Egy ortodox főpap szerint Iohannis a legfőbb vétkes, mert megátkozta az ortodoxokat

És már meg is találták, ki okolható a leginkább a botrányért, amely annak kapcsán tört ki, hogy Marcel Vela belügyminiszter megállapodást kötött a román ortodox egyházzal arról, hogy az ortodox húsvét idejére enyhítik a kijárási korlátozást – persze csakis az ortodox hívek számára, hogy a templomok előtt átvehessék a szentelt pászkát, a rendőröket pedig azzal bízták volna meg, hogy széthordják a jeruzsálemi szentelt lángot.

Teodosie konstancai ortodox érsek egy magafajta főpaphoz méltó, kérlelhetetlen magabiztossággal jelentette ki, hogy Klaus Iohannis államfő okolható az azóta visszavont megállapodás körüli felfordulásért.

Hogy miért?

Azért, mert az elnök a megállapodás tényéről értesülve szerdán délben a paktum visszavonására szólította fel a kormányt, a polgárokat pedig arra intette: maradjon mindenki otthon, különben a húsvét után temetések lesznek.

Mármost Teodosie Őszentsége szerint ezzel Iohannis egyfajta átkot mondott az ortodoxokra, amivel pánikot keltett a hívek körében a kijárási tilalom enyhítése keltette öröm után.

Az érsek szerint a keresztények elhanyagolva és elhagyatva érzik magukat.

Egyben történelmi példával állt elő: szerinte a 19. században is volt járvány, ám a feltámadás után egy héttel már egyetlen halott sem volt, a pestis elmúlt, miután kivitték az utcákra Szent Demeter ereklyéit.

Szerinte a keresztények támadásként élik meg Iohannis kijelentését, egyben felszólította az államfőt és persze mindenkit, hogy ne tegyen olyan kijelentéseket, amelyek átokként értelmezhetők, mert az emberek odafentről védelmet várnak, nem átkokat.

„Románia minden királya ortodoxként érzett. Ők azért küzdöttek, hogy ne sértsék meg az ortodoxiát” – dobta le az atombombát az érsek, arra utalva, hogy Románia királyai német származásúak voltak, de nem mentek neki az ortodox egyháznak.

Mit lehet erre mondani? Abban mindenképpen egyetértünk az érsekkel, hogy nem árt, ha az ember odafigyel, és jól meggondolja, miket mond a nyilvánosság előtt.

Főleg világjárvány idején.