Ha nem számolunk le a „politikai korrektség” egyes életellenes dogmáival, a „liberális büntetőjog-politikával”, a bűnözők jogainak az áldozatok jogai elé helyezésével, majd leszámol velük a fokozatosan többségbe kerülő muzulmán tömeg.

A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás nyomán világszerte arról (is) dúl a vita, hogy a civilizációk összecsapása közepette indokolt-e, megengedett-e korlátozni például a véleménynyilvánítás szabadságát.

A bevándorlókat vonzó Nyugatnak valahogy meg kell értetnie a terrorszervezetekkel, hogy senki, a legelszántabb fundamentalista sem nyer (megbecsülést vagy jobb életet) azzal, hogy lemészárol néhány gyanútlan járókelőt.

Igazuk volt és van azoknak, akik idejében figyelmeztettek az európai keresztény gyökerek megtagadásának önpusztító veszélyeire.

Nem a Koránban kell keresni az iszlám terrorizmus okait.

Több mint ötven ország vezetői vonultak a párizsi terrorizmus-ellenes menet élén.

A terrorizmus ellen tüntetnek.

Mert lehozta a Charlie Hebdóban közölt Mohamed-karikatúrákat.

Klaus Johannis is elfogadta francia kollégája, Francois Hollande meghívását, és részt vesz a holnapi szolidaritási felvonuláson Párizsban.

Már akkor megmondta, hány halott van az üzletben, amikor felhívta a tévét. Ezzel együtt a francia hatóságok elismerték, követtek el hibákat.

Késve, de felvállalta a mészárlást a jemeni al-Kaida. A Hezbollah elítélte, az arab világ megtorlásoktól tart.

Az Alex nevű karikaturista.

A Charlie Hebdo szerkesztőségében mészárlók nem is tudták, hogy túszt ejtettek két nappal később a nyomdánál. A brit miniszterelnök is elmegy Párizsba a vasárnapi megemlékező demonstrációra.

Mindkét helyszínen megölték a terroristákat: a Kouachi fivéreket a nyomdában és a csütörtökön megölt rendőrnő gyilkosát a kóserboltban. A túszok életben maradtak.

Hatalmas viták zajlanak az online nyilvánosságban a párizsi tragédia lehetséges tanulságairól. Tisztázzunk néhány fontos kérdést.

A rendőrség és a csendőrség pedig körülzárta az épületet. A terroristák állítólag mártírok akarnak lenni.

A nyugati kultúra most nagy kihívás előtt áll. Úgy kell megőriznie a szabadságot, befogadó és toleráns, a mások kultúráját tisztelő mivoltát, hogy közben az önvédelemhez, a saját fennmaradásához szükséges gyanakvással fogadja az idegeneket, és konkrét lépéseket tesz önmaga védelme érdekében.