Romániában tízszer többet ér egy szász, mint egy magyar. Ki a Jani az elnökjelöltek között?

A szükséges kétszázezer aláírás 11-szeresét, kétmillió-kétszázezret gyűjtött össze Klaus Iohannis államelnök, hogy indulhasson a következő elnökválasztáson novemberben. Mármint nyilván nem ő, hanem a stábja, illetve pártja, a PNL emberei, akik nem aprózták el a dolgot, valószínűleg ezzel is meg akarták mutatni, ki a Jani (Iohannis) a számos (túl sok) idei jelölt közül.

A magyar jelölt, Kelemen Hunor ezzel szemben megelégedett 270000 aláírással, Facebook-oldalán egy videóüzenetben jelentette be, hogy szombaton fogják leadni az aláírásokat az Országos Választási Irodának.

„Kedves barátom, megtettük az első lépést Cotroceni felé, a munkát elvégeztük” – kezdi közvetlen hangon Kelemen Hunor, pedig hát én nem nagyon lépegettem Cotroceni felé. (Bár, ha jobban belegondolok munkába jövet kábé arrafelé haladtam.)

„Azt támogatták ezekkel az aláírásokkal, hogy a 2019-es államfőválasztáson magyar jelölt is legyen” – értékelte realista minimalizmussal a sikert Kelemen, mert lássuk be, hamarabb lesz Csíkcsicsó testvérvárosa Párizs, mint magyar elnöke Romániának. „Tisztelet mindenkinek, respekt mindenkinek” – hangoztatta a kampánymondatot a videó végén Kelemen HonRo (ahogy a plakáton eljátszottak a nevével), ami annyira rossz, hogy ki is hagyok itt két üres sort.

Iohannis közleményében kiemelte, „nagyon-nagyon örül, az aláírók óriási számának”, ami azért jobb, mintha nagyon-nagyon szomorú lenne, bár az arca nem sokat változna akkor sem. A második mandátumért való indulását egyébként azzal indokolja, hogy „roppant nagy munkára lesz szükség, hogy helyrehozzuk mindazt, amit a PSD szétrombolt az utóbbi három évben”.

Elolvastuk a roppant hosszú közleményt, hogy önnek már ne kelljen. A továbbiakban zanzásítva a következőket tartalmazza: bla-bla-bla-bla.