// 2026. november 21., szombat // Olivér

Aki Kolozsváron meglelte hazáját: Bereményi mesél

// HIRDETÉS

Kedves olvasók, ez nem egy szabványos tudósítás Bereményi Géza könyvheti estjéről.

Miután Bereményi Géza a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendégeként fellépett a színpadra, és beszélni kezdett, rövidesen be kellett látnom, hogy itt a jegyzetfüzet nem segít. Bereményi ugyanis – amint azt beszélgetőpartnere, Nyáry Krisztán megfogalmazta – azok közé az írók közé tartozik, akik folyamatosan a saját életüket írják. A saját élet pedig történetekből, emlékképekből áll, és aki ismeri valamennyire Bereményi művészetét, a korai novellák világától (amelyekből idén, a szerző 75. születésnapjára jelent meg egy válogatás, Azóta is élek címmel), a Cseh Tamás-dalok szövegein (amelyeket, némi cizellálással néhány éve megjelentetett kötetben, a megejtően egyszerű és ugyanakkor jelzésértékű Versek címmel) és az Eldorádó című nagyjátékfilmen át a legutóbbi, vaskos „életregényig”, a Magyar Copperfieldig (amelyben beszélgetőtársa szerint „visszavette az életét”), az tudja, hogy ő bármilyen műfajban és műnemben ugyanazokhoz a témákhoz és motívumokhoz tér vissza makacsul, ugyanazok az életesemények inspirálják alkotásra. Ezen az élményanyagon keresztül elevenedik meg a kor, a világ, a történelem – ritkán látni olyan alkotót, aki pusztán azáltal, hogy személyes élményeket mesél, egyszersmind nagyon összetett történelmi tablót vázol fel: a történetein keresztül elevenedik meg a teljes magyar közelmúlt.

Bereményi Géza tehát mesélt, mesélt, mesélt,

én pedig egy idő után letettem az írószert és becsuktam a jegyzetfüzetemet: átengedtem magam Bereményi személyes és történelmi univerzumának.

Mesélt arról, hogy „a kezdet kezdetén magamban léteztem” (na jó, ez a Magyar Copperfield nyitómondata), az első emlékképe a nagymamájához kötődik, aki föléje hajolt, és az aláhulló haja csiklandozta a hasát, pelenkázta őt, és közben Lulikámnak szólította (a lurkóból), aztán később fakanállal ütögette a seggét, hogy bilire szoktassa. A nagyapjáról, aki mindig este jött haza. Aztán fokozottan tágult a kép, belefért az egy szoba-konyhás lakás, az udvar, ahol éltek, a lakók, a Teleki téri piac, ahol nagyapja, a kereskedő töltötte napjait. Mesélt a Kerepesi úti temetőről, ahol egy hadirokkanttal sétált, akinek nagyon határozott nézetei voltak a magyar történelemről, és pontosan tudta, kinek hol a helye a nemzeti panteonban, mert „mindig kell egy hős és egy áruló”.

Mesélt az óvodába (!) erőszakkal betüremkedő marxista világnézeti nevelésről,

arról, hogy az iskolából kirúgták a legjobb tanárait, hogy alkalmatlan újakat hozzanak a helyükbe, és hogy mekkora szabadságérzés volt, amikor elment a pápai kollégiumba tanulni. Arról, hogyan fedezte fel magának gyerekkorában legfőbb irodalmi sorstársát, Copperfield Dávidot, hiszen őt is egy rosszemlékű mostohaapa nevelte, és ő is megszökött otthonról. Mesélt „első haláláról”, amikor háromévesen diftériás lett, és nagyapja egy aranyrúddal vásárolta vissza az életét; és hogy túlélésének sztoriját később egy epidemiológiai szaklap is közölte.

És ugyanúgy, ahogy annak idején lassan kitágult számára a világ, az emlékezés révén, az írás folyamata közben mindezt az egykor felfedezett világot kívülről kezdte látni, mintha mással történt volna mindez, mással, aki mégis ugyanő.

Mesélt arról, hogy amikor megjelent az első kötete, A svéd király,

24 évesen csodabogárnak számított fiatal íróként, mert akkoriban a legfiatalabb magyar író a negyvenes Csurka István volt;

az akkori fiatal írók közül sokan ugyanis nem akarták publikálni műveiket, mert ahhoz kompromisszumot kellett volna kötni a cenzúrával, és erre ő sem volt hajlandó. Kardos Gáborról, a Magvető kiadó egykori igazgatójáról, aki mellesleg államvédelmis tiszt volt, és halálra rémisztette azzal, hogy bekérette őt az irodájába, hiszen tudta, hogy a fia két héttel azelőtt lett öngyilkos a nagy hatalmú apa szolgálati fegyverével. Akkortájt, mint fogalmaz, „impotens lett irodalmilag”, ezért filmmel kezdett foglalkozni, és Nemeskürty Istvánnak, a MAFILM vezetőjének hála elkészíthette első filmjét, A tanítványokat; Nemeskürty, mielőtt eltávolították volna állásából, úgy gondolta, hogy „még ezt az utolsó csínyt megengedi magának”.

Mesélt arról, hogyan ismerkedett meg a hetvenes évek elején Cseh Tamással, aki eleinte bizalmatlan volt vele szemben, mert az állhatatos barátkozási szándékából arra következtetett, hogy bizonyára rá állított belügyi besúgóval van dolga. Hogy aztán mégis sikerült meggyőznie: írjanak együtt dalokat. De csak azzal a feltétellel, hogy ezeket a dalokat nem adják ki, nem adják elő, kizárólag baráti körben énekelhetik. És hogy ezt a helyzetet „robbantotta fel” Gyurkó László, a Huszonötödik Színház igazgatója, aki fellépési lehetőséget ajánlott Cseh Tamásnak – aki egy franciaországi útjukon azzal „fenyegette meg” Bereményit, hogy csak akkor nem disszidál, ha otthon közönség elé állhatnak a dalokkal. És azt is elmesélte, hogy

Cseh Tamás visszautasította, ha azért dicsérték, hogy milyen szépen ír egykori szerelmeiről

a Fehér babák takarodójában, mondván: „Nem, azok a Géza női!” A többi már történelem.

Mesélt arról, hogy mind édesapja, mind nevelőapja révén erdélyi gyökerei vannak, a közönség soraiban például ott ül unokaöccse, édesapja bátyjának, Vetró Artúrnak a fia, Vetró András szobrász. És ezért, ha ő itt körülnéz, a kolozsvári könyvéten, a Bánffy-palota udvarán, egy idézet jut eszébe:

„Ime, hát megleltem hazámat.”

„– Ki ez? – kérdeztem Szentjóbytól.

– Ez a Cseh Tamás.

– Az ki?

– Indián. Indiánt játszik a Bakonyban minden nyáron.

– Egyébként?

– Rajztanár, és gitáron játszik a saját angol szövegeire.

– Továbbá?

– Továbbá őrült.

Az utolsó szó elismerés, sőt dicséret volt akkoriban. Hátrahúzódtam a kölyökcsapatba, menjenek kettesben ők az élen. A Dohány utcába tartottunk egy egész éjjel nyitva tartó kiskocsmába. Ott asztalokhoz telepedtünk, én meg átszóltam Cseh Tamásnak, szívesen írnék neki dalszöveget. Amúgy is kifejező, folyton változó arcából erre összeszűkült pillantással nézett rám, vagyis őrá állított belügyis besúgónak nézett. „Hogy igazoljam magam”, előhúztam a belső zsebemből egy karcsú kis könyvet.

– Látod, ez itt az én novelláskötetem. Itt van hátul a fényképem, ez vagyok én, mert én írtam, Bereményi Géza vagyok, ez a nevem. Olvasd el.”

(Így kezdtem, az Azóta is élek c. kötetből)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak
Krónika

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak

Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Bíróság elé kell állnia Raed Arafatnak – hírmix
2026. november 20., péntek

Bíróság elé kell állnia Raed Arafatnak – hírmix

A romániaiak elsöprő többsége több térfigyelő kamerát szeretne a közterületeken. Vádat emeltek egy férfi ellen, aki zsidók, romák és politikusok elleni erőszakra buzdított, valamint náci és legionárius jelképek népszerűsített.

Bíróság elé kell állnia Raed Arafatnak – hírmix
2026. november 20., péntek

Bíróság elé kell állnia Raed Arafatnak – hírmix

A romániaiak elsöprő többsége több térfigyelő kamerát szeretne a közterületeken. Vádat emeltek egy férfi ellen, aki zsidók, romák és politikusok elleni erőszakra buzdított, valamint náci és legionárius jelképek népszerűsített.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS