Minden arra mutat, hogy a Fidesz igyekszik leszorítani a nemzeti radikális pártot szavazati minimumára.

Az államelnök nagyromániás álmait zavarja a székelyek autonómiatörekvése.

Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak.

A magyar kormány szerint mintha az RMDSZ mégsem lenne labanc.

A Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan.

A jelek szerint súlyos káderhiányban szenved az RMDSZ, legalábbis Marosvásárhelyen, ahol hónapok óta képtelen betölteni a koalíciós egyezség értelmében neki ígért prefektusi tisztséget. Lám, hová vezet a két évtizede tartó „szövetségi” kontraszelekció.

Igencsak valószínű, hogy azoknak a még fegyvert fogható tartalékosoknak, akik kötelezően hordták egy évig az egykori román néphadsereg mundérját, nem maradna sok dolguk, ha egyáltalán volna még mivel felszerelni őket.

Az európai parlamenti választások – bármilyen ellentmondásosan is hangzik! – igazi össznemzeti ügy, és brüsszeli számbeli képviseletünk is azt igazol(hat)ná, hogy a csonkolt országnak járó 21 képviselő nem „fedi” a Kárpát-medencei magyarságot.

Újabb pengeváltás a székelyek autonómiaigénye miatt: a székelyföldi politikusokat szeparatizmussal vádoló Traian Băsescunak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vágott vissza.

Tudományos tény, hogy a demokrácia nem biztosít száz százalékos védettséget a szélsőséges megnyilvánulások ellen.

Kijev reakciója olyan volt, mint amikor a grundon a nagyobbak által helybenhagyott kisfiú a nála jó néhány évvel kisebb játszótársain próbál elégtételt venni az őt ért sérelmekért.

Traian Băsescu szerint nem lehet összehasonlítani Moldova Köztársaság és Románia egyesülését a székelyföldi autonómiatörekvésekkel. Az elnöknek kivételesen igaza van, azt is megmondom, miért.

„Nagyot érezni mindig könnyebb, mint szembenézni a gondolkodás fáradalmaival.” A magyarországi, erdélyi és romániai gondolkodás óriási szelete nem tud és nem akar szembenézni ezekkel a fáradalmakkal.

Az áprilisi országgyűlési választások, a Fidesz újabb kétharmada apropóján sokan megkongatták a vészharangot Erdélyben, hogy a nagyobbik budapesti kormánypárt úgymond „bedarálja” az RMDSZ-t, pontosabban Kelemen Hunorék önként kapitulálnak a Fidesz előtt.

De hát az emberek szeretnek ítélkezni, és szeretnek büntetni, lehetőleg gyorsan.

Hosszú évtizedeken át készültek a bebocsátásra váró országok a csatlakozási feltételek teljesítésére, s mire „akkorák” lettünk, mint ami a standard elvárás volt, sokaknak egyre kevésbé tetszettek a közös játékszabályok, s mintha arányérzéküket is elveszítették volna, annak megítélésében, hogy mi fontos, mi nem.

Nem vitás: még az éppoly tömbmagyar biztonságban élő Székelyföldön is többfrontos harcok és alkudozások kora elé nézünk.