor majd megjelenik a második kiadás, mert esetleg megismerkedhetnek azzal a világgal, amelynek szószólóiként, fároszaiként, ostorozóiként bejelentkeznek a hazai nyilvánosság legkülönbözőbb – természetesen a lekezelt külvilágtól hermetikusan elzárt – bugyraiban. Akkor esetleg (nem biztos, de esetleg) még az is előfordulhat velük, hogy olyan dolgokat is le fognak írni, ha kedvük, ihletettségük engedi, amelyeket többen elolvasnak majd, mint az a pár száz lelkes rajongó. Másrészt az is előfordulhat, hogy a kortárs román elit találkozik a kortárs román valósággal. Ami talán fáj, de hosszú távon akár gyümölcsöző is lehet. Mindkét fél számára.
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)
Sánta Miriám
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
Sólyom István
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
