Ilyen is van: egy aradi hölgy kiharcolta, hogy a polgármesteri hivatalt megbüntessék…

Persze, tudjuk, az állampolgárnak vannak jogai. Meg eszközei, amelyeket bevethet, ha például a városháza, megyei tanács, prefektúra stb. visszaél a hatalmával. Csak hát hányan élnek a lehetőséggel? Legtöbben örülünk, hogy a hatalom csak elküld az anyánkba. Tudják, van az a vicc Leninnel, amikor az Elvtárs elküldi a gyerekeket a fenébe, pedig le is lőhetné őket.

Ennek ellenére vannak olyan esetek, melyek hallatán úgy érezzük, Dávid mégis legyőzheti néha Góliátot. Mármint nem a mesében, hanem a valóságban. Az alábbi történet helyszíne Arad, pontosabban a város egyik aszfaltozatlan utcája. Igen, bezzegRománia nagyobb városaiban szép számmal akadnak még olyan utcák a 2026-ban, ahol esőzések idején gumicsizmát érdemes húzni. Mivel ilyen középkorias viszonyok uralkodtak ott, a városháza az úgynevezett C kategóriába helyezte az utcát, amely azt is jelenti, hogy az ott levő ingatlanokért alacsonyabb adót kell fizetni.

Igen ám, de 2016-ban valamelyik városházi tintanyaló zseni kapta magát és áttette az utcát a B kategóriába, ami magasabb adókat is jelentett. Persze, úgy, hogy a lakók továbbra se láttak egy méternyi aszfaltot sem. Na, ezt a helyzetet elégelte meg az utca egyik lakója. Többször jelezte a városháza felé, hogy ez így nem korrekt: a sártenger nem B kategória. Na és találják ki, mi történt. Semmi. Ahogy igen sok esetben előfordul országszerte, a városháza magasról tojt az adófizető polgárra.

A hölgy egy idő után felmérgelődött és beperelte a polgármesteri hivatalt. Erre mit tett a polgármesteri hivatal? Nem a dolgát (értsd, bocsánatot kér, visszafizeti a többletadót és leaszfaltozza az utcát), dehogy. 2023-ban valaki fogott egy pikszet és a hölgy ingatlanát visszaírta az alacsonyabb adóval járó C kategóriába. De csak a hölgyét! Az utca többi része tovább szívott. Ezt nevezik pofátlan hivatali visszaélésnek.

2024-ben aztán a törvény lassú malmai végre kiőrölték az eredményt: a bíróság ráparancsolt a városházára, hogy üstöllést tessék leaszfaltozni a hölgy utcáját, és a járdákat is tessék megcsinálni. Viszont érdekes módon a talárosok nem hagyták jóvá a hölgy által befizetett adó különbözetének (3500 lej 2016 és 2023 között) visszatérítését.

Na de aztán 2025-ben az aradi bíróság – tessék megfogózni – 25 000 lej bírság kifizetésére kötelezte a városházát, erkölcsi károkozás miatt. A hölgy ügyvédje szerint ilyen még nem történt Arad városában.

És mi a helyzet most? A polgármesteri hivatal nem siet. A járdákat helyrepofozták, az úttest viszont maradt a régi jó földes, mint Mátyás király korában. Persze, a bíróság ezért is megbírságolta a városházát: a bruttó minimálbér 20%-ának megfelelő összeget tartozik fizetni a hivatal minden egyes nap késlekedésért. Ugyanakkor a pert megnyerő hölgynek is fizetnie kell a városházának, mégpedig 100 lejt minden nap késedelemért. Szóval nagyon nem érte meg a buli.

És mit szól mindehhez a városháza? Hogy dolgoznak az ügyön. Erre viszont mit lehet mondani, ugye.

Egyáltalán nem csodálkozunk, hogy a román nép nem bízik a saját politikusaiban, intézményeiben, hivatalaiban. Igaz, adnak olyan esetek, mint például az aradi, amiről az imént beszámoltunk, de sajnos nem ez a jellemző. Hanem a másik fajta, amiről alább esik szó.

Tudjuk, az élet véges. És az emberek meghalnak. És ilyenkor mindenféle dolgot el kell intézni. Például az illetékes hivatal kiadja az illető halálát igazoló hivatalos okiratot, a halotti bizonyítványt. Ez olyan magától értetődik, nem?

Nos, nem mindig. Egy váradi ember fogta magát és elment Kanadába dolgozni, még 2000-ben. Aztán 2020-ban (a pandémia éppen elkezdett dúlni) elhunyt. A szomorú végről tájékoztatták az ember Nagyváradon élő édesanyját. Arról is, hogy az elhunytat a munkáltatója eltemettette. A temetkezési vállalat küldött az édesanyának egy ilyen temetési nyilatkozatot, amely igazolta, hol van eltemetve a fia.

A hölgy nem tudott Kanadába utazni a pandémiás korlátozások, illetve szerény anyagi körülményei okán, így hát egy idő után a román külügyminisztérium illetékes konzuli hivatalához fordult a halotti bizonyítvány ügyében. Persze, nem csak úgy: felkért egy ügyvédet, aki mégis jobban ért a hivatali kommunikációhoz, no meg a svádája is más. Már önmagában ez felháborító: hogy valakinek ügyvédre legyen szüksége, hogy elintézzen egy nem túl bonyolult ügyet.

2022-ben tartunk, amikor a fenséges hivatal aláírás nélküli levélben tájékoztatta a hölgyet, hogy nyugodtan kérheti a halotti bizonyítványt online, angolul. Persze, ha béna és nem tud angolul, kérje meg az ügyvédjét, azért van.

Az ügyvéd viszont percek alatt felmutatta azt a törvényt, amelyet a fenséges hivatal letojt, miszerint a külföldi személyi okmányok beszerzését a külügyminisztérium intézi, a konzuli szolgálatokon keresztül. És tovább telt az idő. Az ügyvéd minden lehetséges hivatali tintanyalóval beszélt, hiába. A helyzet kezdett teljesen abszurd lenni.

2022-ben aztán a hölgy beperelte a külügyminisztériumot. És 2024-ben a bíróság kimondta, hogy a külügy köteles elvégezni a törvényben meghatározott feladatát, vagyis aló mars, nyomás halotti bizonyítvány után. Még egy abszurd: bíróság kell ahhoz, hogy egy hivatal végezze a napi dolgát.

Az ítélet végleges is lett. De a külügyminisztérium csak egy évre rá (hányadik abszurd ez?), 2025-ben lendült végre akcióba, miután az ügyvéd végrehajtással fenyegette meg.

Az eredmény: tavaly augusztusban a hölgyet felhívta egy tintanyaló a vancouveri román főkonzulátusról és közölte vele, hogy megvan a hően áhított bizonyítvány (a hölgy fia öt éve halott volt), de elírták az ember nevét. Kész, itt az ember már nem tudja, sírjon-e, nevessen-e.

A hölgy természetesen ismét írt a külügynek, hogy jó lenne egy helyes halotti bizonyítványt beszerezni. Azóta mély csend van.

Erre az abszurd drámára egyszerűen nincsenek kommentáló szavaink.

Akinek van autója, már a mioritikus hazában is egyre gyakrabban tapasztalhatja, milyen autópályán utazni. Az ember pár fontos dologra figyel azért, de közben zenét, esetleg podcastet hallgat, gondolkodik, miközben nyomja a gázt, mint süket a csengőt. Na és akkor most azt tessék elképzelni, hogy váratlanul szembeviharzik egy autó… az embernek egy lej se marad a zsebében, ahogy a szólás mondja.

Na, pont ez történt a minap, csak Németországban. És hogy pikánsabb legyen a dolog, a forgalommal szemben száguldozó román sofőr seggrészeg is volt. Feltehetően ezért csámborgott fel a rossz oldalra a pályán.

Ugye, Németországban nincs kötelező sebességkorlát az autópályákon: mindenki úgy teker, ahogy akar, hiszen nem bolond önmagát és autós társait veszélyeztetni. Viszont seggrészegen tilos vezetni. A német szabályok szerint, ha az autózó sofőr vére 0,5 ezrelék alkoholt tartalmaz, és az illető betöltötte a 21. életévét, továbbá nem újonc autóvezető, akkor mehet tovább. A mi román vagányunk vérében viszont… kis túlzással azt is lehet mondani, hogy volt némi vér is az alkoholjában. Komolyra fordítva a szót: a vér alkoholtartalma 2,31 ezrelék volt. Az alkoholos kóma 2,5 ezreléknél következik be. A jóember tehát alkoholos kóma közeli állapotban száguldott a pályán, szembe a forgalommal.

A bejelentéseket követően a német rendőrség teljesen leállította a forgalmat, egy teherautó pedig keresztben megállt a pályán. Ez már picit megkongatta a részeg sofőr fejében a harangokat, kapta hát magát, megfordult és immár a jó irányban száguldott toább.

Három rendőrautó eredt a nyomába, el is kapták és megállapították, hogy a jóembernek német földön eleve tilos volt vezetnie, hiszen korábban már többször megbírságolták ittas vezetésért. Ezúttal ugrott a jogsija, de az autóját is elkobozták. Reméljük, gyalog nem fog nekivágni az autópályának a következő hajnali részegség után.