// 2026. június 5., péntek // Fatime

Ha megfertőz a mozi...

// HIRDETÉS

Dimény Áront színpadi és filmszínészként jól ismerjük. Most azonban művészeti koordinátorként vett részt a TIFFszeredán. Ezekről az élményeiről kérdeztük.

- Milyen minőségben vagy itt?

 

- Olyan emberében, aki igyekezett segíteni az idei fesztivál létrejöttében. A hivatalos megnevezésem művészeti koordinátor, de igyekszem megfelelni a közösen megoldandó feladatoknak is.

 

- Mi az, amin jövőre változtatni szeretnél a TIFFszeredás munkádban?

 

- Az én munkámmal kapcsolatosan azt tudom ígérni, hogy sokkal jobban előkészítem a saját feladataimat. Ez önmagamnak is jó, illetve az egész folyamatot is gördülékenyebbé teszi. Sok egyebet is feljegyeztem még a változtatnivalók listájára. Ezek között vannak teljesen magánjellegűek is. Amit még megígérek, az, hogy a tőlem telhető módon hozzájárulok ahhoz, hogy minél pezsgőbb legyen a fesztivál, illetve minél inkább győzze meg azokat, akik nem szoktak fesztiválozni, mozizni, hogy megéri az anyagi és szellemi ráfordítást.

 

- Miért fontos Csíkszeredának és neked, hogy pont itt van a TIFFszereda?

 

- Abban bízom, hogy a városnak azért fontos, mert élményt jelent. Abból indulok ki, hogy nekem mekkora esemény az, ha részt vehetek egy fesztiválon. Ad az embernek egy plusz löketet, egy picit kiemel a hétköznapokból, az átlag rutinból. Elvisz egyfajta – jó értelemben vett – időtlenség fele, amire nekem szükségem van.

Nekem személyesen azért fontos, mert amikor a tavaly meghívottként szembesültem a fesztivál első kiadásával (két filmemet vetítették), egyszerűen azt éreztem, hogy elképesztő, ahogy ez a közösség megmozdul, megtelik a főtér, emberek eljönnek és megtisztelnek azzal, hogy megnézik a munkámat. Elég rendesen megérintett. Érzelmileg nagyon felemelő pillanat volt, és akkor mondtam Zsoltnak (Bogdán Zsolt, a TIFFszereda művészeti igazgatója – szerk. megj.), hogy a következő kiadásban örömmel vennék részt munkaerőként is.

 

- Mi az, ami személyesen élményt jelentett a fesztiválon? Mi az, amire ötven év múlva is emlékezni fogsz?

 

- Nézd, azt gondolom, hogy nem látom át teljes mértékben a fesztivált. Nagy gond lenne, ha át tudnám látni az egészet. Az nyilvánvaló, hogy ez nem egy nagy fesztivál, nyilván nem Karlovy Vary, noha Karlovy Vary érthetetlen módon ránk szervezte magát (nevet), amit nem is akarok minősíteni most. Világos, hogy mi kicsik vagyunk, de pont az ad reményt arra, hogy valamit jó irányba csinálunk, hogy ez a kicsiség is már akkora, hogy nem lehet csak úgy, sitty-sutty, átlátni.

Amire biztosan emlékezni fogok – és talán nemcsak azért, mert bábáskodtam a koncepció, az ötletek és egyebek körül –, az a két educaTIFF-es program, illetve educaTIFFszeredás program, hiszen a mi gyerekeknek szóló kezdeményezésünk nem pont olyan, mint a kolozsvári EducaTIFF-é.

Emlékezetes marad, mert rendkívül szép eredmények születtek. És ezt nem elfogultságból mondom. Ennek a töredékére számítottam. Kösse fel a gatyáját, aki utána akarja csinálni ezeknek az oktatóknak és ennek a huszonnégy gyereknek! Nagyon rövid idő alatt valamiféle közösség kovácsolódott, és ugyanez történt meg a fesztivál stábjában.

 

Amire biztos, hogy kétszáz év múlva is emlékezni szeretnék, az az elképesztő áldozat, amit Molnár Piroska meghozott értünk. Ő kalandos úton úgy jutott el ide, hogy délelőtt még próbált Budapesten, majd átjött Bukarestbe repülővel (eredetileg Vásárhelyre kellett volna, csak adódott egy kis reptéri gikszer). Már benne jártunk jócskán az éjszakában, amikor Csíkba érkezve el tudtuk szállásolni. Másnap azt is vállalta, hogy kijött velem és meglátogatta a kicsik táborát Csíklázárfalván. Vállalta, hogy este tíztől vetítünk, tehát ő fél egy után állt oda meghallgatni a nézői kérdéseket, és egy kicsit mesélni a filmről. Majd harmadnap reggel nyolckor autóba ült, Bukarestbe utazott, ott repülőre ült, Bécsben leszállt, ott várta a „várkapitány”, gondolom, a kőszegi polgármester, aki autóval elvitte őt Kőszegre, ahol ő aznap este játszott. Végtelenül hálás vagyok ezért az áldozatért. Olyan emberi és művészi gesztusnak találom, amiből csak tanulni lehet.

 

- Hiszel abban, hogy valamiféle (színészi, rendezői) utánpótlást „nevel” a TIFFszereda?

 

- Abszolút elképzelhetőnek tartom. Bár itt nincs ilyen álmom. Amikor elkezdtük fejleszteni az egész educaTIFF-es történetet, tudtuk, hogy ez elsősorban a gyerekekről szól. Gyerekekről, akik minket választottak. Másod-elsősorban szól azokról az oktatókról, akik energiát fektettek ebbe. Harmad-elsősorban szól azokról az emberekről, akik vigyáztak a gyerekekre, akik kiszolgálták az oktatókat és a gyerekeket. Negyed-elsősorban szól a Soros Oktatási Központról, amely központ szakmai tudása nélkül valószínűleg elmentünk volna a fenébe, és majd csak azután szól majd rólam vagy a TIFFszeredás stábról. Ez ismét nem álszerénység, csak fontos ezt tudni. Hiszen ez a történet jól példázza, hogy nem tudunk mindent egyedül csinálni, és ez így van jól. Pozitív és jó ötletekkel nagyon sok energiát lehet az emberekben mozgósítani.

 

- Milyen viszonyt ápol a TIFFszereda a TIFF-fel?

 

- Kifejezetten jó viszonyt ápol. Idén például nagyon szerencsés a TIFFszereda: a TIFF-től kapunk egy filmcsomagot, alakítjuk, amennyire tudjuk – elég sok szempont szerint. Akármennyire csúnya, bizony nagyon sok minden anyagi döntéseken múlik. Bohókás lelkesedéssel azt gondoltam, hogy meg kéne hívni a Boyhood-ot (az idei TIFF zárófilmje – szerk. megj.). Nem kérdeztem rá, de nyilván iszonyú sokba kerülne most megjelentetni ezt a filmet egy fesztiválon. Mindig benne van a csomagban a TIFF fődíjas filmje. A TIFF-nek vannak meredekebb részei, amit teljes mellszélességgel vállal, ami rendben is van, de nem hiszem, hogy hardcore horrorfilmet kéne a TIFFszeredán bemutatni. Arra támaszkodom ebben az együttműködésben, hogy az egymást megközelítő közös ízlés elég jól megvan. A TIFF-nek olyan szakmai tapasztalata van, amilyennel az országban senki más nem rendelkezik, nagyon sokat jelent, hogy picit alánk nyúlnak, megtámogatnak.

 

- Választhatsz két filmes kérdés közül: Milyen típusú filmeket szeretsz, vagy mi a kedvenc filmed? Van-e mozis élményed, ami nagyon meghatározó volt? (kedves kérdezői befolyás: a második kérdésre esik a választás...)

 

- Ez így lehet, hogy önző lesz... Most azt kéne elmesélnem, hogy gyerekkoromban mi történt. Hát az, hogy elmentünk megnézni egy Bud Spencer- vagy Bujtor István-filmet Nagyváradon. Egy állomáshoz közeli moziba mentünk, Biharpüspökiből oda lehetett könnyen bemenni busszal, és úgy megfertőzött a mozi, hogy csak otthon vettem észre, hogy a zöld füssdzsekim tiszta olaj lett, mert lekenték a kerítést.

A második fertőzés az volt, amikor – ki tudja, hányadszor – megnéztük a Kramer kontra Kramert. Érdekes, hogy nekem lövésem nem volt, hogy miről szól a történet. A válás mint életesemény hosszú évtizedekig a dekadens nyugat felfoghatatlan története volt. A mai napig ott van előttem az a jelenet, amikor a gyerek leesik a körhintáról, összetöri magát, és Dustin Hoffmann az ölében rohan vele.

De nem ettől szerettem meg a mozit. És itt térek vissza az önzéshez: igazából azért szerettem meg a mozit, mert nehezen találtam meg a helyem a színházban. Egyszer csak kiderült, hogy lehet úgy is színészként megnyilvánulni, hogy az embernek nem kell eszközöket használnia, nem kell rálapátolnia semmit. Ez nekem nagyon sokat jelentett.

Ha van ilyen, ez izzította be a film iránti szerelmemet.

 

- Üzenet: miért jöjjenek el az emberek a TIFFszeredára?

 

- Mert nagyon-nagyon szépen kérem. Azért jöjjenek el, mert filmet nézni jó (ahogy a szlogen is mondja). Másrészt azért mert ez tényleg jó. Hihetetlen élmény, amikor egy jó filmet vásznon nézek meg.   

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix
Főtér

Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix

Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.

Magyar vezetője lett az országos restitúciós hatóságnak
Krónika

Magyar vezetője lett az országos restitúciós hatóságnak

Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.

A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…
Főtér

A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…

… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.

Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok
Székelyhon

Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok

Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.

Kommunista időkben elrejtett iratokra bukkantak a recsenyédi unitárius templomban
Krónika

Kommunista időkben elrejtett iratokra bukkantak a recsenyédi unitárius templomban

A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.

Pincében lőtték ki a garázdálkodó medvét
Székelyhon

Pincében lőtték ki a garázdálkodó medvét

Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS