A romániai politikában csak idő kérdése, mikor valósulnak meg az „elképzelhetetlen” forgatókönyvek.
Rareş Bogdan, ismerjük, ugye. Éveken át csinálta a Realitatea televízióban a felfújt, olcsó demagógiában lubickoló műsorait. Az általában ízlésficamos olasz stricinek öltözött műsorvezető fuldoklásig, agyvérzésig fokozott magyarellenes kirohanásaira, megmondom őszintén, néha végigfutott a hideg a hátamon, mert ő nem azon a karikatúraszerű, viccesen abszurd ultranackó vonalon mozgott, mint mondjuk Funar vagy Vadim Tudor, a Bogdan tirádáin nem lehetett hangosan röhögni –
ahányszor csak alkalma volt rá.
Rareş Bogdan jelenleg a PNL európai parlamenti képviselője. A párt, amelyhez nem olyan sokkal a tavaly tavaszi EP-választások előtt csatlakozott nyíltan is, minden bizonnyal sokat köszönhet neki az elért eredményből.
Január közepe táján Bogdan határozottan kijelentette: a pletykákkal ellentétben nem lesz a PNL bukaresti főpolgármester-jelöltje és meg is kérte Ludovic Orbant, hogy a nevét vegyék ki az erre vonatkozó közvélemény-kutatásokból.
Azóta alig három hét telt el, nemrég pedig megint arról szól a pletyka, hogy Rareş Bogdan lehet a PNL főpolgármester-jelöltje, sőt, ő maga beszélt erről pár nap alatt már másodszor. Azt mondta: Gabriela Fireától minden áron meg kell szabadulni, ezért ha a párt kéri, és ha valóban ő a legnépszerűbb a felmérésekben, akkor elvállalja a jelöltséget. Vagy ahogy konkrétan fogalmazott, cseppet sem beképzelten és szerényen: „Én mindig a szolgálatos tűzoltó leszek ott, ahol kérni fogják. Nem szegülhetek szembe a párt döntésével”.
Egy viszonylag okos politikus soha nem mondja azt, hogy soha. Egy Bogdan-formátumú viszont igen, három hét múlva viszont azt mondja, amit kell. Mindig azt, amit kell.
És az a helyzet, hogy Rareş Bogdannak reális esélyei lehetnek a győzelemre,
A romániai politika általános humánerőforrás-válsága, az ismert és tekintélyes arcok szinte teljes hiánya pedig Rareş Bogdannak és a hozzá hasonló politikai ripacsoknak kedvez. Nézzük csak meg, kik szerepelnek a képernyőn: ismeretlen és megjegyezhetetlen egyének, és eljutottunk oda, hogy Ludovic Orban a PNL legismertebb arca. Meg persze Rareş Bogdan, akiről a pártvezetés is valószínűleg azt gondolja, hogy kár eldugni az EP politikai elfekvőjébe egy olyan figurát, akivel simán választást lehet nyerni idehaza.
Ha Rareş Bogdan megnyeri a főpolgármester-választást, az önmagában még akár semmit sem jelenthet. De gondoljunk arra, hogy
Victor Ciorbea miniszterelnök lett, Traian Băsescu államfő, de Emil Boc és Klaus Iohannis is nagyvárosi polgármesterből lett kormányfő, illetve államelnök.
És hiába nem lehet évekre előre jósolni az ilyen kérdésekben, azért van néhány aggasztó elem: 2024-ben Iohannis mindenképpen távozni fog a Cotroceni-ből, és az eddigiek alapján semmi okunk azt feltételezni, hogy a következő pár évben hirtelen megtelik a romániai politikai kennel gerinces, hozzáértő, felelős és népszerű politikusokkal Maradnak tehát azok, akik vannak, vagy akik addig kibírják, akik megtartják, vagy növelik népszerűségüket. Marad Rareş Bogdan. És Gabriela Firea.
– sóhajtozott az imént PAZS kolléga, miközben erről beszéltünk. Nem láttam az arcát, mert cseten értekeztünk, de a nyakam teszem rá, hogy nem mosolygott.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.