Azért kissé bizarr fintora a sorsnak, hogy éppen VI. Fülöp spanyol király urakodásának első perceiben fosztotta meg a focivilág trónjától Spanyolországot egykori gyarmata, Chile.
Hogy aztán meghalt a király vagy csak ideiglenesen száműzték, azt nem tudhatjuk, a jövőbe nem látunk.
A mai rohanós, modern futballban az egyes csapatok dominanciájának ideje alig egy-két évre rövidült – ehhez képest kell nagyon is értékelni a spanyolok hat éves uralmát.
Az internet és a burmai hetedik liga meccseit is közvetítő televízió korában túl könnyen és túl gyorsan lehet információkat szerezni bárkiről, nem kell éveket várni egy-egy stílus vagy játékrendszer ellenszerének kifejlesztésére.
– hogy aztán éppoly hirtelen és váratlanul bukjon meg, mint 2002-ben a francia vagy 2010-ben az olasz válogatott.
Az ezredforduló után nem volt kellemes címvédőként menni a világbajnokságra: csak a brazilok élték túl 2006-ban a csoportkört. „Team to beat” cédulával a homlokán az aktuális világbajnoknak állandóan szembesülnie kell az üldözött és célkeresztbe vett vad szerepével. Mindenki belőle és ellene készül, ezért, ahhoz, hogy újra meglepje a világot, változtatnia kéne egy olyan dolgon, ami addig remekül működött.
A spanyolok és Vicente del Bosque nem volt képes erre. Pedig a Barcelona idei szenvedése már előrevetítette, hogy a világ (pontosabban az elit futball egy része) már megtalálta a tiki-taka ellenszerét. És mivel a világfutball taktikai fejlődését már régóta nem az évente alig pár hétre összerántott válogatottak, hanem a játékosaikkal szinte egész évben együtt dolgozó klubok edzői diktálják, nem meglepő, hogy ezen a vébén a dortmundi Jürgen Klopp vagy az atléticós Diego Simeone stílusjegyeit fedezzük fel a sikeres csapatok játékában.
Chile stílusa szinte egy az egyben megegyezik a spanyol ligát megnyerő, Bajnokok Ligája-döntős madridi csapatéval – nem véletlen, hogy ott is egy argentin edző ül a kispadon. Simeone és Jorge Sampaoli pedig egyaránt Marcelo Bielsa futball-filozófiáját ülteti át gyakorlatba.
a védelem mögé belőtt labdák befutása ezen a vébén hatékonyabban működik a tiki-taka évek során egyre meddőbbé váló passzolgatásánál. A Barcelona és részben Guardiola BL-elődöntőben kiütött Bayernje után a spanyol válogatott is elbukott a fetisizált labdabirtoklással, mert játékában immár öncéllá vált a dominancia eléréséhez eszközként használt rövidpassz.
Chile ellen hiába voltak üresek a szélek, mégis minden spanyol játékos csak a hozzá legközelebb álló emberhez tette a labdát, a tért ölelő és területet megnyító hosszú keresztlabda mintha teljesen ki lett volna ölve a gondolkodásukból.
A bukásban persze az is benne volt, hogy Del Bosque nem mert radikálisan változtani a hollandok elleni bukta után. Csak embereket cserélt (nem eleget), de a stílus maradt – pedig éppen a spanyol keretben van/volt elég tartalék egy másfajta játékhoz is.
Az angol bajnokságban edződő Mata azonban lehetőséget sem kapott, az Atlético rohanósabb emberei közül Koke csak akkor került pályára, mikor elment a hajó, a világ egyik legjobb box-to-box középpályását, Javí Martinezt pedig Guardiolához hasonlóan a védelembe száműzte.
Kapott egy óriási pofont, ebben a menetben kiütötték, de a spanyol futballban van éppen elég tartalék, hogy felálljon a padlóról. Xavit, Villát vagy Casillast persze aligha látjuk már világbajnokságon, de Európa legerősebb utánpótlása továbbra is ontani fogja a tehetségeket. Csak újra kell találniuk egy győztes stílust.
A trón azonban július 13-ig üres.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Mint ismeretes, vasárnap megismételt elnökválasztásra várják a több mint 18 millió romániai választópolgárt, miután az alkotmánybíróság állítólagos külföldi beavatkozásról szóló hírszerzési jelentésekre hivatkozva érvénytelení
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Életét vesztette egy fiatal, húszéves sofőr, egy kiskorú utas pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal gyakorlatilag felcsavarodtak egy fára hétfőn este Bákó és Vaslui megye határánál.
A tavaly novemberi, érvénytelenített voksoláshoz hasonló arányban járultak az urnákhoz a romániai választópolgárok vasárnap a megismételt államfőválasztás első fordulójában.
George Simion és Nicușor Dan jutott be a romániai elnökválasztás második fordulójába a szavazatok hétfő reggel 7 órai, 99,99 százalékos feldolgozottsága szerint.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.