Szocik, a túlélők

„Fura dolog, mikor egy ország miniszterelnöke, ha pártja jelentős vezetőinek, cimboráinak piszkos gazdasági ügyleteinek ügyészségi kivizsgálását tapasztalja, ahelyett, hogy elsüllyedne szégyenében, lám micsoda társaságba keveredett, azzal bátorítja hű barátait és alattvalóit: ha 1989-ben sem tudták valamennyiünket(?) lelőni, most sem tehetik meg. Ráadásul a minden hájjal megkent Ion Iliescunak kell figyelmeztetnie: a szociáldemokrata párt nem védhet meg olyan embereket, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel!

Hogy a nagy vizsgálathullámot ítéletek vagy felmentések követik, egyelőre nem tudni, de e helyzet láttán újra és újra felvetődik a kérdés, vajon az RMDSZ-nek miért volt oly fontos még az európai parlamenti választások előtt összeszűrni a levet Pontáékkal?

Kelemenék sikerfabrikálásokkal próbálják ellensúlyozni a korpa közé keveredés tényét, s csak a május végi európai parlamenti választásokon derül ki, 337 000 személyre tehető választótáborukat továbbra is meg tudják-e őrizni vagy sem, ugyanis részvételük ebben a kormányban – hol botrány botrányt követ, s melyről kiderült: saját zsebeik megtömését a közjónál többre becsülik –, nemcsak a  szocdemek vezérét, a miniszterelnök Victor Pontát hozta nehéz helyzetbe, de szövetségeseit is.

Ráadásul a folyamatos szerecsenmosdatás az ízléstelenség határát súrolja, s bár az RMDSZ igyekszik kimaradni belőle, árnyék vetül rá is, hisz eddig még egyetlen kormány sem fordult ilyen nyíltan az igazságszolgáltatás ellen, azt terjesztve, hogy a kormányozhatatlan korrupciós állapotokért, minden gondért, bajért a sokszor el- és kiátkozott, az ügyészségeket és bíróságokat befolyása alatt tartó államelnök a felelős.”