// 2026. augusztus 14., péntek // Marcell

Belefirkáltunk a nagy füzetbe

// HIRDETÉS

A Főtér-kollektíva testületileg ült be Szász János majdnem Oscar-díjas drámájára a Repcsibe. Tűpontos és elfogulatlan értékelésünk következik!

A kőszívű filmesztétává vedlett főteresek nem rajongtak A nagy füzetért. Ami jó benne, azt szívből dicsérik, ami nem annyira jó - és sajnos ezekből van több (botladozó forgatókönyv, természetellenes dialógusok, mellékszereplői kidolgozatlanság) - azt kegyetlenül megtépázzák.

 

Papp Attila Zsolt

Szász János kegyetlen rendező. Ez a kijelentés elsőre meredeknek tűnhet, főleg ha megtoldom azzal, hogy a kegyetlenség természetrajza különösen a gyermeki lélek vonatkozásában érdekli – elég a Witman fiúk című Csáth-adaptációjára gondolnunk. A nagy füzet ikertestvéreinek jellemfejlődése szintén erkölcsi határhelyzetekben bontakozik ki, csak itt a kegyetlenség iskoláját a háború jelenti. Kevésbé avatott filmkészítő kezén a téma könnyen a közhelyes konyhafilozofálás mocsarába süllyedhet, hiszen az, hogy a háborús körülmények deformálják a jellemet, és ártatlan gyermekekből is képesek kihozni a szunnyadó szörnyeteget, nem éppen forradalmian új gondolat. A háború, az erőszak dehumanizál, ezt intuitíve tudjuk mindannyian, és a háborús/háborúellenes filmek építenek is erre a tudásra.

 

Szász látásmódjában azonban a kegyetlenség „megtanulása” a felnőttéválás szükséges velejárója, egyfajta beavatás, egyre keményebb – részben a külvilág, részben maguk a fiúk által állított – próbatételekkel. Megjegyzendő, rendezőnk sokat köszönhet színészeinek: a Gyémánt-fivéreknek (Andrásnak és Lászlónak), illetve a nagymama szerepében parádézó Molnár Piroskának. Mainstream, mégis morálisan nyugtalanító alkotás A nagy füzet, remek karakterekkel és történettel, amelyre hatványozottan érvényes a filmben elhangzó mondat: a jó fogalmazásnak egyetlen szabálya van – hogy igaz legyen.

 

Rusz Péter 

Nem szeretem a szomorú filmeket. Akkor se, ha egyébként jók. Gyere úgy ki a moziból, hogy utána szájon csókolod a buszon az ellenőrt, és ne úgy, hogy nekimész a Szamosnak. Márpedig a háborúban ugye az emberek megölik egymást, és ez sehogysem lehet vidám dolog. A nagy füzettel az a bajom, hogy még szomorú sem tudtam lenni, mert ahogy a „szukafattyak” immunissá válnak a háború minden borzalmára, úgy én is az lettem a film végére. Ezért maradt el aztán a várva várt katarzis.

 

A fiúk minden érzést, ami fájdalmat okozhatna nekik, akkurátusan kiirtanak magukból. De honnan a felismerésük, hogy csak így képesek túlélni? Hogy nekik kell igazságot osztaniuk, horribile életet vagy halált? Nem derül ki. Az viszont kiderül, hogy a cinkos magyar társadalomban, amely csak az erőszak nyelvét beszélte, volt erő és akarat a szörnyűségek elművelésére. A másik hibája a filmnek pont ehhez a kortörténeti vonatkozáshoz kapcsolódik: ti. a szociografikus elemek többnyire csak részigazságokat ábrázolnak. 

 

A mű kérdése számomra az, hogy vajon exkűz-e mindenre a háború, és a háború szülte morális relativizmus? Persze jó, hogy vége a negyvenes éveknek, és nem jön újra el.

 

Ja, Tóth Orsit minden filmben muszáj megerőszakolni?

 

Szabó Tünde

Két, tíz év körüli srácot, egy ikerpárt az anyjuk kipaterol Budapestről és a meleg családi fészekből a Kőszeg mellett élő nagymamához, akit mindenki boszorkánynak hív. Már itt valószerűtlenné válik a film számomra, egyrészt mert az anya nem tisztázza a fiúknak, így a nézőknek sem, miért hagyja el őket (bár később kiderül), másrészt mindig olyan mesterkélten szólal meg (mint a legtöbb színész a legtöbb magyar filmben), hogy nem tudok elhinni neki semmit.

 

A fiúk ridegtartásra kerülnek minden értelemben. A párialét és az emberi együttélés normáinak teljes szétbomlása közepette és ellen úgy védekeznek, hogy durva leckékkel edzik magukat: fájdalom, éhezés, kedves szavak tudatos törlése. Családtagjaik szép sorban a szemük előtt halnak meg, mire ők bevállalják a számukra legdurvább leckét, a szétválást. 

 

Amit egyébként külső kényszer szintén nem indokol. És itt kezdődne az igazi sztori, hogy milyen felnőtté válnak ezek a fiúk. Mert annyi és olyan durva határhelyzeten mennek át, hogy az egyrészt indokolhatja, ha később esetleg magasról tesznek minden erkölcsre, másrészt hihető sztori helyett számomra A nagy füzet melodramatikus és hatásvadász epizódok, példabeszédek füzérévé vált, A nagy összefüzetté.

 

 

Fotó: Dobos Tamás

Szántai János

Szász János A nagy füzet című, újabb adaptációja (Kristóf Ágota azonos című regénye a forrás) az a film, ami, úgymond, kiszedte a szarból a magyar filmművészetet. A Magyar Nemzeti Filmalap derekasan támogatta, első termékként gurult ki az újraszabott gyárból, és rögtön Kristályglóbuszt nyert Karlovy Varyban. Érthető tehát a nagy érdeklődés a világ minden táján. De milyen maga a film? Először is szikár, mint maga a rendező. Aztán egyhangú. Távolságtartó. Egyszerű. Brutális. Illetve annak szánt. Néha ugyan elborzaszt a két gyermek-főszereplő egy emberállativá vált világra adott reakciója. De többnyira nem.

Aztán – nekem legalábbis – hiányzik egy icipici történelmi alapvetés. És őszintén, az is eléggé zavar, hogy az egyetlen jófej, aki nem úgy az, hogy azzá válik a történet során, mint mondjuk a nagymama, hanem alapból, zsidó. Mindegy, a film ettől még korrekt, Christian Berger operatőri munkája tökéletes (bár néha steril). A rendező rovására írandó, hogy, szokása szerint, finoman, esetleg puhány módon mutatja meg azt, amit brutálisnak szán. A gyermekek jól játszanak, Molnár Piroska pedig minden tapsot megérdemel.

 

Tulit Gyopár

A tanulást minden körülmény között folytatni kell: ez az anya legfőbb tanácsa ikreinek, a Szász János-film két főszereplőjének. Háború van, nem tudni, pontosan milyen (a film közben lehet következtetni rá a náci tisztek jelenlétéből), az apa a frontra indul, nem tudjuk, milyen seregbe, a gyerekeket az anya addig még nem is látott nagyanyjukhoz viszi egy határmenti város szélére - ezt sem tudjuk pontosan, miért. Ettől a kissé nehezen érthető alaphelyzettől eltekintve túlstilizálás és túlérzelmesítés nélküli, abszolút élvezhető filmadaptációt készített Szász az Agota Kristof-regényből.

 

A testvérpár egymást és önmagukat edzve próbálnak felkészülni a legrosszabb elviselésére is. A nagymama alakja nem a „mesebeli kedves néne”, inkább „boszorkány”,  ahogy a szomszédság gondolja. Ám lassan kiderül, mégiscsak szereti unokáit, a „szukafattyakat”, csupán nem tudja önfeledten kimutatni ezt – nyilván a háborús körülmények miatt. Az anya és apa figurája kissé kidolgozatlan: az apa tettét, a gyerekek elhagyását a visszatérte után, legjobb esetben is csak zavarodott eszével lehet magyarázni. Egy húsz percnyivel rövidebb változat fokozhatta volna a  film feszességét.

 

 

Fotó: Dobos Tamás

// HIRDETÉS
Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Beteg kisgyermeket szállított a mentős, amikor megállt dinnyét vásárolni az út szélén – hírmix
Főtér

Beteg kisgyermeket szállított a mentős, amikor megállt dinnyét vásárolni az út szélén – hírmix

Rohamtempóban kellene felgyorsítania az államnak az energiatároló kapacitását, ha nem akar blackoutot a közeljövőben. Románia légtere felől érkező drón robbant fel Bulgáriában, nem messze a határtól.

Ha leáll az atomerőmű, nehéz napok elé nézünk. De honnan lesz egyáltalán áram?
Krónika

Ha leáll az atomerőmű, nehéz napok elé nézünk. De honnan lesz egyáltalán áram?

Románia országos energiarendszere az egyik legnehezebb időszak küszöbén áll.

Untold, avagy Kolozsvár feladása
Főtér

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj
Székelyhon

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj

Ideiglenesen 20 százalékkal csökkenti a gázolaj jövedéki adóját 2026. augusztus 16. és 31. között a pénzügyminisztérium – jelentette be csütörtökön Alexandru Nazare pénzügyminiszter.

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről
Krónika

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről

Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.

Nem volt megfelelő a vízminőség, strandot és wellnesst állított le ideiglenesen a közegészségügy
Székelyhon

Nem volt megfelelő a vízminőség, strandot és wellnesst állított le ideiglenesen a közegészségügy

Ideiglenesen felfüggesztették egy szentegyházi strand, valamint egy gyimesfelsőloki wellnessközpont működését – számol be az Agerpres. A létesítmények a hiányosságok orvoslása után újra kinyithattak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS