A magyarok feltehetőleg jó néven vennék azt, ha Szent László visszakerülne arra a térre, amit ők, a románokkal ellentétben soha nem hívtak Unirii, az Egyesülés terének.

A korrupcióellenes küzdelem a jelek szerint akkor lehet igazán sikeres, ha a kormány megfelelő jövedelmet tudna biztosítani a közszférában, és akkor tulajdonképpen megérné nem korruptnak lenni.

Lehet, hogy Udrea a védekezési reflexétől, az önuralom álcája mögött megbúvó pánikérzettől hajtva tulajdonképpen egy mocskos rendszernek, politikai mentora és eszményképe legsúlyosabb örökségének: a maffia-államnak ássa meg, akarva vagy akaratlanul, a sírját.

Mindaz, amiről most ünnepelve szónokolnak az RMDSZ korábbi és jelenlegi vezetői, tíz-tizenöt évvel ezelőtti megvalósítás, az apró lépések politikája jó ideje helyben topogássá változott, melyet mostanság egy-egy visszalépés is fűszerez.

Arról képtelen e hatalom lemondani, hogy ne antagonisztikusnak gondolja el a két nemzetépítést. Szemléletében – legyen az nemzeti „liberális” nyílt nemzeti sovinizmus, „proletár” internacionalista vagy bármilyen, akkor is azt az elvet követi, hogy a két nemzetépítés egymás mellett nemcsak nem fér meg, de egymást kimondottan kizárja.

Kolozsvár esetében ezt elsősorban POLITIKAI, és nem jogi kérdésnek tartom. A jog fegyverei nem állnak egyértelműen a mi oldalunkon, hogy peres úton lehessen elérni biztos eredményt. A jog és az igazságérzet nem mindig vannak összhangban.

A színek, hangok, ízek egytől egyig a képzelet szüleményei. A többi: mindennapi valóság. Románia.

Ezért én most nem ígérhetem meg, hogy beállok a levelet írók sorába. Csak annyit mondhatok, hogy szorítok önnek, egészséget, kitartást, mielőbbi amnesztialehetőséget kívánok jelenlegi állapota elviseléséhez.

Lesz itt zaj! Csak bízni kell!

Jelenleg tehát Magyarország az egyik legfontosabb színtér Kelet és Nyugat egymásnak feszülésében. Ez lehetőség, de egyben hatalmas felelősség is. Különleges gazdasági igényei ellenére sem szabad elfelejteni, hogy közép-európai országként, az EU és a NATO tagjaként a Nyugat, az európai kultúra része.

A szocializmus lebontása, úgy tűnik, könnyebb volt, mint néhány (több tíz!) engedély nélkül felépített csicsás házikó, cukormázas mesés, giccses palota lebontása, eltávolítása a városrendészet és jogszerűség követelésére.

A rommagyar pedagógus zömmel a romániai iskolákban fordul elő, abból él – dehogy él: tengődik –, hogy azt mímeli: tanít, oktat, nevel.

Ha a modern állam alapintézményének számító parlamentnek nem sikerül visszanyernie az emberek bizalmát, az alapjaiban rendítheti meg az amúgy is törékeny romániai demokráciát.

Erdélynek Romániához való csatolása óta központilag kitervelt és irányított hadművelet folyik ellenünk.

A parlamenti képviselők a mentelmi jogukkal, a magukat törvények fölöttinek tekintő önteltségükkel egy felsőbbrendű kaszt tagjainak tekintik magukat.

Há' miért is tennének kétnyelvű táblákat? Mint tudjuk, a várost 1918-ban alapították, az óváros összes épülete, urbánus hangulata csak illúzió, a városban pedig csak románok élnek. 100 százalékban.

Általános elvárás a románság részéről, hogy a magyaroknak is tisztelettel kell viseltetniük december 1., a Román Királyság és Erdély egyesülésének évfordulója iránt, mivelhogy az valamennyi román állampolgárhoz szól. Természetesen nem szól, legalábbis nem úgy, ahogy a többségiek gondolják.