Indulok, határozott léptekkel, és ruganyos térdekkel, amúgy obamásan, felperdülök a lépcsőn. Jönnek, mosolyognak, kezüket nyújtják, szinte hajlonganak.

A Jobbik előretörését nem kell alábecsülni – de túldimenzionálni sem. Magyarországon, sőt Erdélyben is voltak olyan hangok, amelyek a fasizmus visszatérésének veszélyével riogattak, miközben kijelenthető, hogy ha nem is nyíltan, de fű alatt, tetteiben a romániai fősodratú pártok mindegyike van annyira soviniszta és kisebbségellenes, mint a Jobbik.

Ezen a hivatalosan is az újratervezés kongresszusának tartott politikai show-n, sokkal nagyobb a tét, mint hogy ki lesz az elnök az elkövetkező négy évben. A lét a tét, a parlamenti lét, és ezt nagyon jól tudják a szervezők is, akik újratervezésről, a választókhoz való visszatérésről, közösségépítésről beszélnek.

Fi­gyelemmel követhető, miként kerekedett felül a kompromisszumos, Bukarest-központú politizálást támogató oldal, hogy taszította háttérbe, majd szorította teljesen ki a radikálisabb lépéseket követelőket, vált sokszínű szövetségből egyre központosítottabb, kevesek által irányított szervezetté.

Eszébe sem jutottak – amint a többi kezdeményezőnek sem – azok a nyugdíjasok, akik pár száz lejből tengetik az életüket, amint az sem, hogy az ország lakosságának nyolcvan százaléka él szegénységben vagy mélyszegénységben.

A lényeg az, hogy vannak alprefektusaink, vannak igazgatóink, és elég sok emberünknek tudunk munkahelyet biztosítani. Ez nagyon fontos számunkra, mert olyan emberekről van szó, akik még sohasem dolgoztak meg a fizetésükért, és ha valóban munkából kellene megéljenek, nem lenne könnyű a dolguk.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arányérzéke vajon mit szól ehhez a történethez? Nehezen tartom elképzelhetőnek azt, hogy Debreczeni Hajnalka a közvetlen felettese tudta és jóváhagyása nélkül vállalt rádiós munkát.

Románia-szerte is egyre erőteljesebben hallatják a hangjukat azok, akik megkérdőjelezik és nem ritkán pusztán a világháló különböző szögleteiben olvasható, összeesküvés-elméletszerű információkra alapozva vitatják a védőoltások fontosságát, azzal riogatva, hogy a vakcinák veszélyes összetevőket tartalmaznak, autizmust okoznak satöbbi.

Miközben a távlati cél, az autonómia – hogy a szimbolikus politizálásnak is megtartsuk a pozitív hozadékát – marad, az RMDSZ-nek a megszerzett kisebbségi jogok megtartásán és kiszélesítésén kell munkálkodnia, illetve azokkal a szakpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat, s amelyek alapot jelenthetnek a jövőnek.

Egy öncélú, saját bőrét mentő, önnön javaiért síkraszálló társasággá alakult a „tisztelt ház”, mely lassan bár a közjóért való tevékenykedés látszatát sem igyekszik megőrizni.

A világháborút követően – de már jóval korábban tulajdonképpen – kényelmes útnak bizonyult, hogy „feltalálták” a bűnös nemzet fogalmát, s a magyarságnak, minden eddiginél jobban megszaggatva, kifosztva, annak is örvendenie illett, hogy egyáltalán élhet még a Kárpát-medencében, magát meghúzva, szüntelenül hamut szórva enfejére.

Elcsodálkozhatunk a hirtelen oroszlánszívűvé vált egészségügyi miniszter határozottságán, amikor a magyarokkal szemben kell fellépnie. Jó lenne, ha ennyire határozottan állna ki a törvényes előírások betartása mellett, amelyek előírják az önálló magyar főintézetek létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

„Románia nem igazán rendelkezik demokratikus hagyományokkal, azonban az utóbbi években az egész régióban megfigyelhető volt a demokratikus értékek hanyatlása, a keménykezű politizálás iránti hajlam és az ellenségkép-keresés fokozódása." Interjú

Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.

Gyakran még azt sem tudjuk, hogy romániai magyarnak, erdélyi magyar embernek, egyetemes magyarnak, keményen dolgozó kisembernek, vagy egyszerűen csak embernek nevezzük magunkat.

Miből jutna a jelenleginél több pénz vizsgálatokra, megelőző szűrésekre, ha a tavalyinál is kisebb az idei költségvetés, ami az utolsó helyre sorolja e tekintetben (is) Romániát Európában?

A hírszerző szolgálat figyeli az adófizető polgárt. Figyeli, ügyeli és ijesztgeti. Ma már az egész társadalom fél, senki sem érzi biztonságban magát.