Nálunk, ahol az államfő brüsszeli részvételéből kiindulva jelentőséget tulajdonítanak a dolognak, tudomásunk szerint a semminél alig több történt a romák beilleszkedésének ügyében.

Én tudom, hogy mink iten öszevisza beszélünk, meg még házasodunk is. Meg nem járunk magyar iskolába. Meg nem tudunk rendesen magyarul beszélni.

Úgy tűnik, Romániában a különböző szakmák közül a legnagyobb jövője az adócsalásnak, a nagykorrupciónak és az önbíráskodó kiskirálykodásnak van.

Aki a választásokon való részvételt jognak és nem kötelességnek tekinti. Aki a tüntetéseken megnyilvánuló erőszakot megveti, és el is kerüli.

Van tehát egy része a román társadalomnak, amely nem csahosan viszonyul az autonómiához.

A magyarországi politikum negyedszázados alkotmányos mulasztásban van a nemzetiségekkel szemben, s bár az új választójogi törvény ennek a helyzetnek az orvoslását ígérte, minden maradt a régiben, csak felbokrétázva.

Úgy tűnik, a négy éve kétharmados többséggel elzavart politikusok „reciklálása" egyelőre olyan eredménnyel jár, mint amikor a sebesült, földön heverő cowboy úgy próbál „segíteni" magán, hogy belelő a saját lábába.

Nem kerülhető meg az a tény sem, hogy az EP – legalábbis ami a magyar vonatkozású ügyeket illeti – elsősorban a kettős mérce intézményesült alkalmazásának a terepe.

Való­színű, nincs nagy esély még érdemi vitára sem, hisz minap éppen a miniszterelnök jelentette be igen határozottan: soha nem fogadják el az etnikai autonómiát.

Amíg még 10–15 évvel ezelőtt Smaranda Enachen kívül lámpással is alig találtunk olyan többségit, aki nem elvakultan beszélt a történelemről, a két nép viszonyáról, a nemzetiségi jogokról, ma már viszonylag hosszú azoknak a listája, akik félretették a görcsös nacionalizmust.

Április elsejei tréfának bűnrossz lett volna üzemanyag-áremeléssel viccelődni, ám a plagizátor sokadik kormánya csak megtette ezt a régóta halogatott lépést.

Vajon mi lesz Putyin következő lépése a Krím bekebelezése után? Milyen „ősi orosz földre” veti rá tekintetét?

Nem elegendő karddal meg- vagy visszaszerezni az életteret, de azt gondos és előrelátó munkával, szívós kitartással – azaz kaszával – meg is kell tartani.

Szüntelenül szidjuk az Antantot, a franciákat, a gonosz Nyugatot, a területéhes román, szlovák, szerb nacionalistákat. Közben elmarad a szembenézés, a leszámolás saját hibáinkkal, mulasztásainkkal.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a MOGYE a jelenlegi romániai érdekérvényesítés nagy, égő sebe.

Az elmúlt huszonöt esztendő megtanította az embereket arra, hogy a bukaresti kormányok, akár jobb-, akár baloldalinak vallják magukat, mindig az ő zsebük rovására oldják meg az államháztartás gondjait.

Samu bácsiék a spájzban vannak, mondhatnánk egy régi magyar filmet parafrazálva a tízéves NATO-tagság kapcsán.