// 2026. október 12., hétfő // Miksa
András Imre András Imre

Jugoszláviától Kongóig – interjú András Imre volt légióssal

// HIRDETÉS

Már-már úgy képzelhette az ember, hogy egy nagy családban van: a légió ereje abban rejlik, hogy mindenki a hazájának tekinti. Interjú.

(Külön)Vélemény

Szerző: András Imre
2014. február 21., 15:16

„Mi indított arra, hogy beállj a francia idegenlégióba?

 

Leginkább valamiféle kaland- és bizonyítási vágy indított – a fiatal fiúkban benne van, hogy keresik a kihívásokat. Huszonöt éves voltam, 1994-ben mentem el. A szüleimnek nem is szóltam arról, hogy hová készülök, mert biztosan megpróbáltak volna lebeszélni. Nem is tudtam, hova indulok, teljesen ismeretlen volt számomra a légió. Nem volt ennyi hír róla: amit itthon hallottam, azt mind harmad-negyed kézből, és nagyon kevés volt a valós alapja. (...)

Egyébként egy teljesen civilizált, jól működő gépezetbe kerültem. Már-már úgy képzelhette az ember, hogy egy nagy családban van: a légió ereje abban rejlik, hogy mindenki a hazájának tekinti. Befogadó közösség ez, a becsületkódex kiemeli, hogy nemzetiségre, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül bajtárs mindenki, szinte minden ország képviselve van. (...)

 

A francia nyelvet beszélve is kitűnik, hogy ki milyen nemzetiségű: a lengyelek általában nagyevők, a románok okoskodók, de könnyen megtanulják a francia nyelvet – jó részük le is kerül valamelyik adminisztrációs irodába. A magyarok jól úsznak, az angolok jó katonai beállítottságúak, a németek nagyon fegyelmezettek, pontosak, az oroszok spórolósak, nem költenek semmire. Azok közül, akik kimennek, nem mindenki kalandot keres: vannak, akiknek ez egy második esély az élettől. Ők nem adhatják fel, nem úgy, mint egy francia katona, aki este hazamehet a családjához – makacsabbul kell ragaszkodniuk a helyzetükhöz. Ez meg is látszik a teljesítményen: általában a légiósok jobbak. Az érdemek pedig közösek az ezredben: az elődeink által kiérdemelt kitüntetéseket mi is viseljük, a miénket pedig az utánunk jövők.

 

Hogyan kell elképzelni az ejtőernyős század egy napját?

 

Mindegyik századon belül egy kicsit más a program, mert mindegyiknek nagyjából a saját specialitásával kapcsolatos az edzése. Én a hegyi században voltam, így nekünk rengeteg gyakorlatunk volt a hegyekben. Egy átlagos napon 7 óra 30 perckor volt az ébresztő, majd eligazítás, másfél-két óra sport, utána pedig gyakorlatok: hegyi kiképzés, lövészet, fegyverismeret – nemcsak harcászattal foglalkoztunk, hanem mindennel, ami azzal kapcsolatos, hogy miként éljük túl a hegyi feltételeket.

Az alapkiképzésen túl évente egyszer-kétszer voltak különböző kiképzések, én például voltam az Alpokban, két-háromezer méter magasan egy bázison, ahol egy hetet töltöttünk, hogy megtanuljunk alkalmazkodni az ottani viszonyokhoz. Ez persze taktikai kiképzés is volt: egy valós helyzetet szimuláltunk, fegyverekkel, őrséggel, »ellenséggel«. (...)

 

Melyik volt a legdrámaibb bevetésed?

 

Nekem Jugoszláviában volt. Afrikában megszokott a szegénység, a vályogkunyhók, lázongások, de Jugoszlávia „szomszéd” volt, itt, Európa közepén. Nem utaztunk ötszáz kilométert sem, és belecsöppentünk a háborúba: a házak lebombázva, minden szétlőve, harci repülőgépek jöttek-mentek – ott szembesültünk a valósággal, amivel Afrikában nem igazán.

Volt velünk két onnan származó fiú is – nekik nem volt kötelező vállalni az akciót, de jöttek. Csak rendfenntartókként mentünk oda, így igazán komoly összecsapásra nem került sor, de ott a harc hevében nehéz volt eldönteni, hogy ki kivel van, így ránk is lőttek. Persze a légió védett minket: volt golyóálló mellényünk, páncélozott autóval jártunk, volt rendes utánpótlás – nem öngyilkos bevetésre küldtek."

    

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Böjte Csaba keményen üzent azoknak, akik elvitatják a piski emlékhelyre kapott támogatást
Krónika

Böjte Csaba keményen üzent azoknak, akik elvitatják a piski emlékhelyre kapott támogatást

Nyilvánosan adott választ Böjte Csaba ferences szerzetes a Hunyad megyei Piskin tervezett ’48-as emlékhely kialakítására kapott magyar állami támogatással kapcsolatos kritikákra. A szerzetes büszke arra, amit a történelmi szentély megmentéséért tett.

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Főtér

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye
Székelyhon

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Luxusfehérneműre, parfümökre, kozmetikumokra és több ezer lejes díszcserepekre költötték a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál. Diana Buzoianu ügyvivő környezetvédelmi miniszter lemondásra szólította fel az intézmény vezetőségét.

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást
Krónika

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást

Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.

Nem habozott a kézdivásárhelyi diák, amikor jelentős pénzösszeget talált az utcán
Székelyhon

Nem habozott a kézdivásárhelyi diák, amikor jelentős pénzösszeget talált az utcán

Példamutató becsületességéért részesült elismerésben egy kézdivásárhelyi diák, aki több mint ezer lejt talált az utcán, és saját elhatározásából átadta a pénzt a rendőrségnek.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS