Néha tényleg elcsodálkozom azon, hogy mi a jóisten tartja össze ezt az országot. A Románia nevű képződményre gondolok. Talán a gravitáció. Talán a véletlen. Talán az a sajnálatos tény, hogy nyár van és az Úristen szabadságra ment.
Itt vagyunk augusztus küszöbén. Kerek másfél hónap van az iskolakezdésig. Ugye, azokról az iskolákról van szó, ahol a jövő felelős honpolgárait nevelgetik a pedagógusok. Meg a jövő felelős adófizetőit. Meg a jövő román államháztartásának eltartóit. Tehát elég fontos dologról van szó. Elvileg legalábbis.
Ismétlem: másfél hónap van hátra. Sok, ugye? (Nem, mondja minden józan eszű ember, de...) Hát persze, hogy sok: másfél hónap alatt annyi minden történhet, rendkívüli világesemények nélkül is. De mit ad Isten, itt van a nyakunkon egy világesemény, ez a koronajárvány, amelyet sokan komolyan vesznek, mások, köztük a közoktatásért felelős illetékesek, nem annyira. Végül is a tavalyi második félévet sikerült megúszni, ment az online oktatás, eh, hogy akadtak apró hibák, ilyesmi előfordul, kész, tanultak (?) belőle, lapozzunk.
Na de nézzük meg, mit tanultak a mioritikus felhők közt tevékenykedő csúcsvezetők az elmúlt hónapok improvizációs gyakorlataiból. Itt van mindjárt a romániai közoktatásért felelős legfőbb személy, Monica Anisie miniszter asszony. Aki az utóbbi hetekben sűrűn megjelent a nyilvánosság előtt és minden egyes alkalommal elmondta a nagy semmit. Vagyis: az iskola vagy úgy kezdődik, ahogy régen szokott, tehát a gyerekek odamennek és tanulnak, vagy úgy, ahogy a tavalyi második félév folytatódott az iskolák bezárása után, tehát online, vagy úgy, hogy a gyerekek egy része iskolába megy, egy része otthon csücsül és tabletből szívja magába a tudást. (Már akinek van.) De hahó, ezt már annyiszor hallottuk, asszonyom, nem lehetne esetleg valami újat mondani? Valami konkrétumot? Mert ha lefordítom a hölgy mondatait sima magyarra, így hangzik: vagy így, vagy úgy, vagy amúgy kezdődik az iskola. Még simább magyarul pedig így: gőzünk nincs semmiről. Én nem állítom, hogy könnyű dolguk van, de hát az orvosoknak sincs könnyű dolguk mostanság, mégsem mondhatják a betegnek, hogy né, vedd ezt, vagy ezt, vagy ezt, aztán meglátod, mi lesz.
Apropó, orvosok: egy orvosra volt szükség, hogy néhány konkrétumot halljunk az iskolakezdésről, illetve a működésről. Persze, elvileg teljesen egyetértek Rafila professzor „beavatkozásával”: ha valaki vagy valami beteg, ott az orvosé a szó és a tett. A gyakorlatban viszont sajnos az a helyzet, hogy az orvos nem csepegtethet józan észt a hazai közoktatást hajmeresztő módon irányítók agyába. Tehát visszajutunk a negédesen mosolygó Anisie asszonyhoz. Aki Rafila prof beszólása után – véletlen egybeesés, persze – rögtön előállt… négy változattal! Érti ezt valaki? Sima magyarul: kedves nép, az iskola vagy így, vagy úgy, vagy amúgy, vagy emígy kezdődik és működik majd. És ezt most majd szépen megvitatjuk. De az Isten szerelmére, asszonyom, nincs késő kicsit a vitatkozáshoz? Hiszen a felhők alatt ott van egy amúgy is roppant nehézkesen, bürokratikusan működő közoktatási adminisztráció. A tanári karokról már nem is merek beszélni. Szerintem ők már csak röhögnek az egészen, mint Zorba a filmben, amikor összedől a facsúszda.
És most jön a legszebb. Nem elég, hogy a hazai közoktatási rendszer vírus nélkül is düledezik, nem elég, hogy a miniszter asszony úgy viselkedik, mint egy betépett hippi a woodstocki fesztiválon, képbe lép a felelős kormány felelős miniszterelnöke és lazán bemondja a világba, hogy hát igen, érzi ő, hogy van itt egy nyomás (nem, nem az agyában) azzal kapcsolatban, hogy konkrét dolgokat kéne közölni az őszi iskolakezdésről, de ó, ez a PSD nevű demagóg pestispárt aknamunkájának köszönhető, semmi egyébnek. Basszus, miniszterelnök úr, Ön felfogta, hogy mi a dolga? Azon túl, hogy valahogy megússza a járványt, a politikai szardobálást és továbbra is ráteheti a seggét a bársonyszékre?
Jobb ötletem egyelőre nincs: kérem a gravitációt, a véletlent és a vakációról visszatérő Úristen, mentse meg valahogy ezt a Románia nevű képződményt. Vagy ne mentse. Talán akkor jobb lesz.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Ukrajna előbb-utóbb elveszíti majd azokat a nyugati területeit, amelyek korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartoztak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
A körforgalomban való közlekedés gyakran okoz nehézséget a járművezetőknek, az egyik leggyakoribb dilemma pedig, hogy kell-e indexelni a kereszteződésbe való behajtáskor. A rendőrség videóban adott egyértelmű választ.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?