// 2026. szeptember 4., péntek // Rozália

Belefirkáltunk a nagy füzetbe

// HIRDETÉS

A Főtér-kollektíva testületileg ült be Szász János majdnem Oscar-díjas drámájára a Repcsibe. Tűpontos és elfogulatlan értékelésünk következik!

A kőszívű filmesztétává vedlett főteresek nem rajongtak A nagy füzetért. Ami jó benne, azt szívből dicsérik, ami nem annyira jó - és sajnos ezekből van több (botladozó forgatókönyv, természetellenes dialógusok, mellékszereplői kidolgozatlanság) - azt kegyetlenül megtépázzák.

 

Papp Attila Zsolt

Szász János kegyetlen rendező. Ez a kijelentés elsőre meredeknek tűnhet, főleg ha megtoldom azzal, hogy a kegyetlenség természetrajza különösen a gyermeki lélek vonatkozásában érdekli – elég a Witman fiúk című Csáth-adaptációjára gondolnunk. A nagy füzet ikertestvéreinek jellemfejlődése szintén erkölcsi határhelyzetekben bontakozik ki, csak itt a kegyetlenség iskoláját a háború jelenti. Kevésbé avatott filmkészítő kezén a téma könnyen a közhelyes konyhafilozofálás mocsarába süllyedhet, hiszen az, hogy a háborús körülmények deformálják a jellemet, és ártatlan gyermekekből is képesek kihozni a szunnyadó szörnyeteget, nem éppen forradalmian új gondolat. A háború, az erőszak dehumanizál, ezt intuitíve tudjuk mindannyian, és a háborús/háborúellenes filmek építenek is erre a tudásra.

 

Szász látásmódjában azonban a kegyetlenség „megtanulása” a felnőttéválás szükséges velejárója, egyfajta beavatás, egyre keményebb – részben a külvilág, részben maguk a fiúk által állított – próbatételekkel. Megjegyzendő, rendezőnk sokat köszönhet színészeinek: a Gyémánt-fivéreknek (Andrásnak és Lászlónak), illetve a nagymama szerepében parádézó Molnár Piroskának. Mainstream, mégis morálisan nyugtalanító alkotás A nagy füzet, remek karakterekkel és történettel, amelyre hatványozottan érvényes a filmben elhangzó mondat: a jó fogalmazásnak egyetlen szabálya van – hogy igaz legyen.

 

Rusz Péter 

Nem szeretem a szomorú filmeket. Akkor se, ha egyébként jók. Gyere úgy ki a moziból, hogy utána szájon csókolod a buszon az ellenőrt, és ne úgy, hogy nekimész a Szamosnak. Márpedig a háborúban ugye az emberek megölik egymást, és ez sehogysem lehet vidám dolog. A nagy füzettel az a bajom, hogy még szomorú sem tudtam lenni, mert ahogy a „szukafattyak” immunissá válnak a háború minden borzalmára, úgy én is az lettem a film végére. Ezért maradt el aztán a várva várt katarzis.

 

A fiúk minden érzést, ami fájdalmat okozhatna nekik, akkurátusan kiirtanak magukból. De honnan a felismerésük, hogy csak így képesek túlélni? Hogy nekik kell igazságot osztaniuk, horribile életet vagy halált? Nem derül ki. Az viszont kiderül, hogy a cinkos magyar társadalomban, amely csak az erőszak nyelvét beszélte, volt erő és akarat a szörnyűségek elművelésére. A másik hibája a filmnek pont ehhez a kortörténeti vonatkozáshoz kapcsolódik: ti. a szociografikus elemek többnyire csak részigazságokat ábrázolnak. 

 

A mű kérdése számomra az, hogy vajon exkűz-e mindenre a háború, és a háború szülte morális relativizmus? Persze jó, hogy vége a negyvenes éveknek, és nem jön újra el.

 

Ja, Tóth Orsit minden filmben muszáj megerőszakolni?

 

Szabó Tünde

Két, tíz év körüli srácot, egy ikerpárt az anyjuk kipaterol Budapestről és a meleg családi fészekből a Kőszeg mellett élő nagymamához, akit mindenki boszorkánynak hív. Már itt valószerűtlenné válik a film számomra, egyrészt mert az anya nem tisztázza a fiúknak, így a nézőknek sem, miért hagyja el őket (bár később kiderül), másrészt mindig olyan mesterkélten szólal meg (mint a legtöbb színész a legtöbb magyar filmben), hogy nem tudok elhinni neki semmit.

 

A fiúk ridegtartásra kerülnek minden értelemben. A párialét és az emberi együttélés normáinak teljes szétbomlása közepette és ellen úgy védekeznek, hogy durva leckékkel edzik magukat: fájdalom, éhezés, kedves szavak tudatos törlése. Családtagjaik szép sorban a szemük előtt halnak meg, mire ők bevállalják a számukra legdurvább leckét, a szétválást. 

 

Amit egyébként külső kényszer szintén nem indokol. És itt kezdődne az igazi sztori, hogy milyen felnőtté válnak ezek a fiúk. Mert annyi és olyan durva határhelyzeten mennek át, hogy az egyrészt indokolhatja, ha később esetleg magasról tesznek minden erkölcsre, másrészt hihető sztori helyett számomra A nagy füzet melodramatikus és hatásvadász epizódok, példabeszédek füzérévé vált, A nagy összefüzetté.

 

 

Fotó: Dobos Tamás

Szántai János

Szász János A nagy füzet című, újabb adaptációja (Kristóf Ágota azonos című regénye a forrás) az a film, ami, úgymond, kiszedte a szarból a magyar filmművészetet. A Magyar Nemzeti Filmalap derekasan támogatta, első termékként gurult ki az újraszabott gyárból, és rögtön Kristályglóbuszt nyert Karlovy Varyban. Érthető tehát a nagy érdeklődés a világ minden táján. De milyen maga a film? Először is szikár, mint maga a rendező. Aztán egyhangú. Távolságtartó. Egyszerű. Brutális. Illetve annak szánt. Néha ugyan elborzaszt a két gyermek-főszereplő egy emberállativá vált világra adott reakciója. De többnyira nem.

Aztán – nekem legalábbis – hiányzik egy icipici történelmi alapvetés. És őszintén, az is eléggé zavar, hogy az egyetlen jófej, aki nem úgy az, hogy azzá válik a történet során, mint mondjuk a nagymama, hanem alapból, zsidó. Mindegy, a film ettől még korrekt, Christian Berger operatőri munkája tökéletes (bár néha steril). A rendező rovására írandó, hogy, szokása szerint, finoman, esetleg puhány módon mutatja meg azt, amit brutálisnak szán. A gyermekek jól játszanak, Molnár Piroska pedig minden tapsot megérdemel.

 

Tulit Gyopár

A tanulást minden körülmény között folytatni kell: ez az anya legfőbb tanácsa ikreinek, a Szász János-film két főszereplőjének. Háború van, nem tudni, pontosan milyen (a film közben lehet következtetni rá a náci tisztek jelenlétéből), az apa a frontra indul, nem tudjuk, milyen seregbe, a gyerekeket az anya addig még nem is látott nagyanyjukhoz viszi egy határmenti város szélére - ezt sem tudjuk pontosan, miért. Ettől a kissé nehezen érthető alaphelyzettől eltekintve túlstilizálás és túlérzelmesítés nélküli, abszolút élvezhető filmadaptációt készített Szász az Agota Kristof-regényből.

 

A testvérpár egymást és önmagukat edzve próbálnak felkészülni a legrosszabb elviselésére is. A nagymama alakja nem a „mesebeli kedves néne”, inkább „boszorkány”,  ahogy a szomszédság gondolja. Ám lassan kiderül, mégiscsak szereti unokáit, a „szukafattyakat”, csupán nem tudja önfeledten kimutatni ezt – nyilván a háborús körülmények miatt. Az anya és apa figurája kissé kidolgozatlan: az apa tettét, a gyerekek elhagyását a visszatérte után, legjobb esetben is csak zavarodott eszével lehet magyarázni. Egy húsz percnyivel rövidebb változat fokozhatta volna a  film feszességét.

 

 

Fotó: Dobos Tamás

// HIRDETÉS
Különvélemény

Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?

Sánta Miriám

Románia legfontosabb ügye: a péksütemények. Egy lepényállam vajaskifli-gyarmatának franciás hadicsele durrant el...

Hogyan változtatja meg Kína a Föld forgástengelyét, a vízhiány pedig az életünket?

Varga László Edgár

A kínaiak akkora gátakat építenek, amitől már a szomszédos országok is idegesek, a Duna vízállása pedig továbbra is rekord alacsony.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
Főtér

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

Iskolakezdés 500 lejből. Kik kaphatják meg a támogatást, és mire elég?
Krónika

Iskolakezdés 500 lejből. Kik kaphatják meg a támogatást, és mire elég?

Ötszáz lej első látásra komoly segítségnek tűnik az iskolakezdéshez, ám a hazai árak alapján legfeljebb az alapvető tanszerekre és egy olcsóbb iskolatáskára lehet elég.

Sokánt! Az AUR-os győzhetetlen armada nekivágott a Dunának!
Főtér

Sokánt! Az AUR-os győzhetetlen armada nekivágott a Dunának!

Továbbá: filmbe illő karambollal írta be magát Lugos városa a hazai roncsderbi-történelembe. És: vasútfelújításra szerződtek, vasúti kábeleket loptak, mázsaszámra.

Tragédia a román tengerparton: életét vesztette egy Hargita megyei férfi
Székelyhon

Tragédia a román tengerparton: életét vesztette egy Hargita megyei férfi

Egy Hargita megyei férfi holttestét találták meg szerdán a tengerben Costinești közelében, miután a turista kedden eltűnt a román tengerparton.

Agyonnyomta a traktor az erdélyi polgármestert
Krónika

Agyonnyomta a traktor az erdélyi polgármestert

Traktor alá szorult és életét vesztette szerdán Damian Diniș, a Hunyad megyei Boica (Băița) község polgármestere. Az 58 éves elöljáró a település közelében dolgozott, amikor a munkagép felborult.

Kiszállt az elütött medvéhez, az állat azonnal rátámadt
Székelyhon

Kiszállt az elütött medvéhez, az állat azonnal rátámadt

Medve sebesített meg egy 74 éves Hargita megyei férfit szerda éjszaka Erdőszentgyörgyön. Az állatot nem sokkal korábban elütötte az az autó, amelyben a férfi utazott.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Mi a túróért beszél három napja egy lepényről az egész ország?

Sánta Miriám

Románia legfontosabb ügye: a péksütemények. Egy lepényállam vajaskifli-gyarmatának franciás hadicsele durrant el...

Hogyan változtatja meg Kína a Föld forgástengelyét, a vízhiány pedig az életünket?

Varga László Edgár

A kínaiak akkora gátakat építenek, amitől már a szomszédos országok is idegesek, a Duna vízállása pedig továbbra is rekord alacsony.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Szántai János

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

Sólyom István

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

 

// HIRDETÉS