Mit tesz egy igazi kommunista 2025-ben, Romániában? Elvtársi látogatást tesz az észak-koreai nagykövetségen

A napokban bejárta a Facebook romániai részét egy bejegyzés, amelyben a Romániai Progresszív Párt közli, hogy néhány képviselője baráti látogatást tett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (vagyis Észak-Korea) bukaresti nagykövetségén Kim Dzsongil – Kim Dzsongun jelenlegi észak-koreai vezető apja és elődje – halálának (2011. december 17.) alkalmából.

Nem, ez nem vicc vagy trollkodás, tényleg létezik a Romániai Progresszív Párt, amely harcos kommunista forradalmi elvek szerint próbál… hát, ha nem is működni, de néha megnyilvánulni. A mostani nagykövetségi látogatásukat fotókkal is illusztrálták (lásd lennebb).

A képeken négy huszonéves fiatal áll az észak-koreai nagykövetség két munkatársa társaságában. Én enyhe meglepődést látok a két diplomata arcán, valószínűleg nem túlságosan gyakoriak az ilyen elvtársi látogatások itt a hanyatló és kizsákmányoló kapitalista fertőben, a Nyugaton, Európában, Romániában.

A fotókon a négy fiatal is elég fura testtartásban és öltözékben ácsorogva néz a kamerába, de hát egy lánglelkű, forradalmár és szabad kommunista fiatalnak senki ne mondja meg, hogyan álljon és öltözködjön, ugye.

az észak-koreai forradalom két nagy elvtársa mosolyogva néz le a nagykövetségi terem faláról. Ugyanaz a fiatal az észak-koreai vörös csillagos (majdnem azt írtam: nemzeti) zászló előtt is fotózkodik átszellemült mosollyal az arcán.

Szóval ezek a fiatalok elmentek Észak-Korea nagykövetségére, majd büszkén közzétették a képeket a minden bizonnyal meleg hangulatú elvtársi eszmecseréről. Amelyen mi másról eshetett volna szó, mint a román és az észak-koreai nép megbonthatatlan barátságáról, a kommunista forradalom végső győzelmébe vetett rendíthetetlen hitről, a gaz, imperialista és kizsákmányoló Nyugat embertelen mocskáról, az embernek a munka rendkívül megterhelő nyűgje alóli végleges felszabadításáról és hasonlókról.

A képen látható egyik fiatalember Adrian Crăciunoiu, maga is megosztotta Facebook-oldalán a csoportképet. A Facebook-profilján megadott információk szerint marxista-leninista, nembináris, a Munkás Fiatalok Blokkjának alapítója, a Queers for Palestine csoport aktivistája és ügyvéd, a Dolj megyei ügyvédi kamara tagja.

Crăciunoiu más bejegyzéseiben is dicsér egykori vagy jelenlegi diktátorokat, például a már említett Kim Dzsongunt, de Nicolae Ceaușescut, Gheorghe Gheorghiu-Dejt, Ho Si Minh-t, Enver Hodzsát Che Guevarát vagy Fidel Castrót, de fegyveres kommunista gerillákat is, és a kommunizmus győzelmét váró tartalmakat, idézeteket, Lenint és Sztálint ábrázoló képeket is megoszt. És Izrael-ellenes és palesztinpárti tartalmakat.

Ami különösen bizarr és perverz egy olyan országban, ahol közel ötven éven át próbálták hatalomra került nyomorult senkiháziak megteremteni a kommunista aranykort, az új embert, a népek barátságát, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Ahol a kommunizmus nevében emberek tízmillióinak az életét tették tönkre úgy, hogy most is azt nyögjük.

Idén júliusban az INSCOP készített egy felmérést, amiből kiderül, hogy a megkérdezettek 66,2 százaléka szerint Nicolae Ceaușescu jó vezetője volt Romániának, 55,8 százalékuk pedig azt mondja: a kommunista rezsim Romániában jó dolog volt.

A szociológusok azzal magyarázzák ezt a nosztalgiát, hogy az emberek nem konkrétan a kommunista rendszert sírják vissza, hanem elégedetlenek a mostani gazdasági és/vagy szociális állapotokkal és nem látnak megnyugtató jövőképet, ezért valamilyen kompenzációt keresnek. Másrészt az idősebb emberek a fiatalságukra is nosztalgiával gondolnak, ami részben vagy teljesen az 1989 előtti időszakra esett.

A jelenkor, a közelmúlt története nagy fehér folt a fiatalok tudásában, a romániai kommunizmus történetének kötelező oktatásáról csak alig egy éve született kormányzati döntés.

Nos, ezek az észak-koreai nagykövetségre elvtársilag ellátogató fiatalok a jelek szerint nem hallottak arról, hogy 1989 előtt, a hatalmat a második világháború után megkaparintó gazemberek a dicsőséges kommunista eszmék nevében terrorizálták az ország lakosságát. Hogy az embereknek nem volt mit enniük, nem volt meleg víz és villanyáram, és vigyázni kellett, hogy mit mond az ember, mert a Szekuritáté rövidebb időn belül elvitte és leverte a veséjét, mint amennyi idő alatt most ezek a forradalmár gyerekek leírják egy Facebook-posztban, hogy Ceaușescu volt az ország legnagyobb vezetője.

mert a „szabadság, egyenlőség, testvériség” azt jelentette, hogy csak a kommunista pártapparátus, a talpnyalóik és a Szekuritáté élvezhette az olyan dekadens kapitalista luxuscikkeket, mint a tej, a kenyér, a hús, a fűtés vagy a villanyáram.

Láthatóan nem tudják azt sem, mekkora élmény volt akkoriban, amikor az embernek szóltak a munkahelyén, hogy másnaptól a Duna-csatornánál fog dolgozni vagy két évig, mert nem köszönt elég alázatosan az üzemi párttitkárnak.

A kommunista forradalmi ifjak arra sem jönnek rá, hogy amióta csak a kommunista eszmék megjelentek, a nevükben történő és a rájuk épülő minden, de tényleg minden gyakorlati megvalósítási kísérlet nem egyszerűen kudarcot vallott, hanem emberek millióinak hozott szenvedést, nyomorúságot és terrort. Hogy az a szép és méltányos és egyenlő kommunista világ, amiről ábrándoznak és amelynek az eljövetelében reménykednek, egy gyakorlatban alkalmazhatatlan, beteg, torz, emberellenes lázálom, ami jelenleg épp Észak-Koreában tombol a leginkább.

az más, szép, jó, igazságos stb., és ami a Vasfüggöny mögötti országokban pusztított 1989 előtt, az nem kommunizmus volt. Vagy ami jelenleg is pusztít Észak-Koreában. Néha elém kerül a Facebookon, hogy a román vagy erdélyi magyar kommunisták – akik azért nincsenek sokan – milyen lenéző megvetéssel tárgyalják ki a tudatlanokat, akik semmit nem tudnak Az Igazi Kommunizmusról. Ábrándozzanak csak, de én már valahogy nem szeretnék megtapasztalni egy sokadik elcseszett kommunizmus-építési kísérletet.

Azon csodálkozom mindig, mert egy kicsit paradoxális, hogy ezek az emberek itt, Romániában, Erdélyben is, bár elvileg magasan képzettek, olvasottak és értelmesek – a kommunista eszmék támogatói manapság mind magasan képzett, értelmes emberek, na jó, a többségük –, szellemi képességeik ellenére nem látják, hogy az egész magasztos elképzelés a gyakorlatban megvalósíthatatlan, mert homlokegyenest ellenkezik azzal, amit emberinek nevezünk. Hogy a kommunizmus – bármennyire magával ragadó elképzelésnek is tűnhet – mennyire alkalmatlan arra, hogy egy társadalom működését meghatározó valóságos rendszerré váljon. Eddig a kommunista eszme jegyében történt minden gyakorlati törekvés kivétel nélkül megbukott, és kivétel nélkül minden társadalomban nyomort, terrort és sötétséget eredményezett.

akik abban találták meg a sikkesség, a különcség kulcsát, hogy ők akkor kommunista eszméket vallanak, elvtársi találkozókat tartanak, Lenint olvasnak, Sztálint dicsőítik és hasonlók. Nyilván ők sem mondjuk Murmanszkban, Phenjanban, Havannában, Bukarestben vagy Drezdában élvezték a kommunizmus nevében uralkodó terrort és nyomorúságot, hanem a hanyatló imperialista és elnyomó Nyugaton, Párizsban, Londonban, Frankfurtban vagy Brüsszelben sóvárogtak az igazságos és egyenlőséget hozó kommunista világ iránt.

Ma sincs ez másként: ellátogatnak az észak-koreai nagykövetségre, ahol réveteg tekintettel néznek a fényképezőgépbe a cool fotók kedvéért, majd hazamennek a hanyatló Nyugatra (Románia ma már ugye a Nyugathoz tartozik, legalábbis részben), ahol van Meki, cappucino, internet, mobiltelefon és szólásszabadság. De egyikük sem költözik Észak-Koreába…

Ennél sokkal bizarrabb, amikor valaki egy Vasfüggöny mögötti országban, Romániában kommunista. Pedig csak meg kellene kérdeznie egy idősebb rokonát, milyen volt, amikor a nagypapát vagy a nagybácsit osztályellenségként bénára verte a Szekuritáté az igazságosság, a társadalmi egyenlőség és a méltányosság befogadására alkalmas új ember létrehozásának kommunista hevületében. Persze az is lehetséges, hogy épp a nagypapa vagy a nagybácsi volt a verőlegény a Szekuritáté pincéjében, vagy a megyei párttitkár, vagy a pártétterem igazgatója…

(Tényleg, mi a fenéről lehet elvtársilag beszélgetni Észak-Korea bukaresti nagykövetségén 2025-ben?)