A nyelvi jogok Európából, Bukarestből és Kolozsvárról nézve

A Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kolozsvári pódiumbeszélgetése a hétvégi parlamenti választások és a folyamatban lévő táblaper aktualitása okán járta körül a nyelvi jogok kérdését. Vincze Lóránt, a FUEN elnöke európai pozitív és negatív példákkal illusztrálta a nyelvi jogok helyzetét. A 67 éve létező szervezet mintegy 80 közösség (őshonos kisebbségek, etnikai és nyelvcsoportok) érdekét képviseli, és próbál egy közös európai nevezőt teremteni a kisebbségi kérdésekben. Mindenütt az érezhető, hogy erős nyelvi asszimilációnak vannak kitéve a kisebbségek, nem tudatosult kellőképpen, hogy

minden eltűnő kisebbségi nyelvvel és közösséggel egy újabb európai értéket vesztünk el.

Az arányosság  nem számmisztika kérdése: egy város kisebbsége akkor is létezik, ha történetesen Kolozsvárhoz hasonlóan 20 százalék alatt van az arányuk. Nem szerencsés számhoz kötni a jogokat. Vincze Lóránt elmondta: sokszor ütközik a kisebbségek államhoz való lojalitásának kérdésével szerte Európában.  Csak azok az országok várhatják el a területükön élő nemzeti kisebbségektől a lojalitást, amelyek olyan környezetet teremtenek, amelyben a kisebbség jól érzi magát. A romániai magyarság otthonossági érzetét szolgálná, ha hivatalos regionális nyelvvé válna Romániában a magyar nyelv – tette hozzá. Az is gyakori érv, hogy a többnyelvűség sokba kerül. Ezzel kapcsolatosan érdekes lehet Baszkföld példája, ahol kimutatták:

a baszk nyelv újraélesztési programja munkahelyek tízezreit teremtette meg, és több bevételt hozott, mint amennyibe került.

Összességében Vincze Lóránt szerint az erdélyi magyarokéhoz képest vannak sokkal rosszabb helyzetben lévő kisebbségek Európában, mint például a bolgár törökök, akik még a török megnevezést sem használhatják egy egyébként török civil szervezet vagy egy politikai párt nevében. A FUEN-elnök szerint a normalitás, az esélyegyenlőség, az értékmentés és a nagyvonalú gesztusok a kulcsszavak a nyelvi jogok kérdésében. Csak akkor várható el a kisebbség lojalitása az államhoz, ha biztonságban érzi magát. Addig is, amíg Erdélyben ez a küzdelem folytatódik, erősíteni és támogatni kell a civil szervezeteket és a szakértők munkáját. Az is fontos, hogy legyen önigazgatás a nyelvhasználat, a kultúra, a média, az oktatás területén – vonta le következtetést.

Balról: Talpas Botond, Bethlendi András, Hegedüs Csilla, Vincze Lóránt és Csoma Botond

Bethlendi András jogász, a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblákért küzdő Musai-Muszáj akciócsoport képviselője a táblaper történetét vázolta fel. Jelenleg a második per zajlik a kolozsvári többnyelvű táblák kihelyezéséért. Az első fokon megnyert első pert egy holland alapítvány kezdeményezte, másodfokon viszont nem született érdemi döntés a kérdésben, mivel csak azt állapították meg, hogy az alapítványnak nincs felperesi minősége. Ebből okulva, a második pert egy kolozsvári szervezet, a Minority Rights Egyesület kezdeményezte, amely köré csoportosult a Musai-Muszáj akciócsoport azzal a céllal, hogy megadja a társadalmi támaszt, amire lehet majd hivatkozni a bíróság előtt.

A csoportnak egy jogtudatosító szerepe is van,

ugyanis Kolozsváron sokan azt gondolják, hogy csupán jóindulatból kellene kihelyezni a többnyelvű táblákat, holott ez nem így van. A törvény életbe lépésekor Kolozsvár magyarságának aránya meghaladta a jogszabályban foglalt 20 százalékot, ugyanakkor egy kormányrendelet is létezik a többnyelvű tábláról. A per legújabb fejleménye, hogy  sikerült bizonyítani: valótlan állításon alapul a polgármesteri hivatal érvelése, mely szerint a többnyelvű feliratozást előíró közigazgatási törvény életbe lépésekor a kolozsvári magyarság aránya már nem érte el a 20 százalékos küszöbértéket.

Bethlendi András úgy vélekedett: kisebbségi és nyelvi jogok tekintetében a táblaper egy apró ügy, vannak ennél fajsúlyosabb kérdések is. Azonban a civil megmozdulásokkal sikerült felkelteni a román sajtó, ezáltal a közvélemény érdeklődését. Objektív, sőt esetenként pozitív kontextusban szerepeltek a címlapokon. Kellett ehhez, hogy a Musai-Muszáj mozgalom következetesen kommunikáljon mind a magyar, mind a román sajtóval, ugyanakkor az, hogy a Minority Rights Egyesület módszeresen vigye előre a bíróságon az ügyet.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ képviselőjelöltje hozzászólásában

bukaresti perspektívából láttatta a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésének kérdését.

Amikor miniszteri tanácsosként, majd államtitkárként, illetve kulturális miniszterként egy olyan rendeletet készítettek elő, mely előírta, hogy 2015 végéig a magyar vonatkozású műemlékeket magyar nyelvű felirattal is el kell látni, rengeteg nehézségbe ütköztek. Hol a minisztérium jogi osztálya, hol a városok és municípumok szövetsége, hol a kormánytagok tettek keresztbe a hosszú tárgyalási folyamat során.

A négy kritérium közül, mely a feliratok elhelyezésének feltételeit rögzítette, leginkább az zavarta a rendelet ellenzőit, hogy 5 százalékos jelenléthez kötötték az illető kisebbség nyelvén való feliratokat a műemlékeken. Ennél azonban sokkal fontosabb volt, hogy a miniszteri rendelet elismerte: bizonyos épületek a magyar kulturális örökség részét képezik. Erre nem volt még példa Romániában – emlékeztetett Hegedüs Csilla. A rendelet végül megjelent a hivatalos közlönyben, az RMDSZ közbenjárására Kolozsváron és Tordán is alkalmazták, más városokban viszont ez elmaradt, mert

senki nem kérte számon az önkormányzaton a jogszabály végrehajtását.

Csoma Botond helyi tanácsos, parlamenti képviselőjelölt végezetül arról szólt, hogy a kolozsvári önkormányzatban milyen nehézségekkel szembesülnek, ahányszor többnyelvűségről esik szó. Az RMDSZ tíz éve próbálja elérni, hogy Kolozsvárnak három nyelvű helységnévtáblája legyen. Sokáig csak a politikai berkekben folyt a harc, örvendetes, hogy az utóbbi időben a civil szféra is segíti az érdekérvényesítők munkáját ezen a téren – mondta.

Véleménye szerint a helységnévtáblák ügye több, mint nyelvi kérdés, akár a tanácsülések vitáin, akár a román partnerekkel való háttéregyeztetések során is érzékelhető, hogy egy szimbolikus térfoglalást jelent a magyar felirat. A régi beidegződések még mindig nagyon elevenek a román partnerekben, akik főleg attól tartanak, hogy szavazatokat veszítenének, ha a magyar ügy mellé állnának. Csoma Botond szerint a parlamentben a legfontosabb feladata az lesz, hogy a jelenlegi 20 százalékos küszöböt 10 százalékra csökkentse, de ehhez mindenek előtt román partnerekre lesz szükség.