A DNA vezére azon siránkozik, hogy a finánc nem jelent fel elég adócsalót…

Régebb a Főtér szerkesztőségnek volt egy olyan „rovata”, hogy: Kit visz el ma a DNA? A 2002-ben megalapított intézmény csillaga meredeken ívelt felfele, 2013 környékén már több száz, hazai politikusokhoz kapcsolódó nagykorrupciós esetet vizsgáltak. Azóta eltelt bő tíz év és most ott tartunk, hogy a DNA, vagyis a korrupcióellenes ügyészség vezére, Marius Voineag úr azért panaszkodik, hogy az adóhatóság, vagyis az ANAF alkalmazottjai nem küldenek elég feljelentést a 10 millió lejnél nagyobb összegű adócsalások gyanújára vonatkozóan.

A 2024-es évben összesen négy ilyen eset volt, mondta a vezető ügyész szomorúan. A négy feljelentés alapján hét ügyet tudtak kimunkálni, az okozott károk 18 és 96 millió lej között mozognak.

Ha minden olyan intézményt számba vesznek, amelyek feljelentéssel élhetnek a DNA felé, akkor a tavalyi összeredmény ilyen értelemben 36–37 feljelentés volt. A DNA által kimunkált ügyek teljes száma persze sokkal nagyobb, olyan 1800–2000-re tehető.

A DNA vezére külön kiemelte a korrupt fináncok esetét – olyan alkalmazottaktól van szó például, akik akkor sem veszik észre a nagykorrupciót, ha az kiveri a szemüket. A DNA a tavalyi év folyamán körülbelül 70 finánc és 50 vámos ellen indított eljárást, ami elég szép szám, sajnos.

Persze, ugyanezen az alapon örülhetnénk is, hogy 2024-ben ilyen kevés feljelentés érkezett a DNA-hoz, ami a nagykorrupciót illeti. Hiszen azt mondhatnánk, jé, Bezzegrománia milyen szépen, becsületesen teljesít. Nem lop itt szinte senki! Azonban sajnos tartunk tőle, hogy a korrupció nem szűnt meg, csak átalakult.

A Taxi nevezetű román zenekar időnként előrukkol egy-egy olyan dallal, amely a témája kapcsán kirúgja az üvegplafont és hatalmas botrányt kavar. Ilyen volt az alázatról szóló nótájuk, amelyet a Nemzet Megváltása katedrális építése kapcsán írtak. A dal lényegében arról szól, hogy Isten a fát kedveli, no meg a kis tereket (utalás a méltán nagy hírű ortodox fatemplomokra).

Az egyszerű és bájos dalt a zenekar azzal fűszerezte, hogy a kortárs román értelmiség elitjének jó pár tucat képviselőjét is behívta, énekeljen velük, vagy helyettük. A nóta hatalmas botrányt keltett, rengetegen nekiestek a zenekar tagjainak, hogy mi a bajuk a katedrálissal. Olyannyira, hogy a zenekar vezetőjének, Dan Teodorescunak magyarázkodnia kellett az ügyben. Sőt, kijelentette, ő hívő ember, akinek semmi baja nincs a gigakatedrális építésével.

Na, eltelt azóta vagy kilenc év és tessék, a Taxi újra előállt egy ilyen értelmiségi elitnótával. A dal címe Orrszarvú és semmi kétség, a romániai születésű francia író, Eugène Ionesco egyik híres drámájának (Orrszarvú) egyfajta megidézése. Ugyanis arról szól, hogy amikor a rossz a jó, amikor a fekete a fehér, amikor a világ fejjel lefelé fordul, na, akkor az orrszarvúk felébrednek. Meg amikor a szerelem bűn (értjük, persze), amikor a ráció ellenséggé válik, amikor a gyűlölet lesz a norma, amikor a semmi a mélység, na akkor az orrszarvúk nyüzsögnek. Na de nem baj, mert ott vannak a JÓ emberek, akik megtalálják egymást, összegyűlnek, nem hallgatnak, hanem beszélnek, mert akkor az orrszarvúk elhallgatnak.

A nóta ismét nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon szelíd. És ismét tele van hazai értelmiségi meg egyéb elittel. Kapásból, ott van Mircea Cărtărescu, az irodalmi Nobel lassan örök várományosa (lehet neki szurkolni, jövő héten kiderül, megkapja-e vagy sem), Victor Rebengiuc veterán színész, de David Popovici, a hazai úszózseni is. Meg több tucat egyéb elitinfluenszer.

A dal ismét erős indulatokat váltott ki a közösségi hálózatokon (talán ez is volt a cél). A kommentelők egy része azt mondja, nagyon helyes, ki kell állni az értékekért, tessék, ez egy ilyen dal, szükség van rá. Mások azt mondják, izé, a dal szövege annyira általános, hogy gyakorlatilag nem szól semmiről. Tessék megmondani, ki a jó, ki a rossz, ne csak dalolgatni valami elvont fogalmakról. Megint mások azt mondják, hogy pont a zenekar meg a tátogó elitértelmiség az orrszarvúcsorda, amely eldalolja a fősodratú világnézetet, majd nyugodtan lefekszik, mint aki alaposan kijóemberkedte magát.

Mit lehet erre mondani? Az ilyen alapvetően jóindulatú, de túlideologizált nóták valóban inkább lufiként működnek, bármi legyen is mögöttük a szándék. Szépek, csinosak, aztán pukkannak egyet és mennek a semmibe.

Beszámoltunk róla: csütörtökön az állami végrehajtók szépen kimentek a Klaus Werner Iohannis polgártárs által egy bírósági ítélet szerint jogtalanul bitorolt belvárosi ingatlanhoz és lecserélték a zárat. A közeljövőben pedig megpróbálják eladni a kérót, hogy valamiképpen visszaszerezzék a sok pénzt, amivel Iohannis polgártárs az államnak tartozik a házzal való házalás nyomán (jó sokáig bérbe adta egy banknak, képzelhetik).

Ilyen esetben persze, a nép is hallatja a szavát. És miért ne tenné? Hiszen a simliző Iohannis polgártárs nemrég még Románia államelnöke volt, tehát egyfajta nagy példakép. Aki számtalan európai díjat kapott azért, hogy ő milyen csodálatos vezető és európai értékrendű ember. Nos, a házbitorlás nem feltétlenül európai érték, és ezt Nagyszeben népe meg is jegyezte, mégpedig úgy, hogy mindenféle üzeneteket ragasztott az omiózus ingatlan nagy üvegablakaira. Például: „Tolvajok, adjátok vissza a pénzt!” Vagy: „Meg akarom venni. Hívj fel!”

Ezek a feliratok viccesek, viszont a mögöttük rejlő üzenet igen súlyos. Kiben bízhat egy olyan nép, amelynek államelnöke a gájner tyúktolvajok tempóival (is) rendelkezik? Miért csodálkozunk akkor, hogy az olyan kóklerek, mint Călin Georgescu, George Simion, Diana Șoșoacă utat találnak az emberekhez? További szép hétvégét kívánunk!