Sokánt! Magyarország kisajátítja a román focisikereket!

Nem újdonság, hogy a román média ott keresi a kákán a csomót, ha magyarokról, Magyarországról, Erdélyről van szó, ahol éri. És az sem újdonság, hogy a „leleplező” újságírókat csöppet sem érdekli, hogy a (vízi) kákán nincs csomó. Nem baj, majd kötünk rá! A sportújságírásban ez a fajta extrém sport különösen a sikereket eredményező erdélyi magyar foci-befektetések nyomán virágzott fel.

Ez történt a minap is, mégpedig annak kapcsán, hogy a Szent István napi ünnepségek keretében szerveztek Budapesten egy kiállítást, Sporthősök címmel. A szemfüles kákabogozók persze azonnal kiszúrták, hogy egyes plakátokon az 1990-ben Olaszországban, illetve 1998-ban Franciaországban pályára lépő román világbajnoki labdarúgó válogatott magyar nemzetiségű tagjai (is) szerepelnek.

Na, több se kellett a hazafias tollnokoknak:

jó mélyen belemártották pennáikat a hőbör-tintába és megírták, hogy sokkoló plakátokkal árasztották el a magyar fővárost a nemzeti ünnepen. Hogy miért sokkolta őket a valóság? Hát azért, mert szerintük ez az akció nem egyéb, mint a román labdarúgó válogatott sikereinek kisajátítása. Tetszik érteni?

Pedig ha ránézünk az ominózus plakátokra, egy grammnyi kisajátítást se tudunk felfedezni, eredeti japán kákacsomó-detektorral sem! A szöveg egyszerűen felsorolja azokat a magyar nemzetiségű sportolókat, edzőket, akik más (értsd, MÁS!) országok színeiben tevékenykedtek a két vébén (és nem csak a román válogatottban!). Ott van Jenei Imre szövetségi kapitány, Muzsnay Zsolt labdarúgó (Románia), de Rácz László (Szovjetunió) és Vermes Péter (Amerikai Egyesült Államok) labdarúgók is. Az 1998-as plakáton pedig Dobos Antal és Selymes Tibor labdarúgók (Románia), Vágner László játékvezető, továbbá Molnár Miklós labdarúgó (Dánia) képe, neve szerepel.

A legújabb magyar kákára felkerült tehát a csomó,

a hangulatkeltés sikeres lett (a hírt más médiatermékek is átvették)… az viszont vicces, hogy a „román” sportolók „elrablása” ügyében bátran kiálló kákavadász újságíró képtelen helyesen leírni a „román” (és nem csak) játékosok nevét. Pedig tudjuk jól, nagyon bántó dolog, ha az ember nevét elírják. Muzsnay Zsoltot például következetesen lemusznayzza a szerző, Rácz László nevét pedig Racsra (értsd, Rács) ferdíti. Hát ennyit a tiszteletről.

A hergelős kettős mérce bazi nagy lólába is nagyon kilóg a cikk sorai közül: a harcos médiamelós számon kéri a „román” sportemberek kisajátítását, ugyanakkor viszont gond nélkül trikolór keblére öleli a Torontóban született, brit színekben versenyző, román apától és kínai anyától származó Emma Răducanu teniszezőnőt. Amivel nincs is semmi baj, persze. Hajrá! Csak akkor, ha lehet, ne hamisítsuk a más kákájára csomót, jó?