A szlovákiai magyarság elég erős lenne ahhoz, hogy európai mandátumot (mandátumokat) szerezzen, de Pozsony tájékán már semmit nem lehet biztosra venni. Ezt az országot – akárcsak Romániát – senki nem akarja elszámoltatni demokráciahézagaiért.

A mi életterünkre ácsingózók eszköztára kiismerhetetlen. Bizonyíték rá a múlt század, amelyben megfoszthattak háztól és hazától, nemegyszer csalafinta módon tőrbe csalva.

EU-biztos,Többdiplomás EU-biztosok döntenek – kötelező érvénnyel – olyan dolgokról,amikről minimális fogalmuk van.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de úgy érzem: nekünk, a Kárpátokon innen lakóknak bizony a hócipője is tele van avval, hogy a károkat állandóan csak a mi adógarasainkból rendezzék.

Egy intim perceit töltő fiatal párral népszerűsíti kezdeményezését legújabb videójában az Igen, tessék! mozgalom.

Látszólag a baloldaliak csak termeket akarnak elnevezni, de közben – mi ismerjük a posztkommunista aljas trükköket – a magyar önrendelkezésre törnek.

Amennyiben hinni lehet a felméréseknek, Ceauşescu elvtárs már az első fordulóban megnyerné az őszi elnökválasztást.

Nem valami megkérdőjelezhető, megbundázott futballmeccsre céloz kérdőjeles címünk. Hanem egy olyan gyanús döntetlen eredményre, amelyet közvetlenül húsvét előtt, nagypénteken produkált állami, politikai és közéletünk.

A romániai egészségügy legnagyobb problémája, hogy a betegség nem tud masszívan emigrálni: a nyavalyákkal itthon kell megbirkóznia egy olyan államnak, amely uniós sereghajtó a betegellátásra, megelőzésre fordított pénzösszegek terén.

A román honatyák, ha megkérdik őket, politikusként tettek-e valaha is valamilyen rosszat, egyöntetűen így válaszolnak: soha.

Valószínűsíthető, hogy egyhamar nem születik meg a zászlótörvény végleges, mindenki által elfogadott változata. Az is egyre nyilvánvalóbb: az erről szóló vita nem a helyzet végleges rendezését, sokkal inkább a résztvevők politikai érdekeit szolgálja.

A szövetség legrátermettebb, a tanácsosok közül messze a legtöbbet dolgozó emberét próbálják épp vakvágányra állítani. A tét pedig nem más, mint a politikusok arany valutája, a népszerűség.

Kidolgoztak egy üvegzseb-törvényt, amely később kézen-közön eltűnt, belőle mára a vagyonbevallás és korrupcióellenes ügyészség ténykedése maradt.

A zászló fontos, de csak szimbólum, a lényeg a hit és az önbizalom. A kitartó remény. Amit elveszíteni akkor sem szabad, amikor a zászlót kibontani nem engedik.

Ahogy telt-múlt az idő, az a fiatalember megértette, megértette, mondom, hogy vagy együtt él a románokkal, és akkor kíváncsi lesz rájuk és megérti őket, vagy mehet, amerre lát.

Egy biztos: ha a székely zászló kérdését szeretné megoldani az RMDSZ, akkor nem támogatja semmiféle zászlótörvény megszavazását.

Amikor már azt hinnék, hogy ennél suttyóbbak nem lehetnek Románia vezetői, akkor mind az államfő, mind a miniszterelnök rácáfol.