Olcsó próbaterem, kulturális központ, inspiratív közösségi tér egyben? Jöhet!
Húsz éve élek Kolozsváron. Amikor ideköltöztem, ez egy izgalmas, kulturális szempontból pezsgő, szimpatikus kis kelet-európai város volt, rengeteg művészeti projekt futott benne párhuzamosan, a nagy kőszínházaktól a legapróbb alternatív projektekig minden és mindenki megtalálta a helyét. Aztán elkezdődött a gyors gazdasági fejlődés, ami önmagában természetesen jó, de a város ezzel párhuzamosan sokunk számára elvesztette a varázsát is. Sorra buktak–buknak be a kis művészeti kezdeményezések, sőt a nagyobbak is (lásd: Ecsetgyár), a Covid-járvány és az azóta tartó válság pedig valósággal megadta a kegyelemdöfést az addig sem túl stabil lábakon egyensúlyozó alternatív kulturális közegnek. A hatalmas ingatlan- és egyéb árak eleve nem kedveznek a „csóró” művészeknek, és sajnos úgy tűnik, hogy minél több pénze van a városházának, annál kevesebbet hajlandó erre a területre áldozni. (De mondjuk mit is várunk egy olyan polgármestertől, akinek az Untold fesztivál jelenti a kultúra hófödte csúcsait?)
Mindennek tükrében egyre üdítőbbek az olyan kezdeményezések mint a The Spot,
ahol a művészek találkozhatnak, jammelhetnek (az amatőr nyelvvédők lelki békéje érdekében használhattuk volna az „örömzenélés” kifejezést is, de nem tettük – a szerk.), ismerkedhetnek, beszélgethetnek. Az egyik alapító, Ercsei Ferencz vagy ahogy a barátai ismerik: Frankie – aki Hollandiában tanult jazzdobot, jelenleg pedig a kolozsvári zeneakadémián, illetve magánórák keretében is oktat dobot – egy kávé mellett elevenítette fel, hogy éppen egy évvel ezelőtt vették ki a Tűzoltótorony közelében, az Aquina uszoda szomszédjában (Andrei Șaguna 26) lévő ingatlant egy barátjával.
Frankie szerint különben próbateremből ugyan elég sok van a városban – kapásból fel is sorol négyet–ötöt (én is kábé ennyiről tudtam) –, ezek jól fel is vannak szerelve, a legdrágább erősítőkkel, dobfelszereléssel várják a zenészeket, de amellett, hogy egy részük eléggé félreeső helyen van,
A The Spottal éppen az a céljuk, hogy a helyet magát is úgy alakítsák ki, hogy az egy inspiratív közeg legyen, ahova jó bejárni. Egyelőre két próbaterem fogadja az érdeklődőket, a nagyobbikban kisebb koncerteket és egyéb rendezvényeket is szeretnének szervezni a későbbiekben. A cél az, hogy az emberek lassanként megszokják, hogy van egy ilyen tér, ahol tere van a kreativitásnak, a közös zenélésnek, zenehallgatásnak és ezáltal kialakuljon egy „underground kollektíva” a kolozsvári zenészekből és amatőr műkedvelőkből.

Az alapító, Ercsei Frankie
Erről eszembe jut, hogy egy kulturális fórum munkatársai például azért nem pályáznak támogatásra a kolozsvári városházánál, mert egyszer megtették, de az elszámolás valóságos rémálom volt, majdnem vissza kellett fizetni utólag a támogatást. Frankie úgy látja, hogy ezen túl az is megvan, hogy „kéz kezet mos alapon” működnek itt a dolgok, úgyhogy eleve nehéz bekerülni a támogatottak szűk körébe, ha pedig bekerülsz, akkor is csak „csontokat dobálnak” az elején. Egy alternatíva lehet, ha az ember megkeresi a vállalkozókat, akik a cégük adójának két százalékát felajánlhatják a hasonló kezdeményezéseknek, ezekből a forrásokból pedig nemcsak a fenntartási költségeket lehetne megoldani, hanem felszereléseket is lehetne vásárolni.
A jelenlegi felszerelés és berendezés különben adományokból jött össze, az ismerősök odaadták azokat a bútordarabokat, erősítőket, amiket tudtak nélkülözni, így tudott 2023 tavaszának végén elindulni a hely, ahol jelenleg már nemcsak zenekari próbák és közös zenélések zajlanak, de hangszeres órákat is tartanak ott többen a diákjaiknak.
Frankie büszkén meséli, hogy a The Spot immár harmadik hónapja önfenntartó, de hozzáteszi, hogy azért nagyon nehezen indult be, nehéz volt összehozni egy akkora közösséget, amivel már tud működni a dolog.
Az ingatlan tulajdonosával is szerencséjük van egyébként, ő is nagyon szurkol a projektnek, voltak olyan nehezebb hónapok, amikor a számlák kifizetését is magára vállalta.

A kisebbik próbaterem
Az árak – mint már említettük – az anyagi nehézségek ellenére is nagyon jutányosak a The Spotban, igazából mindenki a saját zsebe és belátása szerint igazítja a költségeket, de már olyan zenekarok is vannak, akik tartós bérletet fizetnek közös megegyezés alapján, és rendszeresen ott próbálnak.
Frankie különben már egyedül viszi a projektet, az alapítótárs ugyanis elköltözött a városból. A fő cél most az, hogy létrehozzon egy egyesületet, hogy pályázni is lehessen a projektre román és magyar forrásoknál egyaránt, ez pedig az anyagi biztonságon túl abban is segítene, hogy hivatalosan is lehessen eseményeket szervezni. Attól kezdve a jam session-öket is szeretnék egyre inkább megnyitni a közönség számára, mármint hivatalosan is, hiszen már most is bejárnak ismerősök meghallgatni ezeket a spontán zenei momentumokat.
A távlati tervek között az is felmerült egyébként, hogy az ingatlan alagsori termében, amit a szomszédos Nyomda (Tipografiei) utcából lehet megközelíteni, meg lehetne nyitni az első kolozsvári jazzkocsmát, ahol rendszeresen lennének koncertek – ebben a tulajdonos is benne lenne, sőt az anyagi fedezetet is biztosítaná, de egyelőre szeretné kivárni, hogy a fenti termekben megvesse a lábát a kulturális központ. Emellett Frankie szeretne a városházától engedélyt szerezni arra is, hogy a Nyomda utcában, a Tűzoltótorony mellett szabadtéri koncerteket szervezhessenek nyaranta. Ez így, jazzkocsmával, kulturális központtal, szabadtéri koncertekkel együtt már nagyon szép színfoltot vinne be a város egyre szürkülő életébe.
Az egyesület bejegyzése után elkezdődhet az anyagi források feltérképezése, az üzletemberek vagy akár a városháza megkeresése, a pályázás, aztán pedig az események rendszeres szervezése, hiszen ezek hozzák össze az embereket, ezek képesek megteremteni azt a bizonyos underground közösséget, amely minden városnak a kulturális rezgését adja végső soron, és aminek a hiányában Kolozsvár már jó ideje nem rezeg.
A The Spot egy olyan tű ebben a szénakazalban, amihez hasonlókat lassan már nagy teljesítményű elektromágnessel kell keresni, de nagyon reménykedünk benne, hogy az ehhez hasonló civil kezdeményezések egy kicsit élhetőbbé teszik majd újra a várost, amit régebben Erdély kulturális fővárosaként is szokás volt emlegetni, csak kezdjük elfelejteni, mit is jelent ez.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.
A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.
Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.
A trianonitisz nem gyógyítható, de meg lehet tanulni együtt élni vele anélkül, hogy folyamatosan tüneteket produkálna. MCC-történészkerekasztal, hetedik szint.
A trianonitisz nem gyógyítható, de meg lehet tanulni együtt élni vele anélkül, hogy folyamatosan tüneteket produkálna. MCC-történészkerekasztal, hetedik szint.
George Simion meginvitálta az erdélyi magyarokat, hogy iratkozzanak be a pártjába. Azt azonban nem említette, hogy ehhez bizonyos próbákat is ki kell állniuk a jelentkezőknek… (PAMFLET)
George Simion meginvitálta az erdélyi magyarokat, hogy iratkozzanak be a pártjába. Azt azonban nem említette, hogy ehhez bizonyos próbákat is ki kell állniuk a jelentkezőknek… (PAMFLET)
Miért ad fizetést az állam a premontrei apátnak, miközben a nagyváradi önkormányzat kilakoltatja? Miként lett a templomból iskola? Elmagyarázzuk bővebben és rövidebben is.
Miért ad fizetést az állam a premontrei apátnak, miközben a nagyváradi önkormányzat kilakoltatja? Miként lett a templomból iskola? Elmagyarázzuk bővebben és rövidebben is.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.