Ezt az óraátállítást biztos nem felejti el senki, de azért szólunk

A tény: a szombatról vasárnapra (október 29., október 30.) virradó éjszakán (hajnalon, ahogy tetszik) a négy óra mintegy varázsütésre három órává változik, vagyis egy órányit ugrik visszafele az időmérés. Nem nagy ügy, mondhatja akárki: 1932 óta így megy ez nálunkfelé, sőt, újabban sok okos kis eszköz magától megteszi nekünk ezt a kis szívességet. A régi módit követő órákat (például) viszont továbbra is csavargatni, nyomogatni kell, na de úgy kell annak, aki a múltban él.

Az is igaz, hogy sok európai polgár hallani sem akar(na) az átállításról: egy 2018-as felmérés szerint a tagállamokban megkérdezettek 84 %-a szeretné elfelejteni az óraátállításos macerát (értsd, térjünk szépen vissza a régi jó téli időszámításra). Ennek folyományaképpen az Európai Parlement 2019-ben meg is szavazta: a két idősíkos életnek legyen vége. Hát, nem lett, mert – ahogy az lenni szokott – hosszú az út a pohártól a szájig, az erről szóló diskurzus lassan olyanná válik, mint egy hitvita.

Annak idején többek között azért hozakodtak elő a dupla időszámítással, mert így energiát (főleg villanyáramot) lehet megtakarítani. Na és akkor ezért nem fogjuk elfelejteni az idei óraátállítást: hétfőtől (egyre) korábban lesz kint sötét, és egyre aggodalmasabban fogunk megállni a villanykapcsoló előtt, hogy most akkor nyomjuk meg? Ne nyomjuk meg? Ha megnyomjuk, felpörög a villanyóra, aztán meg érkezik a számla… Ha nem nyomjuk meg, esetleg átesünk a szintén félhomályban botorkáló családtagon, széken, küszöbön. Szép kilátások.

És ugyan az európai központi direktíva értelmében kívánatos lenne a nagy óra-kérdést legkésőbb 2023-ig eldönteni (mármint tagállami szinten), de hát közbejött egy háború. És innen nem tudni, mit hoz a jövő. Egy dolog biztos: egyelőre jön a téli időszámítás. Pont.