Persze, lehet örömködni, hogy a szoci kormány kimenekült a Győzelem-palotából, de ne feledje senki: a történelem néha valóban ismétli magát.
Jelen szöveg a Newsweek oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A román társadalom 2017-től kezdve hihetetlen üzenetet kezdtek küldeni az összes büntetőügyes és alkalmatlan politikusnak, akik azt hitték, hogy – a szavazatból fakadó legitimitásra hivatkozva – bármit megtehetnek.
A Dragnea-kormányzat, mely összehasonlítható azzal a rosszal, ami a poszt-decemberi (1989 decemberéről van szó – a szerk.) Romániában történt Ion Iliescu első mandátuma alatt, amikor a bányászjárások megakasztották az ország fejlődését és sokakat elkergettek azok közül, akik megijedtek attól, amerre a volt kommunista nomenklaturista FSN-je (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) vezetett bennünket, a reméltnél hamarabb, határidő előtt egy évvel véget ért.
Az üzenet váratlanul érkezett, miután korábban az emberek masszívan távol tartották magukat a szavazástól, minek következtében
mégpedig demokratikusan, a mi szavazatunkkal vagy nem szavazásunkkal, amilyeneket valóban nem láttunk az utóbbi 30 évben.
Liviu Dragnea, aki gyorsan felkapaszkodott a leggyűlöltebb romániaiak rangsorának első helyére, nem fegyverrel szerezte meg a hatalmat, mi adtuk neki oda, bár mindaz, amit az illetőről addig tudni lehetett, pontosan azt a toxikus vezetőt vetítette előre, amivé vált.
A románok azzal hozták helyre a hibájukat, hogy napokig tűrték a hideget és úgy vezekeltek, hogy – meghökkentő módon – több mint két évig folyamatosan utcákra vonultak. A „rémálom” pedig egy évvel a parlamenti választás előtt véget ért, ahogy azt az ellenzék egyik vezetője mondta.
Sokan azok közül, akik most befolyásolni tudják Romániát, 1996-ban elég fiatalok és amúgy is elég közömbösek voltak a helyi politikai élet iránt.
Így aztán nagyon valószínű módon elfelejtették, hogy egy maihoz hasonló lelkesedő állapotot, amikor Ion Iliescu pestise először vesztette el a hatalmat, négyévnyi politikai katasztrófa követett.
Az országkorszerűsítés reménységének tekintett Romániai Demokratikus Konvenció (CDR) csak a szövetségesek, a működésképtelen, most nevetségesen hangzó betűszavakkal – COCOPO és COCOPA (Politikai Egyeztető Tanács és Parlamenti Egyeztető Tanács – a szerk.) – illetett szervek közötti belső botrányok hosszú sorának bizonyult, heccelésekkel, a miniszterelnök két ízben is megtörtént akadályozásával, olyan személyek által, akik nem akartak távozni a tisztségükből. Egyikük az örök Victor Ciorbea, akitől – íme – még 2019-ben sem szabadulunk meg. De volt ott még gazdasági instabilitás, továbbá
A CDR-s kormányzat a siralmas választásaink legsiralmasabbjával, a 2000. évi vokssal ért véget, amikor a megtagadott Ion Iliescu és a szélsőséges Corneliu Vadim Tudor jutott a második fordulóba.
Sokan, köztük én is, arra kényszerültek, hogy megtagadják önmagukat és Ion Iliescura szavazzanak, mert Ceauşescu hajdani munkatársa kevésbé volt kártékony lehetőség, mint Ceauşescu hajdani seggnyalója.
ha a PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) és PLUS-os (Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Párt – a szerk.) politikusok nem fogják fel, hogy Románia már nem engedheti meg magának az 1996–2000-es hibákat. Itt a legnagyobb esély arra, hogy megszabaduljunk az országot megkaparintó és szinte megfojtó büntetőügyesek és alkalmatlanok pestisétől.
A társadalom megváltozott, az utóbbi három évben bebizonyította ezt, Dragnea blokkolásáért pedig elsősorban a polgároké az érdem. Most a politikusokon a sor, hogy felzárkózzanak a társadalomhoz és bebizonyítsák, hogy másképp is képesek cselekedni. Ha nem, akkor a csalódás kegyetlenebb lesz, mint 2000-ben volt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
A csíkszeredai bevásárlópark felvásárlásával belép a román piacra a cseh Star Capital Finance – írja a profit.ro a vállalat közleménye alapján.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.