// 2025. július 19., szombat // Emília

Bár rohadtul sokat robotolunk érte, nincs olyan, hogy tökéletes élet

// HIRDETÉS

Újabb kötettel jelentkezett a Főtér.ro tárcaírója, Botházi Mária, aki főleg az erdélyi magyar családok hétköznapjait mutatja be humoros köntösben, nem kevés társadalomkritikával.

Legutóbb három évvel ezelőtt, szintén karácsony előtt pár héttel jártunk Botházi Mária könyvbemutatóján. Ha jól emlékszünk, ugyancsak enyhe téli időjárás volt, de a derűs hangulatot elsősorban a szerző írásainak hangvétele, humorral átszőtt társadalomkritikája szolgáltatta, akárcsak hétfő este, a Vallásszabadság Házában.

A korábbi Boldogság juszt is a tiéd című könyve folytatásaként is tekinthető Biorobotban nagyjából ugyanazokat az élethelyzeteket figurázza ki, a közönség pedig ugyanúgy szórakozik rajta, még ha egyes szituációk inkább fullasztóan sírva nevetősek a valóságban (hiszen amikor az anyósék látogatóba érkeznek hozzánk, és emiatt minden erőnkkel a tükörsimára suvickolt tökéletesség látszatára törekszünk, csak kényszerből nevetünk, ha egyáltalán nevetünk).

A két kötet a boldogságra való állandó törekvéstől a biorobot-létig vezet bennünket,

miközben az úton tipikus erdélyi magyar figurákkal találkozunk. A felvillantott történetmorzsák ismerősek lehetnek portálunk olvasói számára, mivel Botházi Mária a Főtér.ro tárcaírója, új kötetében pedig több nálunk is megjelent írása olvasható. A szerzőt Forrai Szerénke, a Kolozsvári Rádió szerkesztője kérdezte, aki szerint komótos, otthonos írások ezek, melyeket nem lehet nem szeretni. Igaz, az adagolásuk során nem árt a fokozatosság elvét követni, ugyanis az egész kötetet végigolvasva a komfortosság eltűnik, s marad helyette a tömény valóság, amit csak a humor old fel.

Aki azt hinné, hogy Botházi Mária saját életét írja meg újra és újra, az téved.

Természetesen merít abból is, de többnyire inkább csak jó megfigyelő. A hétköznapi interakciók során megfigyelt egyszavas érzeteit általában lejegyzi, ezekből születnek később a tárcák. Az erdélyi magyar családok működési elve nagyon hasonló, például aligha van olyan háztartás, ahol egy látogatás híre ne ideges takarításba torkollana. A szerző tapasztalata szerint ez nem mindenhol van így, Franciaországban simán belefér az, hogy a

szanaszét száradó ruhaneműk között fogadjanak egy messziről jött vendéget.

Mitől erdélyi sajátosság az, hogy folyamatosan annak a látszatnak a fenntartására irányítjuk az erőnket, hogy nálunk mindig mindenkor tökéletes rend és béke uralkodik? Ez az egyik olyan visszatérő téma Botházi írásaiban, melynek különböző vetületeit is megismerhetjük. Mint fogalmazott: elég későn, már túl a harmincon találta meg a saját hangját, ezután valahogy mindig ez a témavilág köszönt vissza.

Immár két kötetre elegendő írás született az életérzésből, bár új témák is foglalkoztatják. Több korcsoport lélektanát is felvázolja az új kötetben, a negyvenes háziasszonyok mellett az újabb generáció is felbukkan, például az egyedül élő harmincas nők, a „natúrok”, akik csak biotermékeket használnak, jógacsoportokat látogatnak, és a föld megmentése foglalkoztatja őket. De megjelennek a férfiak is egy-egy tipikus szerepkörben, mint például

a tökéletes karácsonyfát kereső és sikeresen megtaláló Homo Pinopsida Major, azaz a körültekintő férfi.

Ahogy a könyvbemutatón is elhangzott, a kötet rendezőelvévé a biorobot-létünk vált, ami egyszerre egy külső objektív tapasztalat arról, hogy soha semmire nem jut elegendő idő, és egy belső személyes törekvés, mely arra irányul, hogy mi szuperek akarunk lenni. Az állandó megfelelési vágyunkat súlyosbítja, hogy a társadalom elhiteti velünk, lehetséges elérni egy mindenben boldog és kiváló életstílust, miközben erre a szerző szerint esély sincsen. „Folyamatosan azzal szembesülünk, hogy rohadtul sok meló van ebben az egészben, amitől nagyon elfáradunk, biorobotokká válunk, melyek ebben az állandó szorításban élnek” – fogalmazott.

Ezen túlmenően az volt a célja a kötettel, hogy

megmutassa, mennyire nehéz anyának, nőnek, vagy akár apának, férfinak lenni manapság.

A saját életfunkciók fenntartása sem aszerint történik, ahogyan azt a szervezetünk megkívánja: egy anya soha nem akkor eszik, alszik, pihen, amikor akar, hanem akkor, amikor már a családját ellátta. Ez nem rossz vagy jó, a szerző nem foglal állást, mindössze azt szeretné, ha tudatosítanánk, hogy ez nem annyira természetes. Ezt az emberfeletti munkát tisztelni kell, a legalapvetőbb szinteken is. Ha a gyerek arra panaszkodik az óvodában, hogy anyu már megint bundás kenyeret pakolt uzsonnának, akkor ne kacagjon ezen az óvónő, hanem magyarázza el a gyermeknek, milyen nagyszerű dolog, hogy az anyja korán kelt a tízórai elkészítéséhez. Botházi arra is igyekszik rávilágítani, hogy az erdélyi nők magas szinten űzik a feladatok elbagatellizálását: ha valaki megdicséri a tortájukat, azonnal elhárítják a dicséretet azzal, hogy nem volt nagy dolog az elkészítése. Pedig,

igenis nagy dolog az, ha valaki időt szán arra, hogy egy tortával lepje meg a családot.

Való igaz, hogy soha nem voltak még olyan jó helyzetben az erdélyi nők, mint napjainkban, de ez csak azt jelenti, hogy korábban annyira rossz volt a helyzetük. Az erdélyi társadalom a közelmúltig túlnyomórészt rurális volt, melyben egy nő csak szégyenként élhette meg a nőiségét, és azért is nyilvános megszégyenítés, sőt bántalmazás járt, ha egy nő visszautasított egy táncfelkérést a bálba. A szégyen alapérzése a szocializmus idején, de napjaink értékválsága közepette sem szűnt meg, sőt újabb réteg került rá, hiszen már a külsejük, családi állapotuk, otthonuk kinézete miatt is megfelelni akarnak a külső elvárásoknak. Botházi Mária szerint

mindez a férfiakat is utolérte, hiszen lehet látni és érezni, hogy ők is szenvednek ettől a „hátizsáktól”.

A legtöbb amit tehetünk, hogy tiszteletet parancsolunk magunknak, ugyanakkor egészen kicsi koruktól kezdve meg kell tanítsuk gyermekeinket arra, hogy türelmesek legyenek, elfogadják azt, hogy anyjuknak is jár szabadidő, ők nem azért vannak, hogy rabszolgaként minden vágyukat teljesítsék. Ráadásul türelemmel a társadalomban is jobban lehet érvényesülni, empatikusabbak, toleránsabbak leszünk, ha türelemmel fordulunk egymás felé, summázott Botházi Mária.

Botházi Mária Biorobot című kötete a Koinónia kiadónál jelent meg. A könyvet Balázs Imre József szerkesztette, a borítótervét Szentes Zágon tervezte. Kolozsváron megvásárolható a Koffer könyvesboltban.

A szerző nálunk megjelent írásait itt olvashatják el.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
Főtér

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának
Krónika

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának

Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok
Főtér

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet
Székelyhon

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet

Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.

A román állampolgárok élnek a legnagyobb arányban más uniós országokban
Krónika

A román állampolgárok élnek a legnagyobb arányban más uniós országokban

Az uniós országok közül a románok élnek a legnagyobb számban más uniós országokban – írja a Profit.ro gazdasági portál.

Ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?
Székelyhon

Ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?

Nem mindennapi incidens szenvedő alanyává vált egyik olvasónk a Gelence és Hilib közötti határban nemrégiben. Ezek alapján joggal tevődik fel a kérdés, hogy éjszaka ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS