Vajon miért járnak be szívesebben a munkahelyükre a romániai polgárok az otthonról való munkavégzés helyett?

Hogy a szigorú főnökök, a munkába, illetve az onnan hazafelé tartó út közbeni városnézés, a jó kollegiális hangulat vagy a munka után a kollégákkal a közeli kocsmában bedobott fröccs az oka, az egyelőre nem tudható, de tény: az Európai Unióban a romániai munkavállalók a sor végén kullognak, ha az otthonról való munkavégzés kerül szóba.

A 2018-as adatok szerint a romániai munkavállalóknak csupán 0,4 százaléka dolgozik rendszeresen, mondhatni életvitelszerűen otthonról, ennél pedig csak a bolgárok állnak rosszabbul a maguk 0,3 százalékával.

Romániában annyi fejlődés tapasztalható a 2008-tól 2018-ig terjedő időszakban, hogy 0,2 százalékról 0,3-ra nőtt azok aránya, akik legalább néha otthonról végzik a munkájukat.

Pedig 2018 óta törvényesen is szabályozták az otthoni munkát, így az otthonról dolgozók ugyanazon jogokkal rendelkeznek, mint azok, akik hosszú perceket töltenek munkába menet a dugóban vagy a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön.

Az uniós átlag 5,2 százalék, az élen pedig Hollandia áll, ahol már az alkalmazottak 14 százaléka teheti meg naponta, hogy pizsamában, vagy esetleg Donald kacsa üzemmódban dolgozzák le a napi nyolc órájukat.

A második Finnország (13,3 százalék), míg a dobogó harmadik foka Luxemburgnak jutott, ahol 11 százaléknyian nem járnak melóba, mégis rendesen dolgoznak. De még Ausztria is jól áll: itt a munkavállalók 10 százaléka dolgozhat az otthoni íróasztala, esetleg az íróasztallá kinevezett étkezőasztal mellől.

Persze a szabadfoglalkozásúak körében magasabb az otthonról dolgozók aránya (18,5 százalék), mint a hagyományos munkakörökben dolgozó alkalmazottak körében (3 százalék), ami mondjuk érthető is, hiszen egy CNC marógépet mégiscsak nehezebb beüzemelni a nappaliban, mint egy laptopot, és egy irodaház felépítése is nehezen abszolválható a konyhaasztal mellől, ha az ember nem építészmérnök, hanem malterkeverő.

Magyarországon egyébként 2,3 százalék azok aránya, akik akár a fürdőkádban lubickolva, vagy a ház teraszán ücsörögve, rostos gyümölcslét szürcsölgetve teljesítik a napi penzumot.

Pedig annyiban tényleg megéri az otthoni munkát választani, hogy így kevesebbet kell benzinre vagy taxira, villamosbérletre, illetve ruhára meg cipőre költeni.

Igaz, cserében – miközben az átlagember alig várja, hogy meló után hazaérjen – az otthonról dolgozó munkavállaló néha tűkön ül, hogy munka után végre elmehessen otthonról.