Ilyen is van, polgártársak!

Miközben a kormányfő értelemszerűen nem az őshonos magyarországi kisebbségektől óvná az országot, a balliberális ellenzék idegenellenességgel vádolja, és kitárná az ország kapuit a bevándorlók előtt.

A sajtó a nagy üzleti és politikai machinációk és manipulációk eszköze. Azzal, amit nyilvánosságra hoz, és azzal, amit elrejt a nyilvánosság elől, amit nem hagy kiderülni.

Bizonyára ez esetben is csak annyit láttak a kezdeményezők – köztük Markó Béla is –, hogy kicsit több pénzhez jutnak majd az alkotók. Ám lesz-e, aki megvegye alkotásaikat?

Egyszerűen kitiltották a megyeszékhely polgármesterét a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatáról.

Az a csoda, hogy ilyen miniszterek, parlamenti képviselők és megyei vezetők mellett még nem ment csődbe az ország.

Különösen kegyetlen „tréfa” ugyanakkor a hatalom részéről, hogy éppen az orvos- és gyógyszerészképzés terén indított hadat ellenünk, hiszen megmaradásunk szempontjából két igen fontos, ha nem a legfontosabb területről van szó. Hogyan tud ugyanis megmaradni egy közösség, ha nem tudja anyanyelvén elmondani, hol és hogyan fáj?

Nincs egységes mérce a világban, a demokráciát hirdető nagyhatalmak, ha ér­dekeik úgy kívánják, könnyen elnézik, ha emberi, kisebbségi jogok sérülnek.

Valószínűleg el kell telnie még egy kevés időnek, amikor a főbejáratok bérlőitől a hátsó bejáratok használóira is terelődik egy kis figyelem.

Bálint-napi malackodások csokra. Sok szeretettel!

Mentséget jelent provokációra provokációval válaszolni? Ez itt a kérdés!

Amiért Hobónak örökre hálás vagyok, az a Nem lehet két hazád, melynek pár egyszerű sora és klipje a legerősebb magyar közéleti-művészeti alkotásokkal vetekedő módon mutatja be, milyen is volt az elmúlt vagy száz évben magyarnak és szabadnak, szabad magyarnak lenni. Úgy, hogy közben tudjuk: nem lehet két hazánk.

A kisebbségi jogok terén Bukarest nem azt a jogi elvet alkalmazza, hogy amit nem tilos, azt szabad, hanem azt, hogy csak azt szabad, amit írásban rögzítettek. Azt ugyanakkor, hogy akár romániai, akár nemzetközi szinten a jelenleginél kedvezőbb szabályozást rögzítsenek, Románia kézzel-lábbal megpróbálja akadályozni.

Már csak az a kérdés, hogy tényleg megvalósul-e.

Belegondolni is rémisztő, mihez vezethetett volna, ha a tengerentúli nagyhatalom valóra váltja elképzeléseit, az ukrán hadsereg pedig profi kiképzés után amerikai nehézfegyverekkel felszerelkezve újult lendülettel folytatja a harcot.

Az újabb moszkvai kísérlet elhozhatná a békét, ha lenne minimális közös nevező a megegyezés szándékában. Például az orosz többségű tartományok autonómiájának elfogadása és az övezet teljes demilitarizálása.

A önyves-gyertyás megemlékezésre sem a Bolyai iskola, sem a Református Kollégium, de még az orvosi magyar diákjai sem jöttek el. Pedig a harcot értük vívtuk, és folytatjuk mindennap. Úgy tűnik, számukra nincs értéke a kínkeservesen kivívott jogoknak.