// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

Aki Kolozsváron meglelte hazáját: Bereményi mesél

// HIRDETÉS

Kedves olvasók, ez nem egy szabványos tudósítás Bereményi Géza könyvheti estjéről.

Miután Bereményi Géza a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendégeként fellépett a színpadra, és beszélni kezdett, rövidesen be kellett látnom, hogy itt a jegyzetfüzet nem segít. Bereményi ugyanis – amint azt beszélgetőpartnere, Nyáry Krisztán megfogalmazta – azok közé az írók közé tartozik, akik folyamatosan a saját életüket írják. A saját élet pedig történetekből, emlékképekből áll, és aki ismeri valamennyire Bereményi művészetét, a korai novellák világától (amelyekből idén, a szerző 75. születésnapjára jelent meg egy válogatás, Azóta is élek címmel), a Cseh Tamás-dalok szövegein (amelyeket, némi cizellálással néhány éve megjelentetett kötetben, a megejtően egyszerű és ugyanakkor jelzésértékű Versek címmel) és az Eldorádó című nagyjátékfilmen át a legutóbbi, vaskos „életregényig”, a Magyar Copperfieldig (amelyben beszélgetőtársa szerint „visszavette az életét”), az tudja, hogy ő bármilyen műfajban és műnemben ugyanazokhoz a témákhoz és motívumokhoz tér vissza makacsul, ugyanazok az életesemények inspirálják alkotásra. Ezen az élményanyagon keresztül elevenedik meg a kor, a világ, a történelem – ritkán látni olyan alkotót, aki pusztán azáltal, hogy személyes élményeket mesél, egyszersmind nagyon összetett történelmi tablót vázol fel: a történetein keresztül elevenedik meg a teljes magyar közelmúlt.

Bereményi Géza tehát mesélt, mesélt, mesélt,

én pedig egy idő után letettem az írószert és becsuktam a jegyzetfüzetemet: átengedtem magam Bereményi személyes és történelmi univerzumának.

Mesélt arról, hogy „a kezdet kezdetén magamban léteztem” (na jó, ez a Magyar Copperfield nyitómondata), az első emlékképe a nagymamájához kötődik, aki föléje hajolt, és az aláhulló haja csiklandozta a hasát, pelenkázta őt, és közben Lulikámnak szólította (a lurkóból), aztán később fakanállal ütögette a seggét, hogy bilire szoktassa. A nagyapjáról, aki mindig este jött haza. Aztán fokozottan tágult a kép, belefért az egy szoba-konyhás lakás, az udvar, ahol éltek, a lakók, a Teleki téri piac, ahol nagyapja, a kereskedő töltötte napjait. Mesélt a Kerepesi úti temetőről, ahol egy hadirokkanttal sétált, akinek nagyon határozott nézetei voltak a magyar történelemről, és pontosan tudta, kinek hol a helye a nemzeti panteonban, mert „mindig kell egy hős és egy áruló”.

Mesélt az óvodába (!) erőszakkal betüremkedő marxista világnézeti nevelésről,

arról, hogy az iskolából kirúgták a legjobb tanárait, hogy alkalmatlan újakat hozzanak a helyükbe, és hogy mekkora szabadságérzés volt, amikor elment a pápai kollégiumba tanulni. Arról, hogyan fedezte fel magának gyerekkorában legfőbb irodalmi sorstársát, Copperfield Dávidot, hiszen őt is egy rosszemlékű mostohaapa nevelte, és ő is megszökött otthonról. Mesélt „első haláláról”, amikor háromévesen diftériás lett, és nagyapja egy aranyrúddal vásárolta vissza az életét; és hogy túlélésének sztoriját később egy epidemiológiai szaklap is közölte.

És ugyanúgy, ahogy annak idején lassan kitágult számára a világ, az emlékezés révén, az írás folyamata közben mindezt az egykor felfedezett világot kívülről kezdte látni, mintha mással történt volna mindez, mással, aki mégis ugyanő.

Mesélt arról, hogy amikor megjelent az első kötete, A svéd király,

24 évesen csodabogárnak számított fiatal íróként, mert akkoriban a legfiatalabb magyar író a negyvenes Csurka István volt;

az akkori fiatal írók közül sokan ugyanis nem akarták publikálni műveiket, mert ahhoz kompromisszumot kellett volna kötni a cenzúrával, és erre ő sem volt hajlandó. Kardos Gáborról, a Magvető kiadó egykori igazgatójáról, aki mellesleg államvédelmis tiszt volt, és halálra rémisztette azzal, hogy bekérette őt az irodájába, hiszen tudta, hogy a fia két héttel azelőtt lett öngyilkos a nagy hatalmú apa szolgálati fegyverével. Akkortájt, mint fogalmaz, „impotens lett irodalmilag”, ezért filmmel kezdett foglalkozni, és Nemeskürty Istvánnak, a MAFILM vezetőjének hála elkészíthette első filmjét, A tanítványokat; Nemeskürty, mielőtt eltávolították volna állásából, úgy gondolta, hogy „még ezt az utolsó csínyt megengedi magának”.

Mesélt arról, hogyan ismerkedett meg a hetvenes évek elején Cseh Tamással, aki eleinte bizalmatlan volt vele szemben, mert az állhatatos barátkozási szándékából arra következtetett, hogy bizonyára rá állított belügyi besúgóval van dolga. Hogy aztán mégis sikerült meggyőznie: írjanak együtt dalokat. De csak azzal a feltétellel, hogy ezeket a dalokat nem adják ki, nem adják elő, kizárólag baráti körben énekelhetik. És hogy ezt a helyzetet „robbantotta fel” Gyurkó László, a Huszonötödik Színház igazgatója, aki fellépési lehetőséget ajánlott Cseh Tamásnak – aki egy franciaországi útjukon azzal „fenyegette meg” Bereményit, hogy csak akkor nem disszidál, ha otthon közönség elé állhatnak a dalokkal. És azt is elmesélte, hogy

Cseh Tamás visszautasította, ha azért dicsérték, hogy milyen szépen ír egykori szerelmeiről

a Fehér babák takarodójában, mondván: „Nem, azok a Géza női!” A többi már történelem.

Mesélt arról, hogy mind édesapja, mind nevelőapja révén erdélyi gyökerei vannak, a közönség soraiban például ott ül unokaöccse, édesapja bátyjának, Vetró Artúrnak a fia, Vetró András szobrász. És ezért, ha ő itt körülnéz, a kolozsvári könyvéten, a Bánffy-palota udvarán, egy idézet jut eszébe:

„Ime, hát megleltem hazámat.”

„– Ki ez? – kérdeztem Szentjóbytól.

– Ez a Cseh Tamás.

– Az ki?

– Indián. Indiánt játszik a Bakonyban minden nyáron.

– Egyébként?

– Rajztanár, és gitáron játszik a saját angol szövegeire.

– Továbbá?

– Továbbá őrült.

Az utolsó szó elismerés, sőt dicséret volt akkoriban. Hátrahúzódtam a kölyökcsapatba, menjenek kettesben ők az élen. A Dohány utcába tartottunk egy egész éjjel nyitva tartó kiskocsmába. Ott asztalokhoz telepedtünk, én meg átszóltam Cseh Tamásnak, szívesen írnék neki dalszöveget. Amúgy is kifejező, folyton változó arcából erre összeszűkült pillantással nézett rám, vagyis őrá állított belügyis besúgónak nézett. „Hogy igazoljam magam”, előhúztam a belső zsebemből egy karcsú kis könyvet.

– Látod, ez itt az én novelláskötetem. Itt van hátul a fényképem, ez vagyok én, mert én írtam, Bereményi Géza vagyok, ez a nevem. Olvasd el.”

(Így kezdtem, az Azóta is élek c. kötetből)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS