Ilyen volt a december elsejei katonai parádé Kolozsvárott (FOTÓK)

December elsejét a románok katonai parádéval is ünneplik, ahol csak tehetik. Nem történt ez másképp Kolozsvárott sem. Kimentünk, a pocsék idő ellenére, és megnéztük magunknak, hogy csinálják.

Még útban a helyszín felé találkoztunk egy polgárral, aki épp román zászlót tűzött a boltja fölé. A polgár szóba is elegyedett velünk. Ezt mondta: Én kiteszem a zászlót, mert szeretem a hazámat, de itt most olyan szar az élet, hogy megyek Spanyolországba. Ezzel meg is adta az alaphangulatot az ünnepnek.

A Deák Ferenc utcán egy csomó szép rendőrlány fogadott, lazán telefonálgatva, beszélgetve, mert hogy a felvonulás még váratott magára.

Ez a szép lány is ott állt az utcán, és nagy érdeklődéssel figyelte...

... hogy mi történik az úttesten. Kérem tisztelettel, ez történt. Sorakoztak szépen a harckocsik a szintén erősen nekiszomorodott ég alatt.

Ez már a fő helyszín, a Bocskai tér, ahol ugyancsak ünnepélyesre vették a figurát a VIP-ek. Középen, nemzeti színű szalagba öltözve Emil Boc, Kolozsvár multikulturális polgármestere tapsikol elégedetten. Mint látható, a szervezők alaposan gondoskodtak személyi biztonságáról.

Mások nem vették ennyire ünnepélyesre a figurát. Simán trikolórba öltöztek, mint egy focimeccsen és tolták a szelfit.

A Boc polgármester urat őrző kicsiny kis katona aztán odapattant a mikrofonhoz és kerek perec elmondta, hogy kell jó románnak lenni.

Miután a beszédek leperegtek, felharsant a katonazenekar. Meg kell adni, igazán szépen fújták. Ez a fuvolás hölgy volt az egyik kedvencünk.

A zene hangjaira végre berúgták a motorokat a motorosok, és elindult a felvonulás.

Mosolygó arcokat kerestünk közben a tömegben. Nem jártunk sok sikerrel, a hazafiság ugyanis nem mosolyog. De végül találtunk kettőt. Tessék.

Végigdübörögtek a téren azok a bizonyos bakancsok is (oké, nem bocskorok), amelyekkel néha a lánglelkűbb dákoromán patrióták Budapestet fenyegetik.

Ezt a kisfiút spéci nem nagyon érdekelte a sok katona. Jól elvolt a lufikkal.

Itt épp valamilyen löveg pöfög el a lobogóba burkolt Nemzeti Színház előtt. Mondták is, milyen, de a nagy dübörgésben nemigen lehetett hallani.

Egyre nőtt a megbecsülésünk a katonazenekar teljesítménye iránt. Mert biza nem lehet akármi, abban a kipufogógázban teljes erővel fújni a tubát. Vagy mit.

Ő egy búvár. nem vízitűzoltó. Mentő. És mivel vizet nem tudtak fakasztani a tér kövéből, kerekeken húzták, nehogy kimaradjon a felvonulásból.

A kicsiny kis katona úgy látszik, divatot teremtett. De lehet, hogy csupán a szőlői túlbuzgóság az ok.

És ez már a vég. Elvonultak a harcosok, hadigépek. És békésen hömpölyög a tömeg a miccsezők fele.

További nagyon szép napot, jó pihenést kívánunk mindenkinek!