Az északi hangzás erdélyi úttörői – reflektorfényben a Musspell zenekar

A 2019-ben alakult Musspell zenekar a legújabb erdélyi könnyűzene egyik legnagyobb sikertörténete, egyben az egyik legígéretesebb és legérdekesebb új formáció. A csapat néhány éves fennállása óta már olyan fontos fesztiválokon lépett fel, mint az Electric Castle vagy a VOLT Fesztivál, tavaly pedig egy magyarországi pályázat révén profi körülmények között, egy elismert producer segítségével vehették fel első, Unity All and All című tízszámos nagylemezüket. A duóként indult, azóta háromtagúvá bővült lányformáció alapítóival, Dósa Noémi Diánával és Bölöni Anna-Tímeával beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról, a kezdeti stíluskereséstől a legújabb tervekig.   Mindketten marosvásárhelyiek, látásból ismerték is egymást, de igazából a VIBE Fesztiválon találkoztak először talán öt éve, amikor Anna a Koszikáék backing énekese volt, Noémi pedig a Moonfellas zenekaré. A backstage-ben váltottak pár szót, aztán eltelt egy év, talán több is, amikor Noéminek az az ötlete támadt, hogy jó lenne egy női formációt alapítani. Ekkor kereste meg újra Annát, találkoztak, beszélgettek egy kávé mellett, és onnantól elkezdődött a közös történetük.

Dósa Noémi Diána és Bölöni Anna-Tímea

Anna szerint a kezdettől „megvolt a kémia”, hiszen már az első beszélgetéseken kiderült, hogy hasonló az érdeklődésük, hasonlóan gondolkodnak a zenéről, hasonló stílusokat kedvelnek. Az elején sokat beszélgettek, csak egy idő után bátorkodtak megmutatni egymásnak a saját dalaikat, dalötleteiket, ekkor kezdték el „összegyúrni” ezeket, és kíséretezni azzal, hogy ki mit tud hozzátenni a másik ötleteihez.

Szerették volna „északibb irányba” elvinni a projektet, de igazából valahogy mégis természetesen, erőlködés nélkül alakult ki a hangzásuk. Noémi azért megjegyzi, hogy az eredeti tervük is megvalósult részben, hiszen több koncert után kaptak olyan visszajelzéseket, hogy a zenéjükben van némi „északi hangzás”. Gyorsan rákérdezek, hogy szerintük miben áll az északi zene sikere, hiszen több olyan előadó is van a skandináv térségből, akik úgy is nemzetközi ismertségre tudtak szert tenni, hogy közben nem feltétlenül angol szövegekkel dolgoztak, hanem az anyanyelvükön írták a dalokat.

Szóba kerül a természetközeliség, hiszen a szövegeikben gyakran hangsúlyozzák a természet fontosságát. Noémi szerint nem véletlenül kezdték el boncolgatni ezt a témát.

Az is fontos szempont mindkettejüknek, hogy „lelassul az idő” a természetben, de tanulni is sokat lehet abból, ahogyan a természet önjáró módon működik: ugyanúgy megvan a teremtő és pusztító ereje is. Kiderül, hogy a zenéjükben is kísérleteztek már természetből származó hangokkal, zörejekkel (vannak olyan adatbázisok, ahonnan ilyeneket le lehet tölteni). A gitár-billentyű hangszereléshez az elején úgynevezett backing-trackkel társították a ritmusokat és egyéb harmóniákat, de azóta már a ritmus is élőben szólal meg, hiszen nemrég csatlakozott hozzájuk a kolozsvári Patricia Stroia a dobok mögött. Korábban ő is alapított néhány ismerősével egy női formációt, de az valamiért abbamaradt. A Wonderest Fesztiválon találkoztak és beszélgettek vele először, majd felkérték, hogy csatlakozzon a duóhoz.

Bölöni Anna-Tímea, Patricia Stroia és Dósa Noémi Diána egy kolozsvári koncerten

Az elején furcsa volt az együttműködés, hiszen Patriciával románul kell kommunikálniuk, ez pedig nem mindig könnyű, hiszen nem mindig tudják pontosan kifejezni mindazt, amit az anyanyelvükön könnyedén kifejeznének, ez pedig egy alkotói folyamatokban félreértésekhez is vezethet. A lányok azonban úgy gondolják, hogy még nem dolgoztak annyit együtt, hogy felfedezzék, hogyan tudnak kevés szóval is pontos instrukciókat adni egymásnak, ötletelni közösen, de mindenképpen bizakodóak. A nagylemezük bemutatóján különben már a csellószólam is élőben szólalt meg – igaz, az csak alkalmi együttműködés volt.

Nagylemez, igen, már az is van, alább meg is hallgathatja: Ez egy 2019-ben alakult csapattól elég szép teljesítmény, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy időközben már olyan nagy és fontos fesztiválokra is meghívást kaptak, mint az Electric Castle vagy a VOLT, de játszottak már a budapesti A38 hajón is, és ez csak néhány példa. Meg is kérdem tőlük, mennyire volt tudatos ez a gyors építkezés, és mennyire múlt a szerencsén.

Az első zárt körű, a barátoknak, családtagoknak szervezett koncertet 2020-ban szervezték meg, majd elkezdtek koncertmeghívásokat kapni, de az elején olyan volt számukra az egész, mintha „egy álom nagyon sokáig hömpölygött volna”. Ahogy több tapasztalatot szereztek, már volt bátorságuk pályázni is, ami nagy lendületet adott aztán a projektnek. Itt jön képbe a szerencse: 2022-ben a Musspell volt a Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez programjának egyik nyertese, ennek köszönhetően pedig profi stúdióban vehették fel a dalaikat, olyan felszereléssel és közreműködőkkel, amit saját költségvetésből aligha engedhettek volna meg maguknak. Ez rengeteg kaput megnyitott, enélkül valószínűleg nem is jött volna össze a nagylemez – mondja Noémi. A producerük az általuk nagyra tartott iamyank volt, akivel az első pillanattól kezdve megtalálták a közös hangot, ha valahol elakadtak, bizonytalankodtak a munkafolyamat során, akkor mindig nagyon jó ötleteket adott, eszközöket mutatott nekik, amik továbblendítették őket.

Az egyetlen gátoló tényező a távolság volt, a lemezfelvétel ugyanis egy budapesti stúdióban zajlott, de ezt is megoldották. Körülbelül kéthavonta jártak ki Budapestre, olykor egy hétre is, olyan is volt, hogy egy ottani koncerttel is össze tudták kötni az ottlétüket. A lemezfelvételhez is sikerült csellistát találniuk, aki az említett dalokhoz feljátszotta a csellószólamot, a vokálszólamok felvétele pedig egy életre szóló élménnyel is megajándékozta őket. A felvételsorozat utolsó napja ugyanis egy templomban zajlott, ott vették fel az utolsó énekszólamokat, ami megkoronázta az egész munkafolyamatot.

Felvetem azt az érdekességet is, hogy a lányok minden dalban végig ketten vokáloznak, két szólamban, mire szinte egyszer vágják rá, hogy: eddig. Noémi szerint ezentúl lesz a dologban „egy ilyen csűrés-csavarás”. Azt már Anna mondja, hogy olyan dal talán a továbbiakban sem lesz, amiben az egyikük végig csendben marad, de mindenképp lesznek részek az újabb számaikban, ahol a kevesebb több elve alapján bizonyos részekben csak az egyik hang szólal meg.

Ebből máris gyanítom, hogy a lemezfelvétel óta máris készülnek az új dalok, és nem kell csalódnom.

Az első, vizuálisan igen érdekes videóklipet Ungvári Oszkár segítségével forgatták le baráti alapon, de Noémi szerint egyébként is nagyon sok mindent nem tudtak volna megvalósítani a barátaik segítsége nélkül. A következő klip is hasonló módon készül, és reményeik szerint már a következő hónapban meglesz. A további terveik között szerepel az is, hogy készítsenek egy élő felvételt valahol a természetben vagy akár a kolozsvári botanikus kertben, már csak azért is, mert elég kevés videós anyaguk van fenn eddig a világhálón, de szeretnének visualt is a koncertekhez – ám csak akkor, ha ez is hozzá tud adni a produkcióhoz. Más zenészekkel is szeretnének kollaborálni, elsősorban fiatal pályakezdőkkel, hogy így segíteni tudják egymást az indulásban, kölcsönösen tanulhassanak egymástól. (Félig) viccesen rákérdek, hogy mikor jön a következő nagylemez. Ha csak a lelkesedésen múlna, Noémi már idén belevágna, de persze ez sok mindenen múlik. Kell még írni azért pár új dalt, és meg kell teremteni az anyagi forrásokat, és hát az alkotói folyamatok természetes idejét is meg kell adni, hiszen az önazonosság az egyik jelszavuk. Az viszont egészen biztos, hogy sokat fogunk még hallani a Musspell zenekarról.