Egyesülési és autonómia-kérdésekben a tűzzel játszik Bukarest.

A székelyudvarhelyi kampányindítóhoz hasonló színvonalút még nem láttunk, sem magyarul (itt és odaát), sem románul. Ha csupán ez számítana, biztos lenne a siker.

Az önéletrajzok olvasásakor akár azt is mondhatnánk, hogy minden román politikus valóságos polihisztor.

Ahhoz képest, hogy Erdély – egy rövid, négyéves időszakot leszámítva – 1920 óta Romániához tartozik, a mai román sajtót olvasva az az ember érzése, mintha Trianon meg sem történt volna, és nem Bukarest akarna mindenben diktálni, hanem továbbra is a magyarok lennének az urak, akik lépten-nyomon sanyargatják a románokat.

Victor Ponta gondolt egy merészet, és újra elővette a magyar kártyát.

Mérhetetlen kárt okozott az egyetemnek, melyben a magyarok képzése is folyik.

Nagy tétje van a vasárnapi magyarországi választásoknak számunkra is, hiszen mi egy erős, lüktető gazdaságú, Európában tekintélynek örvendő anyaország jövőjében vagyunk érdekeltek, szavazatunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.

Kevés átjárás van a román és magyar fiatalok között, és sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a románok a nyitottabbak, az aktívabbak.

Hiába ugatjuk egyfolytában, hogy egyre megalázóbb királyok kutyájaként jóllakni, mint kutyák királyaként arra éhezni, amit a szimatunk érez – ez van, vezéreink hosszú évek óta így tudják biztonságban a falkát.

Nagy hiba lenne nem kialkudni legalább egy másodrangú vezetői pozíciót Szatmárnémetiben.

Romániában a szegénység nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot jelent mint a magyarok viszonyulása a székelyföldi vagy a krimi autonómiához.

Ezek a sztereotípiák nem a határon túli magyarokról szólnak, nem az ő érdekeiket szolgálják, nem az ő önértelmezésüket és identitásukat mutatják be, ők ugyanis csak ürügyként szolgálnak budapesti politikai közösségek megkovácsolásához.

A hatumák átszavazását több mint gyanús, a nemzethez tartozás és az identitás tényezőjének feltűntetni: üres propaganda, a politikai aktivitás szimulákruma.

Az itt eltöltött öt év, és a küzdelem, amiben élek nem csak a szabadulásomról szól, hanem harc egy gépezet ellen, amelyben minden erőforrást ellenőrizhetetlenül felhasználhatnak arra, hogy a „forradalmi” politikájuk mögé bujtassák az emberi gyarlóságaikat.

Hiszen látjuk: trükkökért, apróbb-nagyobb csalásokért nem mennek a szomszédba.

Miközben a kommunista titkosszolgálatok köztudottan óriási pénzeket forgattak, ezeknek az összegeknek a hollétét a máig képtelenek feltárni a hatóságok.

Furcsa ország Románia. Miközben Európa több részén csökken a gáz és a villanyáram ára, nálunk emelkedik.