Palotás

„A temesvári városvezető már a választási kampányban azt ígérte, hogy az építkezési engedéllyel nem rendelkező ingatlanokat lebontja. És nem csupán. A törvényességel, jóízléssel, helyi hagyománnyal, egységes, történetileg kialakított városképpel mit sem törődő polgárok, hirtelen-burzsoák a tulajdonukba került építészetileg értékes, védett, műemlék jellegű házakat átalakítják, elrondítják, külsejüket megmásítják, kétes indógyarmati stílusban romantikussá silányítják. Nincs aki megállítsa őket.

Mert a bíróságok döntésein sorra-rendre kicsorbulnak a várost védő tanácsi határozatok. A talár kijelenti, nem bontható, nem törölhető az állag-megmásítás, ugyanis azzal a tulajdonhoz való jog sérül. A jóízléshez való jog még nem vonult be Justitia hálószobájába. Az esztétika még mindig a szubjektivizmus foglya, a jogi védelmet élvező dolgok kategóriáján kívül rekedt.

Persze, ha beláthatnánk a bíróságok független fejébe, ugyancsak függőségek láncolatával találkoznánk. Így marad a sejtés. Gyanakodhatnánk például arra, hogy a bíróság nem kíván hosszas perekbe bocsátkozni a »kárvallottak« panaszainak orvoslásáért. Az amúgy is túlterhelt igazságszolgáltatás lélegzetvételhez jut a bontás el nem rendelése folytán. A legtöbb tanácsnak nincs pénze a hosszas pörlekedésre, az építtetőnek annál inkább…

Tippelhetünk arra is, hogy nem kívánnak vitába szállni a politikummal, ugyanis a paloták tulajdonosai azonnal fellármáznák az összes jogvédőt, összeurópai, ha nem éppen világszinten az Európa Tanácsot és az ENSZ-t, mondván, hogy nálunk módszeres üldözés folyik, a palotaproletárok ellen hadviselést kezdtek a fajgyűlölők, a szegregáció aparthajdúi. Hiszen ők semmi mást nem csináltak, mint házat építettek maguknak, kiköltöztek a nyomornegyedből, méltó lakot rittyentettek maguknak és népes családjuknak."