Csata a tengerparton: a fürdőzők nekiestek az őket védeni igyekvő parti mentőknek…

A tengerparti nyaralók hadat üzentek a viharjelzés okán őket védeni akaró parti mentőknek

Ha egyszer nyár van, akkor nyaralunk, mondja a haza népe. Ha pedig történetesen a tengerparton nyaralunk, akkor úszkálunk a tengerben. Akkor is, ha éppen viharos az idő. Akkor is, ha minden médiacsatornán az folyik, hogy hahó, emberek, viharos idő esetén halálosan veszélyes lehet a tengeri lubickolás. Akkor is, ha a sajtó egyre gyakrabban ír sajnálatos tengerparti halálesetekről. Mert mi tudjuk!

Na és akkor: ezek a napok valóban viharosak a román tengerparton. És az egyik üdülőhelyen a parti mentők kitűzték a vörös zászlót. Ami azt jelenti, hogy tilos bemenni a tengerbe. És pont. Na de a szabályt be is kell tartani, akkor van értelme, ugye. De nem ez történt. A bősz nyaralók márpedig be akartak menni. A parti mentők pedig eléjük járultak és kérték őket, ne, mert hogy vörös zászló leng. A nyaralók: de! A mentők: ne! Amíg egyszer csak elröppent egy (hála Istennek, nem nehéz) kő, s tudjuk, hol állt meg: az egyik mentő fején!

És elszabadult a pokol. Pofonok, egy skijetről lerántott hegyimentő, további strandolók és mentők beavatkozása. Igazi kis parti csata volt. Az eredmény: egy mentő és két agresszív nyaraló kórházi kezelést kapott. És a sérült mentő minden bizonnyal feljelentést tesz. És a rendőrség is vizsgálja az ügyet.

Mi pedig azon gondolkodunk, inenn, a biztonságos távolból: még hány évtizedbe telik, amíg sikerül kis civilizált viselkedést elsajátítani Bezzegországban?

Kormánykoalíció: Á, nincs semmi sürgős dolgunk (lenne, de ne rugózzunk most ezen), hadd nyaralgassanak a drága jó honatyák

A nap másik nyári híre: ugye, jó pár hete megy a politikai kecseszkecsken arról, hogy döntést kell(ene) hozni a speciális nyugdíjak, illetve a pénzügyi intézkedéscsomag ügyében. Sőt, az ország derék kormányosai azt ígérték, rendkívüli parlamenti ülést trombitálnak össze augusztusban, mert hogy ha kell, akkor muszáj (tudjuk, az ország, a nép érdeke stb.)

Na de most úgy tűnik, ebből se lesz semmi. Politikai forrásokból csöppent el az információ, miszerint nem lesz rendkívüli parlamenti ülés, ráér az majd szeptemberben. Hadd nyaraljanak nyugodtan a honatyák, hát rájuk fér, nem?

A kiszivárogtatott hír szerint azért nem lesz döntés a két említett ügyben, mert hogy az Európai Bizottsággal egyeztetni kell. És az Európai Bizottság nem ér rá. Csak később. Biztos az Európai Bizottság is nyaral.

Szóval, ha a hír igaz, akkor a speckónyugdíjak, a megszorítások is nyugodtan aluszkálhatnak még egy ideig. Amíg minden politikus ráér. Hogy fontos legyen az ország és a nép érdeke.

Marcel Ciolacu a posztkommunista Románia legjobb miniszterelnöke lenne, ha…

… hát, ha pont azt csinálná, amit mond. De sajnos általában nem csinálja azt. Ezért aztán nem a legjobb miniszterelnök, hogy finoman fogalmazzunk. Nem hiszik? Mutatunk egy friss példát.

Kezdjük a gondolatsorral, amely szavak formájában elhagyta Ciolacu úr aranyszáját:

Na kérem, ezek Ciolacu úr szavai. És akkor nézzük meg, mit is akart mondani. A gondolatsor elejével teljes mértékben egyet tudunk érteni. Ciolacu úr kiválóan felvázolja a mindenkori politikus dumaprofilját. És persze, kis önkritikával fűszerezi a dumát.

Aztán váratlanul úgy tesz, mintha ő nem is lenne ilyen. Sőt, ő lenne az, aki ezt a teljesen hamis politikus dumát leleplezi. Hamis, kérem! Mindenről mindig akkor kell beszélni, amikor arra a társadalomnak szüksége van.

Eddig oké is. De biztos Önöknek is feltűnt az ige, amit Ciolacu úr használt. Beszélni. És akkor halkan kérdezzük: nem mindegy, mikor beszélsz arról, te derék politikus, hogy ez kellene vagy amaz kellene, ha úgyis csak beszélsz? Konkrétabban: amíg nem csinálsz is valamit, addig pont ugyanolyan bullshit a dumád, akármikor is tolod.

És ezért mondtuk elöljáróban, hogy Ciolacu úr akár a posztkommunista Románia legjobb miniszterelnöke is lehetne, ha csinálná is, amit mond.