Az úzvölgyi román kereszteket visszatelepítették, a kolozsvári fákat kitelepítenék…

Gond és csont nélkül elhelyezték a román ultranackók a150 fakeresztet az úzvölgyi temetőben

Amint arról beszámoltunk, hosszú jogi hercehurca után idén június 29-én eltávolították a dormánfalvi önkormányzat által 2019-ben önkényesen az úzvölgyi katonai temetőbe helyezett kereszteket.

No de az ultranackók sem voltak restek: Mihai Tîrnoveanu (a Nemzet Útja nevű vérpatrióta szervezet vezére) már vagy két hete kiáltozza az éterbe, hogy július 8-án átkelnek a románok a Kárpátokon, egyenesen bemasíroznak az Úzvölgyébe és az eltávolított 50 kőkereszt helyére 150 fakeresztet plántálnak. Mert ez román föld satöbbi, satöbbi.

Nos, amint a Székelyhon helyszíni tudósításából kiderül, Tîrnoveanu mester és 100–150 fős kommandója meg is érkezett a helyszínre. A csendőrség is. De nem kellett megvédeniük a „keresztültetőket”. Mert nem zavarta őket senki. Az más kérdés, hogy esetleg a törvénytelen „keresztelést” kellett volna megakadályozniuk. Nem tették. Feltehetően a béke érdekében.

Az akció tehát békésen lezajlott. A hazafiak ügyesen elültették a 150 fakeresztet, plusz egy óriáskeresztet, plusz egy zászlórudat.

Közben Tîrnoveanu úr kifejtette, hogy amit ők tesznek, az teljes mértékben törvényes. Aki szerint nem törvényes, az bizonyítsa is be. És nem baj, ha valakik megint kiszedik az új fakereszteket. Mert akkor ők jönnek és újakat tesznek. Mert nem holmi bírósági döntés a fontos, hanem az igazság.

Hát így. Az úzvölgyi bokszmeccs első két menete lezajlott. A harmadik valószínűleg következik. Közben persze elmerenghet bárki azon, milyen klassz kis jogállam ez a Románia.

Fejlemény: Csíkszentmárton polgármestere, Birtalan Sándor időközben bejelentette, feljelentést fognak tenni a törvényellenes keresztállítás ügyében.

Kitelepítenék a nagy (és a kisebb) hársfákat Kolozsvár ikonikus utcájából

Aki sétált már valaha késő tavaszon Kolozsvár központjában, közelebbről a Farkas utcában, mondjuk a Babeș–Bolyai Tudományegyetemtől a református templom irányába, biztos emlékszik a hársfavirágok illatára. Ugyanis az utca két oldalán hársfák silbakoltak, silbakolnak, kisebbek-nagyobbak, ifjabbak-vénebbek.

Aki az elmúlt másfél évben járt a környéken, tudja, hogy a kolozsvári önkormányzat nagyszabású „arcfelvarrási” munkába kezdett a történelmi városközpontban, amelynek egyik fő célpontja a Farkas utca. Mára elkészültek a munka nagyobbik részével (nyilván nem ment ez sem botrány nélkül, lásd az Erdélyi Iskola szoborcsoport körüli hisztit). Na és akkor most jön a következő fejezet: a polgármesteri hivatal kiadott egy közleményt, melyben arról esik szó, hogy kitelepítik az Egyetem, Farkas és más utcákban álló fák egy részét. Mégpedig azért, mert az új járószint alacsonyabban helyezkedik el, tehát a fák gyökerei kilógnak a felszín fölé, minek következtében kiszáradnak. De nem baj, mondja az önkormányzat, a fákat amúgy sem kivágják, csak máshova telepítik és a helyükbe több fát ültetnek: hársfákat, akácfákat és ginkgo bilobákat.

A kolozsvári polgárok egy része természetesen nem érti, mi a baj megint a hosszú ideje ott álló fákkal. Hiszen a hársfák a környék természeti örökségéhez tartoznak, ugyanakkor több esetben is kiderült, hogy a fiatal fák telepítése kudarcos vállalkozás lehet, ugyanis a fiatal fák egy-két éven belül kiszáradnak.

Két következménye is lett a dolognak: az egyik egy petíció, amelyben az aláírók a régi fák kitelepítése ellen tiltakoznak (vasárnap estig 1933 ember írta alá), a másik pedig egy szombat esti helyszíni tiltakozási akció, melynek során üzeneteket ragasztottak a Farkas utcai hársfák törzsére. Az üzenetek közt ilyenek vannak: „Elítélt fa: túl sok oxigén.” „Elítélt fa: túl fiatal.” „Elítélt fa: túl vidéki.” „Elítélt fa: túl sok árnyék.” Satöbbi.

Fejlemény: civilek favédelmi akciót hirdettek meg a Farkas és az Egyetem utcában, hétfőn (július 10.) reggel kilenc órától. Egész héten át.

Kíváncsian várjuk, mit hoz a lendületesen és folyamatosan alakuló kolozsvári jövő. E tekintetben is.

Turista telefonál, jaj, eltört a lába, hegyi mentők ugranak, de fölöslegesen

Elkezdődött a turistaszezon. Az ország népe szanaszét rajzik. Többek közt a hegyekbe. És ilyenkor furcsa helyzetek is elő szoktak állni.

Például: a hétvégén történt, hogy egy férfi riasztotta a borsai (Máramaros megye) hegyi mentőket, hogy ő fent van a Radnai-havasokban és eltört a lába. Na, ez komoly dolog, ugrottak is a mentők, fel a hegyre. Megtalálták az illetőt… aki állt a lábán. Mindkettőn. Igaz, dülöngélt picit, ugyanis erősen részeg volt. Mi több, nem is akart lemenni a hegyről, hiába magyarázták neki a mentők, hogy le kéne menni, mert előbb-utóbb beköszönt az este, s talán a medve is.

Elismételjük akkor: aki hegyi túrákra indul, készüljön fel (gyúrjon keveset, vagy többet), vigyen magával megfelelő felszerelést (főleg hegymászó bakancsot, például szandál és körömcipő helyett), továbbá az Isten szerelmére, ne igyon alkoholt, amikor túrázni megy. Ugyanis az alkohol nem ad szárnyakat. Ellenkezőleg.