Vadonatúj ideiglenes elnöke van a PSD-nek, az a neve, hogy…

A dolog persze, hogy azzal kezdődött, hogy Nicușor Dan úr megnyerte a választásokat. Ami önmagában szuper, hiszen a másik opció George Simion AUR-vezér lett volna.

Na de a kialakult helyzet azt is eredményezte, hogy a legnagyobb román párt, a PSD gyakorlatilag padlóra került. Ilyen még nem volt a posztkomcsi Románia történetében. Mostanig. Tegnap már beszámoltunk arról, hogy Marcel Ciolacu (aki az első forduló csodálatosnak nem nevezhető eredményei után lemondott a miniszterelelnöki tisztségről) arról beszélt, a keddi szent napon lemond a PSD elnöki tisztjéről is.

No, ez meg is történt. Ciolacu urat tehát lényegesen ritkábban fogjuk látni a tévében. Na de ki vette át a széthullás kockázatával farkasszemet néző óriáspárt elnöki keresztjét? Bárki józan eszű ember azt mondaná, hej, nem ártana egy tiszta (vagy legalábbis annak látszó) embert választani. Aki amolyan új seprűként jól mutat a képernyőn. Nos, tiszta arc helyett a vadiúj ideiglenes elnök nem lett más, mint a Nordis-botrányban is hírbe hozott Sorin Grindeanu úr, a PSD első alelnöke. Aki 2023-ban még azt nyilatkozta, nem illik hozzá a pártelnöki funkció. Na igen, az akkor volt. Most meg most van.

Mit mondjunk: irtó bizalomgerjesztő.

Az elnökválasztás vesztese, George Simion vasárnap óta nem igazán mutatkozott. A hírek szerint Erdélyben tartózkodik. Kedden kora délután aztán közölt magáról egy fotót a Facebook-oldalán. Feltehetően egy erkélyen üldögél, kényelmesen hátradől a székben, kezeivel tarkóját támasztja. Arcán elégedett félmosoly. A megérdemelt pihenés lenne a nagy csata után? Pártja, az AUR váratlanul a második legerősebb román párttá erősödött. És nem is tétlenkedik.

Mert kis idővel később megjelent egy videó (szintén George Simion Facebook-oldalán): vagy 40 hölgy és úr (feltehetően különböző rendű és rangú AUR-tagok) áll egy díszes helyiségben (feltehetően a párt székháza) egy roppant ronda faliszőnyeg előtt. A mikrofonos pulpitus mögött a legvéresszájúbb magyargyűlölők egyike, Dan Tanasă ágál, intézkedik, csendre int, aztán nekifog a mondókának: Krisztus feltámadt, mondja, aztán megköszöni a jelenlevő sajtónak, hogy jelen van és meghallgatja a rövid sajtónyilatkozatot. Amelynek lényege, hogy az AUR nem fogadja el az államelnök-választásnak nevezett politikai bohózatot. Meg ez az úgynevezett megválasztott államelnököt. (Ez az „úgynevezett” az AUR-osok egyik kedvenc szava, a Székelyföld elé és folyton odabiggyesztik.)

És Tanasă mester elsorolja az összes nackószólamot: hogy minden, amit Nicușor Dan úr mond, az hazugság, nem is igazi államelnök, mert csak a haveri pártokkal áll szóba, gúnyt űz az ötmillió románból, akik nem rá szavaztak. Ezért az AUR nem vesz részt az úgynevezett konzultációkon, amelyeket ez az úgynevezett elnök le akar folytatni a politikai pártokkal az új kormány megalakítása érdekében.

Dan úr a rendszer jelöltje, nem független jelölt, folytatja Tanasă mester. Aki manipulálta, becsapta a népet, hogy nyerjen. Az AUR azonban nem felejt. És azt is tudja, hogy Franciaország beavatkozott a romániai választásokba. Befolyásolás, propaganda, hamis hírek, szekusjelölt, minden szó ott volt, amit rá lehetett hányni a megválasztott elnökre.

Az AUR a maga részéről folytatja a harcot, Romániáért, a népért és Istenért! Ezek a szavak nagyon rosszul hangzanak egy olyan ember szájából, mint Dan Tanasă.

Az államelnök-választási hajrában mindenki csak arra figyelt, hogy a lehető legjobban kifejezze, hogy utálja a számára elfogadhatatlan jelöltet, meg mindenkit, aki rá szavaz. Aztán szépen lejárt ez is. Még folyik a kecseszkecsken, de csak fél gőzzel. Mert elkezdődött egy új hét, élni kell, dolgozni kell, pénzt kell keresni, de tüstént… mert úgy tűnik, egyre több pénzre lesz szükségünk, ha például kenyeret akarunk venni.

A sorsdöntő vasárnapi választási forduló után többek közt a Román Nemzeti Bank vezére, Mugur Isărescu úr is magához ragadta a mikrofont egy nyilatkozat erejéig. És amit mondott, egyáltalán nem volt szívderítő. Ugyanis azt mondta, hogy az elmúlt fél év politikai káosza rövid úton azt eredményezte, hogy a tőke pánikba esett és elkezdett menekülni Romániából, amerre a szeme látott. És amikor a tőke elillan egy országból, akkor a illető ország lefújódik, mint a lufi, amiből kiengedik a levegőt.

Az okokat szépen egymásra lehet halmozni: az agresszív kampány, a választások kimenetele (az utolsó fordulót leszámítva), a kormány lemondása, többek között. A Román Nemzeti Bank ugyan közbelépett, hogy mentse a lejt, már amennyire menthető volt az adott helyzetben, de az átváltási ráta így is meghaladta az öt lej per eurós lázálomhatárt.

Ami a lényeg: Isărescu úr összevont szemöldökkel közölte az ország népével, hogy a kialakult helyzetben igen nehéz lesz pótolni a költségvetési hiányt. Tehát nem lesz könnyű az elkövetkező időszak.

Köznyelvre lefordítva: készüljünk fel az áremelkedésekre, esetleg adóemelésre, kezdjünk el spórolni. Mert ez esetben jobb félni, mint megijedni.