Gyártó: Halló, kormány, van 600 tonna iskolatejem, mi legyen vele? Kormány: ---

Az abszurd drámába illő sztori Romániában zajlott és zajlik. Románia az Európai Unió egyik tagállama, ahol dübörög a gazdaság, egymást érik az autópályák, a legkisebb területi-adminisztratív egységben is példás rend uralkodik, a kormány háza tája pedig az européerségtől csillog-villog.

Na jó, eddig tartott a vicc.

A sztori pedig a következő: van ugye, ez az iskolások körében rendkívül népszerű állami akció, a tej-kifli program. Illetve volt, egészen addig, amíg a koronajárvány rá nem csapta az ajtót az sulikra.

Igen ám, de a beszállítók váratlanul arra ébredtek, hogy hatalmas mennyiségű iskolatej hever a raktáraikban. Így járt például az a Temes megyei cég, amely az iskolák bezárása miatt kerek hárommillió doboz tejet őrizget. Nem kevés ez, higgyék el: 600 tonna nedűről van szó. Amit ráadásul a cég el se tud adni, hiszen ez a tej kizárólag szociális programok keretében használható fel.

A cég előrelátó (?) vezetője három hónappal ezelőtt felhívta a román kormányt. Hogy ugyan segítsen már, mondja el, hogyan lehetne a hárommillió doboz tejen törvényes keretek közt túladni. A kormánynál akkor valaki felvette a kagylót és azt mondta, hogyne, persze, alaposan elemezzük a problémát, aztán jelentkezünk a hatékony megoldással.

És mi történt a jól elvégzett munka mintaországában? A kormány azóta is vizsgálja a problémát. Válaszolni viszont nem válaszolt a cégvezető úrnak. Akit a maga részéről már a fene esz meg, ugyanis a hárommillió doboz tej szavatossági ideje egy hónap múlva lejár, és akkor öntheti a lefolyóba az egészet. Mégpedig a saját költségére!

Pedig egyszerű volna a megoldás. A vonatkozó uniós szabályzat szerint a szociális programokra szánt élelmiszereket ilyen esetben szét lehet osztani az idősotthonokban, esetleg kórházakban. Na de hát ezt az egyszerű megoldást a hatékonyan dolgozó kormánynak is meg kellene találnia. Ez pedig, mint tudjuk, nem megy csak úgy, egyik napról a másikra.