A családbarát metálkoncert

Néha a nővéremmel be is menekülünk a szobánkba, ha nagyon hörög a hangfalakból valami sírontúli melódia, pedig egyáltalán nem szeretünk a szobánkban leckét írni, mert valahogy állandóan összeverekedünk, s akkor jön a büntetés. Anyuka mindig jókedvű a metáltól, ugrál a húsleves mellett, csattog a konyhakövön a papucsa, kipirul és szerintem nagyon szép lesz.

Apuka egyedül is sokszor hallgatja a zenéit fülhallgatóval a gép előtt, sűrűn bólogat, anyuka ilyenkor nagyon irigykedik, hogy bezzeg, mert anyuka és apuka rockesten ismerkedtek meg még akkoriban, amikor hosszú hajuk volt és száras fekete pumacipőjük. Ebből is látható, hogy nálunk mindenki szereti a rockot, ezért is határozta el apuka, hogy elmegyünk közösen egy metálkoncertre, amelyet egy családbarát rockfesztiválon tartanak. Apuka és anyuka évtizedek óta szeretné ugyanis élőben hallani a Legendás Külföldi Metálegyüttest, amely akkor jön, amikor minket épp senkire sem lehet rábízni, ráadásul gyerekek számára a belépés ingyenes.

Anyuka napokig nem tudta feldolgozni a családbarát rockfesztivál gondolatát, hogy az milyen lehet, de apuka elmagyarázta, hogy a lázadó rockerek időközben lázadó családokká szelídültek,

és nem kézművestáborokba járnak, hanem ilyen jellegű fesztiválokra, miután már befizették a havi lakástörlesztést. Anyuka még sóhajtozott egy sort, hogy esténként ki fekteti le a szegény rockergyerekeket, és hogy alusznak, ha dübörög a metál, továbbá ki kel fel hozzájuk reggel hétkor, hogy elkészítse a kakaót. De apuka szerint jól nevelt rockergyerek későn fekszik és kel, valamint körültekintően kakaózik, de ez ránk úgysem érvényes, mert mi csak egy estére megyünk be a fesztiválra, utána az ismerőseink lakásában alszunk, akik elutaztak nyaralni.

Miközben anyuka még kissé kételkedett és utazási listát írt, apuka lázasan készülődött a koncertre. Minket is bevezetett a thrash metal hangzásvilágába, végighallgattunk a Legendás Külföldi Együttes albumait 1983-tól napjainkig. Tudtuk, miként változtak az együttes tagjai az idők során, miként buliztak vadul, de már nem, és milyen dalokat játszanak majd a családbarát metálkoncerten. Meglepődtünk, hogy anyuka kívülről fújja, hogy a dalok mely albumokon szerepeltek és mikor jelentek meg.

A szüleinknek nagyon nagy dolog a nemzetközi metálkoncert, mert ők mindig is erdélyi magyar rockerek voltak.

Ez azt jelenti, hogy amikor ők igazán rockerek voltak, a szüleik nem tudtak nekik pénzt adni ilyen hülyeségekre, hogy útlevél és koncert, mert örültek, ha jut téli szalámira, és tudnak venni egy automata mosógépet a befizetett Dacia árából. Anyuka és apuka szülei gyárakban dolgoztak, de a gyárak folyton bezártak vagy átalakultak akkoriban, ezért anyuka és apuka, ha jól értettem, szálára vették a cigit és azt szívták szomorúan a blokk mögött. A rockestek belépőjét szerencsére gyakran ki tudták fizetni, és audíciókra is jártak tiszta ingyen, így végül csak megismerkedtek a rocktörténelemmel és egymással is.

Most apuka egy egész csomag cigit vett a nagy alkalomra, mert már sokkal több pénzünk van, igaz, szinte otthon felejtettük (a cigit), mert apukáék már nem dohányoznak, mert nem egészséges. Még jó, hogy az utolsó percben visszamentünk érte, mert anyuka nagyon örült, hogy legalább egy csomót fog cigizni, ha már neki kell visszavezetni az autót a fesztivál helyszínéről a városba, hisz apuka metálkoncert közben mégsem ihat bambit.

Elég nehezen indultunk el, anyuka rohangált a lakásban, mérgelődött, és pipálta ki a listát, mi felváltva éheztünk meg, és ettől még idegesebb lett. Apuka is ideges volt, mert fel kellett készíteni az autót a hosszú útra és be kellett állítani a GPS-t, ami nagyon nehéz dolog lehet, mert sokat kell közben káromkodni. Amikor már az autóban ültünk mindannyian, a szüleink hátradőlve fújták ki magukat, és megbeszélték, hogy húsz éve bezzeg egy farmertarisznyával és stoppal keltek volna útra. Ekkor anyukának eszébe jutott, hogy vajon kihúzta-e a vasalót.

Az úton apuka elég feszült volt, mert sokszor pisilnünk kellett és éhesek is voltunk – mi utazás közben folyton megéhezünk –, és alig értünk oda időre.

A metálkoncert nagyon jó és hangos volt, mindenki feketébe volt öltözve, és a mobiltelefonját babrálta.

Apukát roppant dühítette, hogy körülöttünk mindenki filmezett, és szelfiket készített a színpaddal maga mögött, ahelyett, hogy a koncertet figyelte volna. Ráadásul állandóan hülyeségeket ordibáltak be, lökdösődtek és röhörésztek mindenfelé az apuka szerint beszívott fiatalok, pedig apuka áhítattal vegyes csodálattal figyelt. Csillogó szemmel ölelte át anyukát abban a kevés időben, amit vele tölthetett. Sajnos rockkoncerten gyakran megszomjazik az ember, a nővéremmel kétszer is üdítőt kértünk, aztán pisilnünk kellett, így anyuka vagy az italárusoknál vagy a vécénél sorban állva töltötte velünk a koncertet, de ott is nagy örömmel énekelte kedvenc dalait.

A koncert után rögtön haza kellett mennünk, mert nagyon nyűgösek és álmosak lettünk, de nagyon vagány lakásban laktunk, és ott egész jól felébredtünk. Úgy volt, hogy másnap családi városnéző sétára megyünk, de végül apuka nem jött velünk, mert nagyon fáradt és rosszkedvű volt.

Próbáltam vigasztalni azzal, amivel ő is engem a szülinapom másnapján, hogy a buli utáni depresszió természetes dolog, de a fejére húzta a takarót.

Anyuka is nagyon szótlan volt a sétán, azt hiszem, fájt a feje a sok cigitől, s amikor hazaértünk, apuka még mindig az ágyban feküdt, és üveges tekintettel nézte az állatos adót.

Eléggé sajnáltam szegényt, felajánlottam neki nagylelkűen, hogy legközelebb egyedül jöjjön el. Ekkor magához húzott, megölelt, és azt mondta, nem erről van szó. Aztán a távolba nézett, és halkan hozzátette: a nővérem és én majd nyugodtan elmehetünk azokra a koncertekre és fesztiválokra, amikre nagyon szeretnénk, akkor, amikor annak ideje van. Anyuka bólogatott és könnyezett is kicsit, pedig mi a nővéremmel nagyon boldogok voltunk, hogy ilyen jó apukánk van eléggé sok szempontból.