A békeidőkbeli Kolozsvár hétköznapjait hozza közelebb a grafomán rektor naplója

A boldog békeidőkbeli Kolozsvár egyetemi és polgári életének legapróbb részletei rajzolódnak ki a Ferenc József Tudományegyetem hajdani rektorának akkurátusan vezetett naplóiból. Márki Sándor nemcsak kora egyik vezető történésze, hanem a város kulturális és társadalmi életének egyik állandó figurája volt, így az erre is reflektáló naplói igazi kincsesbányának számítanak a korszak iránt érdeklődő történészek és levéltári kutatók számára.

Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója 2015-ben szerkesztette kötetbe az 1873-1892 között készült naplókat, és idén elkészült a második kötet is, mely 1893 és 1903 közötti időszak napi krónikáit tartalmazza. Azért érdekes ez az időszak, mert Márki Sándor első kolozsvári évtizedéről ad képet, és kitér minden fontos eseményre, kortársai szakmai tevékenységére, valamint a kolozsvári középosztály és a polgárság hétköznapi életére is. A Magyar Történeti Intézet szervezésében, kedden Kolozsváron is bemutatták a kötetet, a szerkesztő, Erdész Ádám részvételével.

Balról: Erdész Ádám, a kötet szerkesztője, Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes és Tóth Szilárd egyetemi oktató

Márki Sándor rendkívüli személyiség volt, aki már egészen fiatalon nagy hatású köteteket írt, derült ki a könyvbemutatón. A Kétegyházán született későbbi történetíró Nagyváradon, a premontreiek gimnáziumában tanult. Alig 14 évesen, az egyébként rövid életű Nagyváradi Lapokban, részletekben közölte Bihar vármegye történetét, de mivel attól tartott, hogy kora miatt senki sem veszi majd komolyan a lapnál, eleinte nem vállalta fel szerzőségét. Budapesti egyetemi évei alatt is kiemelkedett kortársai közül. Húsz évesen kezdett naplóírásba, amit 1925-ben bekövetkezett haláláig vezetett.

Tóth Szilárd, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa ismertetőjéből megtudhattuk: Márki Sándor eredetileg Budapesten szeretett volna professzori tisztséghez jutni, aminek az érdekében lobbitevékenységet is folytatott, de végül Kolozsvárra került, ahol szívélyes fogadtatásban részesült. Naplójában is megírja, az első napokban a kincses város összes kocsmáját és éttermét fáradhatatlanul végigjárták. Márki egocentrikusságára enged következtetni, de az utókor számára hasznos adatokkal szolgál, hogy naplóiban számszerűen közli életének és munkásságának minden részletét.

Megtudhatjuk például, hogy egyetlen év leforgása alatt 226 alkalommal publikált, 236 társadalmi eseményen vett részt, több mint 10 ezer órát tartott, és évente 9 ezer forintot keresett. Kiszámolta, hogy ha előadásait összevonná, az 564 nap folyamatos beszédet jelentene. Bár akkor még nem létezett karakterszámláló, minden egyes papírra vetett szót megszámolt.

Beszámol a családlátogatásokról, kirándulásokról, politikai és akadémiai beszélgetésekről, „piszkos aknamunkákról”. Az akkori ingatlanpiac helyzetét és az egyetemi tanárok státuszát jól szemlélteti, hogy a professzorok két évi fizetéséből már lakást lehetett vásárolni Kolozsváron. Márki Sándor sem szűkölködött, a Bocskai téren, a teológia mellett egy ötszobás lakásban élt, két cseléd és egy szakács gondoskodott a kényelméről. Tóth Szilárd szerint a naplóbejegyzések Márki aktuális lelkiállapotát is jelzik, hiszen bár porosz katonatiszti pontossággal jegyez fel mindent, az egyetem főépületének felavatásáról és a király látogatásáról mindössze négy sort ír. Egyébként igazi tanáregyéniség volt, aki minden tanítványára emlékezett, levélben tartotta a kapcsolatot tehetséges hallgatóival, még azokkal is, akik a frontra kerültek.

Erdész Ádám elmondta: Márki Sándor gazdag hagyatéka, köztük a kolozsvári előadásainak kéziratai és levelei részben a Szegedi Egyetemen találhatóak, naplói azonban nem az egyenes ági leszármazottaknál maradtak fenn, hanem Márki Mária utódainál, aki kilenc testvére közül a legfiatalabb volt. A már-már grafománnak számító Márki naplói egyrészt azért fontosak, mert figyelemmel követhetjük az intézményrendszerek kiépülésének folyamatát, ugyanakkor a felső középosztály életmódját,  kapcsolatrendszerét. Kiderül például, hogy a New York Kávéházban külön fenntartott asztaluk volt a professzoroknak, ahol rendszerint fontos társadalmi kérdésekről vitáztak. Feljegyzései révén személyes közelségből ismerhetjük meg a magyar történettudomány meghatározó alakjait, ugyanakkor kirajzolódik Kolozsvár és a kolozsvári egyetem története.

Márki Sándor 1897-ben tiszteletbeli tanácsnokká választotta Kolozsvár városi tanácsa, ebben a minőségében számos ünnepségen szólalt fel, a város közismert és nagyra becsült személyiségévé vált. Annyira megszerette Kolozsvárt, hogy 1910-ben hiába ajánlottak fel neki budapesti egyetemi állást, már nem fogadta el. Naplóiból az is felsejlik, hogyan állt a történettudomány fokozatosan az emlékezetpolitika szolgálatába, és milyen szerepet töltött be a nemzeti identitás formálásában.

Az egyetem főépülete 1910 körül egy korabeli képeslapon (Fotó forrása: Korzo Egyesület, Akadémiai Könyvtár)

Feljegyzéseiből kiderül, Márki Sándor előre látta a háború végkifejletét és Erdély elvesztését. 1918 október végétől kezdve 1921 augusztusáig, naplójában Metamorphosis Transylvaniae címmel közöl egy önálló írást, mely mintegy 3 millió karakterből áll. Ekkoriban már felfrissíti román nyelvtudását, és figyelemmel követi a román közéletet, naplóiban is elhelyez román nyelvű cikkeket. Erdész Ádám elmondta: ez a szöveg külön kötetet érdemel, de előtte még Márki Sándor naplóinak harmadik kötetét is megjelentetik.

Végezetül elhangzott: bár a történettudomány fejlődésével a történészek kutatásai elévülnek, ami Márki esetében is igaz, naplóival olyan, historiográfia szempontból fontos forrást alkotott, ami frissen tartja az emlékét.