Észbénító: a román postának sok olyan alkalmazottja van, akik egy percet sem dolgoznak a fizetésükért

A történet egy unalomig ismert eset kapcsán pattant ki. Egy polgár rendelt magának valamit a neten. És innen ismerős, ugye? A csomag megérkezett Románia fővárosába, pontosabban a román posta illetékes hivatalának raktárába. A polgárhoz azonban nem. Aki egy hónapnyi türelmes várakozás után elment a postára érdeklődni. És ennyi kellett neki: Pandóra postai szelencéje megnyílt és irdatlan káosz keletkezett. A postai alkalmazott a vállát vonogatta, aztán kiderült, hogy a küldemény elindult, de egy másik postahivatalba, nem oda, ahol a polgár lakik, közben az illetékes hivatal azt állítja, hogy el se ment ama bizonyos raktárból…

és innen Önök se értik, ugye?

Nos, senki épeszű ember nem érti. Érthetetlen is, hogy a kábé 25 000 alkalmazottal rendelkező megavállalat hogy lehet ennyire… tulajdonképpen nem létező. Mert ha létezne, akkor működne és akkor nem lennének ilyen esetek százával. A Digi24 tévé riportercsapata picit utánajárt a dolognak. És kiderült, hogy a fent említett 25 000 alkalmazott között jó pár olyan is van, akik gyakorlatilag egy percet sem dolgoznak a román posta működésének előmozdításáért, viszont onnan húzzák a több ezer lejes fizkójukat. Na de kik ezek a mázlisták? Kérjük tisztelettel,

ők a termelésből kivont szakszervezeti tagok.

Vagyis ezek az emberek kizárólag a postai szakszervezetnek dolgoznak, viszont a posta fizeti őket. Miért? Mert annak idején így kötötték meg a munkaszerződéseket a szakszervezeti vezetők az akkori postai igazgatókkal (kacsintó szmájli). Mit mond a román posta jelenlegi vezérigazgatója? Azt, hogy a termelésből való kivonás ebben a formában törvényellenes, hiszen a vállalat három, öt, hét éve fizet olyan embereket, akik egyetlen napot sem dolgoztak a postának (szélesen vigyorgó szmájli). A riporterek felkerestek egy ilyen „forgalomból kivont” szakszervezeti nagyembert (történetesen PSD-s megyei tanácsos, ex-képviselőjelölt és rövid ideig a román posta vezérigazgató-helyettese, micsoda véletlen, röhögő szmájli). A nagyember elismerte, hogy kivonták a forgalomból, de nem emlékezett arra, hogy mióta (már nem is tudjuk, milyen szmájli). Jó, a riporter kiderítette, hogy idén január óta. Nem dolgozik a postának. A szakszervezetnek dolgozik. De a posta fizeti. És mennyit kap? Az titok.

Sebaj, a riporter ezt is kiderítette: 18 846 lej a bruttó fizetése.

(Ja, a nagyember végig tegezi a riportert, ahogy ezek az állami pártkatonák szokták.) A következő eset még furcsább, ugyanis a román posta jelenlegi vezérigazgatójának irodájába visz. Dolgozik (vagy nem dolgozik) itt egy hölgy, aki papíron a posta vezérigazgatójának tanácsadója. Na de idén augusztusban kivonták a forgalomból és fogózzanak meg (halálfej-szmájli), a vezérigazgatónak fogalma nincs arról, mit csinál a hölgy, aki őt kéne ellássa magvas tanácsokkal. És akkor most jön a még meredekebb: a posta vezérigazgatója rá se kérdezhet a hölgyre, nem kérhet tőle tevékenységi jelentést, mert

a forgalomból kivont szakszervezetiseknek be se kell járniuk a munkahelyükre,

magyarázattal sem tartoznak azoknak, akik őket fizetik (országhalál-szmájli). A riporterek felhívták a hölgyet, aki nyugisan azt mondta, ő bizony nem közszereplő, továbbá nem áll szóba a sajtóval, mert ezt tiltja a posta belső szabályzata. A riporterek azért megkérdeztek egy szakszervezeti főnököt is, ugyan mit csinál a hölgy, amikor dolgozik. A válasz: hát a szakszervezet Facebook-oldalát és honlapját ápolja…

A forgalomból kivont dolgozókat lényegében senki sem ellenőrzi.

Papíron nyolc óra a munkaidejük, ám hogy hánykor mennek haza, vagy benéznek-e egyáltalán a melóba, nem tudja senki. Az egyetlen dolog, amit meg kell tenniük: egy tevékenységi jelentést írni minden hónap végén (vágyakozó szmájli, hát ennyit megtenni, ennyi pénzért…). És akkor kanyarodjunk vissza a román posta jelenlegi – és igen felháborodott – vezérigazgatójához. Aki hadat üzent a postai szakszervezetnek. Állítása szerint a szakszervezeti vezérek nem akarják újraszervezni a vállalatot (naná, ki a fene akarná, ha így lehet nyúzni?). A jelenlegi helyzet az, hogy a vezetőség bíróság előtt kívánja megtámadni a kollektív munkaszerződéseket, beleértve a forgalomból kivont szakszervezeti szemesekét is. Akarja… szép. Na de azt is tudjuk, milyen hosszú néha az út a pohártól a szájig. Ja, hogy mi történt a polgárral meg a csomagjával? Semmi. Azóta se (immár két hónapja) találkoztak.